Történetként megtalálhatod Anna Lale születése címmel.

Persze egy kikötésünk volt gondolatainkban: csak ne január 13-án. Mert a férjem nem ér rá. Persze mi fog történni ….

A várandósság legnagyobb izgalma tegnap volt, mikor CTG-n voltam (mostantól naponta megyek, mert ma is ott jártam, meg holnap reggel is, ha éjszaka nem kell szaladni), és nem akart mozogni a lustaság. Lépcsőzés, terhelés után sem. Majdnem ott tartottak, aminek nem örültem volna. De aztán orvosi utasításra guggolásokat végeztem, és végre felébredt és megmozdult. Bezzeg nekem ma meg jó izomlázam van a  combomban. De azért ma is megtornáztattuk és lehet ennek hatására, de ma reggel kijött a nyákdugó, ami a tapasztaltak szerint pár óra, pár nap, szülésznő szerint egy hét múlva babát jelent. És fájogat a hasam. De fájogat már január 1-2 óta. Igaz ma kicsit erősebben. Remélem itt a nagy nap. Vagy holnap legalábbis.

Egyébként maga a terhesség teljesen simán ment. Minden úgy történt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Ha azt írta az irodalom, meg kell mozduljon, megmozdult. Ha azt, hogy görcsöt kap a vádlim, akkor görcsöt kapott – megjegyzem az egész terhesség legkellemetlenebb élménye volt, mikor ez történt.

De mindegy is, ezen túl vagyunk. Készen áll minden arra, hogy a kisasszony elfoglalja a helyét a szobájában, és  a család életében. És most izgulhatok a szülés miatt. Ami érdekes, hogy kb. 15 éve félek rettenetesen, hogy egyszer szülnöm kell, és most, hogy ennyire közel van, már nem félek, inkább izgalomnak, kíváncsiságnak mondanám az érzést.

Ha túlélem – miért ne – majd beszámolok a végéről :)))