Nem csodálom, hogy nem találtad meg kis epekőröl írt eposzomat, mert egészen a 20. oldalig kellett volna visszalpozni! (Vizitdijjal fűszerezett epekő eposz a cím) Mivel nem volt olyan szerencsém, -  vagy összeköttetésem – mint neked, nekem a Kútvölgyi Kórház háta mögött elhlyezkedő, egyik apostolunkról elnevezett műintézményt jelölte ki a Sors az epekővel való megküzdés helyszínéül.

Műtéted leírása olyan “steril”, hogy aki elolvassa, szinte kedvet kap: Na hétvégére nincs semmi programom, elmegyek a Kútvölgyibe és kidobatom az epekövemet, mielőtt fájdalmat okozna. Olvasás közben egy külföldi, vagy legalább is a Telki magánklinikán levőnek éreztem magam. Örülök, hogy már ilyen jó véleményt is lehet olvasni a sokat szidott Egészségügyről. Nem tudom, hallottál-e már az agykontrollról. Ebben van egy olyan eljárás, az “elme-tükre”, aminek az a lényege, hogy két tükröt kell magunk elé képzelni. Az  egyikben a rosszat látjuk, a másikban ugyan azt megjavulva, és erősen koncentrálunk arra, hogy az a dolog amit rossznak látunk, az életben olyan jó legyen, amilyennek azt a másik tükörben elképzeltünk magunknak. Nálad fordított a helyzet! Te a jót láttad meg először. Kérlek, olvasd el a kis szösszenetemet, hogy tisztán lássál!

Szeretettel Civilke