Nem vagyok orvos, csak a magam életéből tudok tanácsot adni, ha megengede.

Én hihetetlenül izgulós gyerek-kamasz voltam, nem mertem még a boltba sem elmenni, telefontálni idegen embernek. Rá kellet magam kényszeríteni, h egyáltalán másokhoz szóljak.

Nekem a színjátszás segített. Szöveget előre betanultunk, így magam lehettem, de mégis mankóva kommunikáltam, Azután meg már élveztem h más bőrébe bújhatok, de belejátszhatom saját személyíségem is a szerepbe.

Nem kell nagy volumenű színjátszása gondolni-iskolai színten.

Nekem tényleg segített, önbizalmat adott és a társaim előtt is különlegesebb lette,

Hátha… Sok sikert!

Tudjátok nagyon kéne a segitségetek már nagyon régen gondolkozok azon, hogy tudnám megszüntetni a szorongásomat,de igazából nemis tudom h szorongásnak merjem-e nevezni?! Ugy vagyok vele, hogy mikor reggel felkelek semmi bajom vagyis otthon olyan jol érzem magam biztonságban, olyan természetesen de mikor kilépek az ajtón és beérek a suliba teljesen más ember leszek, nagyon félénk és a hangom is elhalványul főleg mikor a figyelem középpontjába kerülök (…)és hiába probálok önmagam lenni nem sikerül gondolkoztam rajt hogy tudnám ezt kiköszöbülni de sehogy se sikerül szoval remélem van köztetek valaki aki tudja mi is a bajom igazából….Remélem kapok valami választ

Anikó65 írtad korábban, hogy voltál Tündérhegyen, én előtte állok, de még nem sikerült eldöntenem, valóban érdemes lenne- e oda befeküdni. Neked mennyiben segített? Milyen hely? Köszönöm.

ismerem a pánikot.

nem muszáj mindig szenvedni

A kiút mindenkinek adva van és ki lehet gyógyulni ezt nyugodtan elhiheted.

A törénetem megtalálod a

http://www.panikbetegseg.5mp.eu    honalpomon.

Üdv: Ágnes