Sajnos mostanra már olyan érzés van bennem, hogy nem szeretnék senkit látni…foglalkozni semmivel, senkivel. Talán csak idő kell.

Először is felül kell kerekednek saját magadon. Nem hagyhatod el önmagad. Napról napra apró lépésekkel te is tudsz segíteni magadon. Először is ha nem tudsz csak az ilyen dolgokra gondolni akkor próbálj meg (kis lépésekben persze) a tanulásra fordítani az energiád. Lehet be fog vállni, ha egy bizonyos iskolai problémát megoldasz. Ez örömmel fog eltölteni és segíteni a mindennapok átvészelésében. Én felkeresnék az egy szakembert, ha nem ugyanazon a helyen ahol voltál, akkor egy új helyen. Amit még tudok javasolni, hogy keress fel – akár itt az oldalon is – ilyen helyzetben lévő embereket, hátha tudnak neked bátorító szavakat mondani.

Köszönöm a segítséged. Az igazság, hogy járok lelki egészség gondozóba, de havonta egy alkalommal mehetek csak, negyed órára. Szívesebben feküdnék be megint a C-re, a pszichiátriára, de a suli miatt és a betegek sokasága miatt ez is szinte lehetetlen. Marad a pszichoterápia, ha felvesznek heti egy órára. Remélem sikerül valamit elintéznem. Köszönöm!!!

Mielőbb menj vissza a kezelőorvosodhoz! Sűrgősen! Mikor magam is bent feküdtem a zárt osztályon láttam hozzád hasonló fiatal teremtéseket. Mindet rendbe tudták hozni! Addig menj, amíg nem csinálsz valami butaságot. Érdekes ez a húsz év körüli állapot a fiataloknál! Van, akivel azóta is tartom a kapcsolatot mert teljesen rendbe jött! Jó a párkapcsolata és a közgazdaságin tanul tovább jó eredménnyel. Van remény!