Én pontosan így éltem meg a rohamokat, ahogyan te, azzal a különbséggel, hogy én minden mozdulatnál hánytam. Órák hosszat. iszonyú volt. :-(((

Üdv: Én is Ági :-))

Úgy nézem, nincs mindenkire vonatkozó recept a dologra, és az is látható, hogy mindenkinél kisebb-nagyobb különbséggel mutatkozik meg ez a betegség. Orvoshoz azért érdemes elmenni, mert néhány betegség kísérő tünete is lehet ez, amit fontos kideríteni. Egy viszont közös: nagyon rémisztő érzés, nagyon elveszettnek érzi magát az ember, és óhatatlanul bepánikol előbb-utóbb, főleg, ha nem akar múlni. Nagy rohamok alkalmával nekem is borzalmasan nehéz volt akár csak egyenesen tartani is magam. Néhány pillanatig erősen kellett kapaszkodnom ahhoz is, hogy ülni tudjak, és nagyon lassan kiaraszolhassak imbolyogva, mintha egy viharban hánykolódó hajón járnék, a WC-ig, mert a pániktól én is folyton oda kellett siessek. Aztán az orvosom miután már kifogyott az ötletekből, azt mondta, hogy a pániktól szédülök… pedig én tudtam jól, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás…, de neki ezzel könnyebb volt megmagyaráznia… 

De ne ess végképp kétségbe, ha nem is tudni meddig tart, és mikor tér vissza, de előbb-utóbb enyhülni fog. 

Én is nagy hason alvós vagyok és bizony azon a hajnalon, amikor először találkoztam ezzel a betegséggel, ugyanazt éltem át amit te.

Azt javaslom a viszgálatok és bevált enyhítő módszerek kapcsán olvasd vissza az itteni történeteket. Egy neurológusi vizsgálat gondolom javasolt lenne neked is, hogy hivatalos diagnózist és esetleg gyógyszert kapj és megerősítsék, hogy a tornák amiket itt hivatkozni szoktunk neked is segítségedre lesznek.

Várjuk tapasztalataidat ha már ilyen sajnálatos apropóból BPPV közösségünk tagja lettél.

Mielőbbi jobbulást!

Karesz