én nem mondom, hogy besteseller a gneist könyv, csak megemlítettem, mint egy magyar nyelven megjelent könyvet, ami formálisan inkább regényesnek hat, semmint orvosi szakszavakkal telebiggyesztett szakkönyv, ja és nekem tetszett, mert vannak benne j ó szövegek, pl; …a borderline betegek a társadalom elfogulatlan és megvesztegethetetlen bírái…; nem is inkább ők borderline-ok, csak egy borderline társadalom tüneteit mutató emberek… etc…

azért is inkább a kuritárné könyvét ajánlanám, de az nem olyan olvasmányos, mert szépen lehet mellette lexikonozni, ha tényleg képben akar lenni az embeber vele. de azt is, úgy olvastam, mint borderline, s abban is van sok olyan dolog, amit cáfolok. te is említed, hogy a borderline-ok zömét verték gyerekkorában, rám ez sem igaz. mellette ott van még a szexuális abúzus sérelmükre elkövetve, ez sem igaz rám. én is drogoztam, még sem az okozta a személyiségzavart, ittam is, az sem. ezek csak pótszerek, sőt addig míg drogoztam normálisabb voltam, s mikor abbahagytam, akkor jöttek elő a problémák…

nekem elég volt annyi, hogy kialakuljon már adoleszcens korben  a preborderline állapot, hogy gyerekkoromben elváltak a szüleim, és nekem hiányzott az apám, nem értettem miért nincs velünk, és anyám sokat dolgozott. hiába volt meg az érzelmi háttér, mégsem voltak ott állandóan, amikor nekem erre szükségem volt, s ez elég volt ahho, hogy állandó bizonytalanságban érezzem magam, s mindenféle dolgokat csináltam, ami nem célszerű volt, de épp elég ahhoz, hogy velem foglalkozzon mindenki. persze emiatt büntettek, de olyannal, hogy nem nézhetek tv-t, vagy szobafogság, de nem verés, meg ilyenek… ez meg épp elég volt ahhoz, hogy máskor is hasonló dolgokatt tegyek, mert csak ennyi a büntetés, címszóval…  aztán ez egyre fokozódott, egyre több problémám volt persze, s egyre súlyosabb, de én nem éreztem a súlyát, csak a környezetem, keresték is a válaszokat állandóan arra, hogy miért ilyen ez a gyerek, hisz…   akkor pszichológus, nevelési tanácsadó etc; akiket már akkor könnyedén át tudtam verni, hamal felismertem az irányított kérdések alóli kibúvót és a kitérőket, nem kellett nagy ész hozzá, s ilyenkor persze az jött ki, hogy nincs ennek a gyereknek az ég világon semmi baja, majd megnő és rendbe lesz majd vele minden… hát kurvára nem lett, csak fokozódott a problémás viselkedés, mígnem már megunták és ki kell emelni a környezetéből címszóval menjen másik iskolába, de nem vettek fel az 5 felkeresett egyikébe sem, mert már ismerték a hírem, aztán nagynehezen csak maradhattam ott, mert az igazgató rendes volt, mindíg is kiállt melettem. de aztán csak voltak problémák iskolán kívül is, elemeltem egy nagyobb összeget egy embertől, ahol anyám maszekolt, hogy a pénzen vett barátokkal elmulassuk, ezt már a reendőrség sem nézte jó szemmel, mert voltak még hasonló ügyek, s ők is csak ki kell emelni a környezetéből, mert ott nem maradhat címszóval, beutaltak a gyermek- és ifjúsági védelmi intézetbe, na ott akkor még ragatdt rám egy kis csibészség, aztán gyermekvárosbba küldtek onnan, hogy már ott fejezzem be az általánost, mert a tanulással nem volt probléma… aztán vége lett az álatalánosnak, és ment minden tovább, ahogy előtte, csak már szakközépbe, ott is történtek dolgok, el kellett hagyni, aztán a másikba is és a harmadikban is. utánna az azt követő összesben is, s maradt ez az egyetemigg, ahonnan szintén csak kitettek, mikor elfajultak a dolgok, az egyetem rektorhelyettese hiába volt mellettem, én is csak józsef attila sorsára jutottam s eltanácsolt szegeden az egyetem… még most se fejeztem be, de majd idén elkezdem megint, s már csak fél évem van, addig is német intenzív nyelftanfolyamra járok s majd középfokú nyelvvizsgát akarok tenni. tehát most úgy néz ki minden rendben van, habár ezt megelőzte egy igen komoly stádium, tele mindenféle bűnügyekkel, ami egy része holnap kerül a bíróság elé, s ez csak 4 ügy egyben, s majd ezt követ a további 13in1… tehát bármennyire is akaok én normálisan élni, mindíg van valami ami miatt elbaszom. habár azzal is nyugtatott az egyik orvosom, hogy ez a betegség kb. 35 éves kor körül magától kialszik s az ember megnyugszik, de bassza meg miken kellett nekem már eddig is keresztülmennem…

várom már, de azért az már elégggé késő lesz sok mindenre ami kimaradt. várom már, hogy ne rettegjek betegesen a túlzott érzelmi bevonódástól, amire másképp meg úgy vágyom, mint a BPD-k általában, meg a hasonló félemek, és túlreagálások a szaros semmi miatt. hát neked is és minden BPD-nek sok sikert és kitartás…!!!!!!!!!!!!!