Balázs vagyok.21 éves srác.Mondjuk azt,hogy olyan pánikbeteg,aki már meggyógyult,de időnként vannak még kisebb szorongásai.

Nem ajánlom senkinek az idegrendszerre ható gyógyszereket,nyugtatókat illetve a kedélyjavítókat,antidepresszánsokat…Egyrészt,mert hozzászoksz,másrészt a millió mellékhgatásuk miatt.

Én ezen nézetemből adódóan addig kerestem,míg találtam.

a neve:MOKSA ELIXÍR…………..egy homeopátíás elven működő CSODASZER,ami több ezer-10ezer embernek bizonyított az országban,ez egy magyar újdonság.Volt szerencsém személyesen is megismerni a drága feltalálókat….de nem is húzom a szót,ezt nézzétek meg: http://agykontroll.hu/videok

nem kamu…egyébként minden ilyen fórumra csak azért regisztrálok,hogy drága testvéreimnek segítsek,akik kilátástalanok,nekem is voltak iszonyatos élményeim a pánikbetegséggel kapcsolatban….ölel titeket és sok kitartást kíván,ja és azt kívánja ,hogy rendeljétek meg a Moksa elixírt: K.Balázs egy volt pánikbeteg,aki 1hónap alatt kigyógyult

Hozzá kell tennem,hogy már kb8 hónapja foglalkozom a természetgyógyászattal annak ellenére,hogy 4.éves orvostanhallgató vagyok

Ja még annyit,hogy ez a CSODASZER…a lelki betegségeket,lelki bajokat gyógyítja,melynrek “mellékhatása” :a testi gyógyulás,emberi kapcsolataink javulása stb.

Dzsen

Szia ismét

Köszönöm hozzászólásod, egyet is értek veled.

Írói pályán volt, aki hosszabb ideig bírált és tanultam tőle/belőle/általa – megvallom, hiányzik is a bírálat és szeretem, ha az igen erőteljes. Szerencsére akad ha csak 2 ember is, akik véleményét kikérhetem ha újdonságot alkotok. Az íráshoz még időben vagyok, fiatalabb néhány évvel nálad :). Nem nagydobra tételként: már értem el ezt – azt ezen a pályán – ez az oka annak, hogy hiszek e téren magamban s hogy ráláttam, és végre fel is fogtam, van hozzá érzékem. S ha mégis kétségem támad, a néhány eredmény, ami már az enyém, kétségem ellen fel-fellázad és ez sokat jelent számomra, hiszen nem engedi, hogy amikor feladnám, megtegyem azt vagy leértékeljem úgy önmagam, hogy elmarasztaljam, és ami fontos, emlékeztet arra, alkalmas vagyok – és ‘sajnos’ erre nekem szükségletem van.

Nem biztos, hogy fel tudom oda küzdeni magam arra a szintre, hogy megélhetek az írásból – bár ez aztán igen menő lenne Ezért kell egy munka – lehetőleg olyan, amit szeretsz, amiben úgy érzékeled, hogy igazán jó tudsz lenni, ezért a pszichológusi pályára való törekvés. Mellette csak jobb író lehetsz

Te is írtál? Vagy írói pályára szerettél volna törni? Esetleg újság terén? Tudom ez nem vág az itteni témába, de érdekel a tapasztalatod

Dzsen

Az nem baj, ha írónőnek készülsz (nem tudom, hány éves vagy, így valójában hülyeség is bármit mondanom, mert ha mondjuk csak 20 (én 35), akkor nem gáz, ahogyan írsz, sőt.) De, ha netán több volnál, mint 20, és komolyan gondolod az írást, akkor konzultálj hozzáértőkkel. Nincs annál nagyobb csalódás, mint amikor az ember azt hiszi, hogy kiemelkedő valamiben, és aztán szembesítik vele, hogy csak amatőr szinten az (saját bőröm tapasztaltam régen). Viszont hasznos az ilyen csalódás, mert igényesebbé tesz sajátmagunkkal szemben. Erre pedig nagy szükségünk van mindnyájunknak, akik most élünk, a XXI. században.

Fontos például, hogy a szókimondás önmagában még nem akkora érték, mint amekkorának gondoljuk. A leginkább szókimondó emberek hazudnak a legdurvábban önmaguknak – úgy, hogy közben erről fogalmuk sincs.

Üdv, és sok sikert a jövőbeni tanulmányaidhoz – legyen az pszichológia, irdalom, vagy bármi más.. Minden jobb a pengénél. A stílus maga az ember.

D

Írónő leszek, ha túlélem, így bóknak esett megjegyzésed – s hogy tépem meg húzom – felderül belőle valami maradandó.

Sziasztok

Tudom, írtam már pszichológusi ‘ pályámról ‘. Minden vágyam ez mellett, hogy írjak már végre egy valódi könyvet.

Megint a kádban voltam – megint kezembe került a penge – s hogyan történt a további, megírom jövőhétre. Addig közzé tettem egyik versem – mert úgy érzem, borderlineként alkottam meg – s az, a szenvedés több alkotó mély ihletője, mozgató rugója, kívánatos téma lett előttem, tehát érinteni fogom – mert minden hátrányból lehet előnyt kovácsolni – ha nem is tartós – lehetővé válik, hogy átvészeld, mikor feladni jobban vágyod, mint megtudni, mi vár.

Dzsen

/ Most hétvégén nem, de a következőn fel tuom tenni következő irományom. Öhm, ezt mindenkinek üzenem./

nincs bántás, csak már fölösleges szótépésnek éreztem reagálni, olyan volt a válaszleveled mint egy minidisszertáció, amiben egy teljesen ártatlannak szánt levél minden mondata agyon van elemezve, irodalmizálva, tűzdelve furán intim megszólitásokkal, mintha legalábbis ismernénk egymást..szóval olyan borderlányosra sikeredett…hehe

Üdvözlet

Dóra

Kiegészítésként annyit: eldöntöttem, nem szedek antidepresszánst. Nyugtatót alkalmanként – de ez a maximum, bárhogy is szenvedjek. Nem hiszek a gyógyszerekben – azok csak mellékesen segítenek. Már a nyugtatón is tapasztalom, hogy olykor kényszerből be kell venem, mert másként nem bírom ki – s ezt nem kívánom rendszeressé tenni.

Dzsen