Szerző: csarasz

csarasz — Tue, 13 Jul 2010 17:52:49 +0000

hát nem tudom... én örülök, hogy most nyugalom van körülöttem, egyszerűen nem keresem azoknak az embeeknek a társaságát, akiknek régen, vagy ők az enyémet, ők leginkább élik a sekélyes kis életüket, hazudnak tovább, meg megy minden úgy, ahogy régen, azzal a különbséggel, hogy én ebben nem vagyok hajlandó tovább aszisztálni. ez van, s nam mondom, hogy de kibaszott jól érzem magam a bőrömbe, de elvagyok. a mindennapi szürke életet élem, azt amit mások, amit soha sem aakartam, de bassza meg most ez van, ez kell most elviselem, mert tudom, hogy lesz ez még így sem. kurvasokan vannak azok az emberek, akik mindíg is így éltek, amit kurvára de nem irigyeltem, s magamnak sem kívántam, s most mi van? ez... azzal a kivétellel, hogy nekem van valami a hátam mögött, sokmindent megéltem, mindent megúsztam, de semmit nem profitáltam belőle, nem tanultam a ibákból, ugynazokat követtem el sorrra, s most azon ttöröm magam, ha lehet ezt mondani, hogy ez ne így legyen, s majd haa még pozitívabban tudok gondolkozni, és a világhoz állni, akkor majd azt mondhatom, hogy fasza, addig nem. én 30 leszek idén, eddig csak tanultam, s még nem ffejeztem be. sőt, kurvára nem tudom mit is akarok, de azt igen, hogy mit nem... s itt van a borderlie legnagyobb szopatása, hogy állandóan változik az önkép, abszolút irreális néha, vagy ha már van némi pozitivitása, amit megszoknék, akkor jön valami váratlan s borul megint minden a picsába, kurvajó mondhatom...

át nem ttudom, neked is írnod kéne vagy valami ilyet, amibe belerakod magad ezerrel, ami elveszi az időd, s leköti a godolkodásod, vagy lakóheelyválttoztatás. nekem az is bejött, amikor besokalltam, kihúztam külföldre, míg le nem nyugodtam, pénz nélkül minden, fasza volt, mert kurvára csak magamra számíthattam, s a magam ura voltam, de azért kellett más segítsége is néha, de azóta nem voltam olyan faszán. velem se tudnak a dokik mit kezdeni, csernus is eleküldött pécsváradra, az se volt jó, semmi sem, nekem se jön be a csoprtterápia, a sok okoskodóval, most is elterelésre kell járnom, s be akartak rakni csoportra, mondtam, hogy nem kéne, mert szétbasznám, inkább leegyen egyéni terápia, havonta 2x 45 perc.fél óra, semmi, semmit nem is használ, mivel nem használok, de a büntetést elkerülhetem vele, szar ez a magyar közegészségügy, úgy ahogy van. menjél ki valami külfööldi rehabra, ott ellenél, nem értenéd mit mondanak egy ideig, azt utánna legalább megtanulnád a nyelvet, az pálya lenne szerintem. vagy valamit művészkedjél, ha van tehetséged, ha nincs akkor fejlessz valami készséget, vagy valami jó leterhelő meló is fasza lenne, a szabályosság, a rendszer, kurva szar, de néha szükség van rá..., hogy legyen mitől deviálni...

mindegy, most ez jutott eszembe, de szerintem, most nem melózol, akkor olvass, az mindíg jó!!!

Hozzászólás: Kattogások

Szerző: csarasz