Balázs vagyok.21 éves srác.Mondjuk azt,hogy olyan pánikbeteg,aki már meggyógyult,de időnként vannak még kisebb szorongásai.

Nem ajánlom senkinek az idegrendszerre ható gyógyszereket,nyugtatókat illetve a kedélyjavítókat,antidepresszánsokat…Egyrészt,mert hozzászoksz,másrészt a millió mellékhgatásuk miatt.

Én ezen nézetemből adódóan addig kerestem,míg találtam.

a neve:MOKSA ELIXÍR…………..egy homeopátíás elven működő CSODASZER,ami több ezer-10ezer embernek bizonyított az országban,ez egy magyar újdonság.Volt szerencsém személyesen is megismerni a drága feltalálókat….de nem is húzom a szót,ezt nézzétek meg: http://agykontroll.hu/videok

nem kamu…egyébként minden ilyen fórumra csak azért regisztrálok,hogy drága testvéreimnek segítsek,akik kilátástalanok,nekem is voltak iszonyatos élményeim a pánikbetegséggel kapcsolatban….

Kedves Inez, köszönöm, hogy hozzám szóltál, válaszod kissé megrendített s tetszik az, ahogy fogalmaztál. Közben jólesik, hogy írásom pozitívan véleményezted az érzelmek és gondolatok megragadásáról, akkor vagyok elégedett, ha nem csak érthető vagyok, de a tartalom, amit közölni kívánok, képes elérni az ember szívéig – mindig az az álmom, hogy ilyen ‘ hatalommal ‘ tudjak krimit írni vagy akár verset. Többen írják, hogy nagyon hasonlókat élnek át, mint én.

Szia Octane, köszönöm bíztatási hangod! Jó érzés bennem, hogy soraim így eljutottak érzékszerveidig, remélem, mások is így olvasnak majd – vagy azt, képes leszek hasonlóan vagy kifinomultabban írni. Bizonyosan jó ötlet a hasonlók találkozása.

Másoknak is üzenem: Hiszen nem megyünk hisz nincs kedvünk – noha menni szeretnénk, mert valahol igenis van vágyunk, nem teszünk, mert leblokkolunk – és itt a bűntudat érte – pedig szeretnénk, hogy minket is elismerjenek valamiért, hogy valamihez értünk és hasznunk van, helyünk ahonnan hiányoznánk, hogy elértünk valamit – mert hiába ilyen és olyan hajlamok, valamiért itt vagyunk ezen az oldalon – miért? Mert tudat alatt – ha tudat alatt is – de élni akarunk-. Csak elfelejtjük, amikor az a bizonyos a hatalmába kerít minket – az a bizonyos, mely megszűntet megannyi vagy minden életérzést. Hatása alatt nem érezzük, hogy lenne kedvünk vagy vágyunk bármire is vagy bármiért. – De ha ezt átvészeljük, akkor újra és újra felébred bennünk az érzés, melyet vágyakozásnak nevezek, – vágy hogy mosolyogjon valaki ránk, vagy várjon minket valahol, hogy újra képesek legyünk úgy takarítani vagy könyvet olvasni, mint régen, hogy ki tudjunk lépni a kapun és végigsétálni szorongások és negatív gondolatok nélkül. A vágy az életre. Ne felejtsd el akkor, mikor magad alatt vagy, hogy mi történik, ha egy-egy gödröt átvészelsz – ne feledd, hogyha átvészeled, felébred benned a vágy – és vágyainkra való emlékezésünk adjon elég erőt ahhoz, hogy előre haladjunk, ezt kívánom mindenkinek!  Igen, érzem én is, hogy nincs remény, igen, nem tudok sokszor még a szobából sem kimenni, saját foglyom vagyok, igen, vágyam támad a halálra vagy arra, hogy pengével hasítsak végig többször a bőrömön – és ez ne most elkezdődött. De nem írhatok olyat, hogy ezt akarom választani, vagy hogy én ilyen volnék. Hiszen valamiért itt vagyok ezen az oldalon. Itt és írok s te ugyanezért a valamiért olvasod soraim éppen. Érted? Azt mondom, tarts ki, azt mondom, hiába vagy teli negatív érzetekkel, valahol benned tudtod nélkül, tudatod mélyén és lelked rejted zugában élni akarsz, ’ meggyógyulni ’ és haladni. Valamiért csak olvasol. S én valamiért csak írok s olvaslak téged. Szeretném ismerni a történeted, egy másik ember vagy, egy társam a világból, nem vagy teljesen egymagad. Igen, a harcod önmagadban csak egyedül, a legteljesebb magányban kell megvívnod, mert nem teheti meg más, csupán mankókat adhat. A küzdelmed egyedien te éled át. De érzésben nem vagy egyedül – én is ugyanúgy kínlódom attól, amitől te és még sokan mások – tudjuk egymásról, hogy különösen megfogalmazott érzéseink és gondolataink mit jelentenek, akkor is, ha önmagunkban ellentétesek is azok. Vívódunk, ezért ellentétesek. S tudod mért vívódsz? Mert győzni akarsz! Azt kívánom, hogy győzz!

Dzsen

Dszen!Szerintem írónak 1000000000000000000000000000000000000%hogy nem vagy hasztalan!!!!!(Szerintem másnak sem nem tudom elképzelni hogy aki ilyet tud írni és így az ne legyen képes bármire!!!!!!!!!!)Valami elképesztő mennyire érzem amit írsz, a fájdalmat a szavaidban, nagyon megérintettél ezzel!!Jo lenne majd valamikor egyszer találkozni veled- veletek!! Majd kialakul minden csak kapcsolatot kell teremtenünk egymással!!!ezt mindenkinek irtam aki ilyen és együttérez velünk!!!

Bár segíteni nem tudok, de leírni azt igen, mennyire jól meg tudod fogalmazni az érzéseket a gondolatokat, mintha az elmémbe látnál…Ugyan én be merek már lépni szobáka, helységekbe, de a magány, a folytonos negatív gondolatok amik felemésztenek, ahogy lesüllyedek a mélybe, ahogy átitatódok velük teljesen, ezek annyira ismerősek. A küzdelem, hogy ‘normális’ dolgokon járjon az eszem, és ne kalandozzak el megint a sötét nyugtalanságba, vagy akár szürke masszába…És igen valamiért kevés a ‘jó életem’, van mit enni, van hol lakni, van mellettem valaki, de valami mindíg hiányzik, valami mindíg nem az igazi, valami mindíg fáj, vagy csak unom, nincs olyan, hogy pont jó…