Ha ez igaz “nem is nagyon hiszek benne h meg tudják tani uralmam alá venni az inpulzivitást”, akkor mért is mennél terápiába? Ha nem hiszed hogy megváltoztatható a dolog, akkor minek erőlködsz?

Mondjuk – pechedre – a borderline gyógyítható.

Akkor most mi legyen?

Nem vacilálok csak most függőben van eghy két dolog és nem tom h tudnám beiktatni a terápiát meg nem is nagyon hiszek benne h meg tudják tani uralmam alá venni az inpulzivitást…szóval csak kiutat próbálo keresni h ne legyen ilyen szar!!new tudom de nehéz így élni,de nem is engem zavar  ez a dolog hanem az zavar h a köürülöttem élők mennyire tudják tolerálni érted?

az h hiába tudják h beteg vagyok akkor is nehéz felfogniuk miért kiabálok az egyik percben a semmin aztán miért mosolygok a másik percben?!!!

nem tudom h kezeljem vagy mit csináljak vele nem tudok nem tudomást venni róla hisz itt van és rátelepszik az életemre az énemre!!

még mindíg itt tartasz? menjek-e, vagy ne? olyan bizonytalan vagyok, vagy mégse??

hát ha komolyan gondolnád, akkor már tolnád ezerrel a terápiát, nem szarakodnál itt…

az, hogy elmész terápiára nem feltétlenül oldja meg a problémáid, csak egy klehetőség, hogy tudd kezeleni!!!

attól még ott lesznek, most nem azt mondom, hogy eltűnnek varázsütésre, s minden kurva jó meg szép lesz, mint még soha, de értelmezed  a problémákat amik gonot okoznak, idő előtt tudnád detektálni mi az ami felbasz, s miért, s kezelheted, végigjátszod minden egyes alkalommal ugyanazt magadban, s majd enyhül…

nekem nincsenek acting-out-jaim mostanság, mert magamban keresem a megoldásokat a problémáimra, s megpróbálok együttélni velük. belegondolva, hogy ha nem lennék, akkor ezek a problémák a világban, meg az emberekkel ugyanígy meglennének. rá kellet önnöm, hogy egy fecske nem csinál nyarat, s én sem vagyok holmi istenféleség, pedig az geci jó tudat ám…  meg attól függetlenül ugyanúgy rágódom a múlton, mit kellett volna másképp, vagy ilyenek, de azonosítom magamban, s váltok, nem hagyom eluralkodni magamon a hibás érzelmeket… mi a fasznak???

néha moondjuk előfordul, hogy feleslegesen mérgelődök, mert beképzelek dolgokat, de mikor rájvök, hogy ez csak a valóság általam történő hibás torzítása, akkor enyhül a feszülség, de akkor jön a másik, s azt is le kell, hogsy gyűrjem, s tudom, hogy míg élek ez így lesz, s nem tehettek ellene semmit, el kell fogadjam.

van az NA, AA, GA csoportoknak egy jó kis imájuk vagy mi, ami eléggé megfontolandó és okos dolog:

stenem,
Adj lelki Békét
Annak elfogadására,
Amin változtatni nem tudok,
Bátorságot,
Hogy változtassak azon,
Amin tudok,
És Bölcsességet,
Hogy felismerjem a kettő
Közötti különbséget.

mondjuk ezt nyomják a hívők is, meg minden, de ha kiemeled belőle istent, s magaddal helyettesíted, akkor a képlet ugyanolyan jó marad…

szerintem!