(nem vagyok mindig optimista… tegnap csúnyán összeugrottam a fiammal. nagyon rá akartam volna gyújtani – egy hete nem tettem -… inkább némi gyszerkombinációval kiütöttem magam. szinte halni vágytam. gyűlöltem az életem… de! nem gyújtottam rá! és nem gyszer hegyeket vettem be. (1mg rivo és 12 mg keti… na, az nem egy nagy mennyiség ám!)  szóval… csak úgy mondom. poklot jártam. néha rámtalál megint  -csak hogy el ne felejtsem, hogy van. a pánikom … 3 éve kiújult. akkor el kezdtem megint a parocatot… és a rivot. épp az egyetemre indultam, amire nagyon vágytam. majd újra eltünt pánik… hogy olykor lecsapjon, máskor csak jelezze, hogy azért még itt van valahol.

azt hiszem én inkább bárány vagyok. de nem egy olyan, aki feltétlen hagyja magát – esetleg fekete????…)

a fáradtság érthető. nehéz út ez. de gyakran van megoldás rá.

Én is fáradok, hiába próbálom.