Ha adsz valami elérhetőséget, akkor már egy ismerőssel több is vagy!

Kitartás!

Talán már olvastad Te is, hogy másnak is írtam hozzászólásokat … Nagyon fontosnak tartom, hogy mindazokkal, akik meg akarnak halni, megosszam, hogy VAN MEGOLDÁS!!! Úgy tudom, ez az oldal arra való, hogy biztassuk egymást és tanácsokkal lássuk el azokat, akik éppen mélyponton vannak.

Nagyon sokáig voltam depressziós és nagyon meg akartam halni. Sokszor már úgy éreztem, hogy beleőrülök abba a belső küzdelembe, ami nagyon sűrűn rám tört…  Nem tudtam, mi a forrása, hogy hol keressem az okát, voltam pszichológusnál is, olvastam ezoterikus könyveket, próbáltam sokféle módon kihúzni magam az állandó letargiából és halálvágyból, energiátlanságból.

13 év szenvedés után (nem is tudom, hogy éltem túl ennyi évet!!) bukkantam rá a családfelállítás módszerére. Már az első alkalom után úgy éreztem, hogy újjászülettem!!! És nem túlzok. Hiszen megtaláltuk az okát, a gyökerét a lelki gyötrelmeimnek. Fantasztikus érzés volt eggyéválni az Élettel, és megnyílni annak az áramlatnak, amely célokat és életkedvet hozott nekem. És erőt a folytatáshoz, hiszen mindenképpen szerettem volna minden egyéb problémámat letenni – így több terápiára is elmentem.

Ma már nagyszerűen érzem magam!!! Igen, 13 év kín után tünetmentes vagyok, felszabadult, energikus, tudok nevetni és reggel, amikor felébredek, nem az az első gondolatom, hogy “miért ébredtem fel megint??”, hanem azt érzem, hogy van miért léteznem és hogy élvezni tudom minden pillanatát az életemnek, már pusztán azzal, hogy a jelenre koncentrálva figyelem, ahogyan levegőt veszek :)))

Kérlek ne add fel és próbáld ki valakinél ezt a módszert! Itt többet is olvashatsz róla:  http://web.me.com/suomira/Site/hellinger.html

Kívánom Neked, hogy megtaláld Önmagad

Üdv: Hófehér

gyomorfekely:Nekem édesanyám a fénypont de tudom,hogy ő sem lesz mindíg velem.Ha ő elmegy már tényleg nem fog számítani senkinek,hogy mi is van velem.

bradag:Gondolatban már sokszor feladtam,próbálnék olyan embereket megismerni,akik hasonlókon,sőt,sajnos rosszabb dolgokon mennek keresztül mint én.Olvastam itt olyan sorsokat és életutakat….Mindenkit tiszta szívből becsülök akik mindezeket túlélték.Komolyan.

manna: Jó lenne beszélgetni veled ha még érdekel a dolog.

Inez:Édesanyám próbál segíteni de sajnos mindent ő sem oldhat meg.Sajnos az a baj,hogy lassan semmiről nem tudok senkivel beszélgetni a környezetemben.Csak a pasizás a téma,a divat,a szex,meg a gyerekek és a főzés.A munkatársaim csak morogni tudnak,mintha direkt tönkre akarnák tenni más emberek jókedvét,ami az én esetemben sikerül is,mert vannak napok amikor  tűrhetőbben érzem magam,de ezek az emberek a legtöbbször ilyenkor találnak meg.Akikről a történetemben írtam, a családom megmaradt része,és szinte minden nap attól rettegek,hogy elveszítem őket.Ha ez megtörténne akkor biztosan szétesnék,habár most sem számítok egésznek.Neked van valakid akibe kapaszkodhatsz?

egyedül:No comment.Szívemből szóltál….

bibi:24 évesen nekem esélyem sincs anyának lenni de még boldognak sem.Köszönöm a jókívánságot,remélem túljutsz ezen az időszakon.

Mindenkinek köszönöm,hogy írt nekem,ha esetleg érdeklek valakit szeretnék a közösségbe tartozni.

Kicsit szarkasztikus leszek, de beszarás, szívemből szóltál! Hajlamos azt hinni az ember, hogy egyedül van a problémájával…és kellünk egymásnak, hogy visszarángassuk egymást a valóságba, hahó én is itt vagyok és vágyom rátok:D

Teljesen egyetértek Inezzel, nem látjuk a fától az erdőt. Süt rólunk, taszítjuk még azt is , aki közeledni akar. Igen, mindenki tartozni akar valahova, de olyan lehetetlennek tűnő “feladat”. Pedig csak 1-2 barát, a vágyunk…..miért olyan nehéz ez?

Az emberek többsége magával van elfoglalva, azt hiszem, ezért tünnek el, vagy nem jelentkeznek. Általában a boldog, nyitott emberekhez vonzódnak a többiek, talán mindenki vágyik sütkérezni egy kicsit a vidám napsugárban. Mi (talán mondtahot ezt) nem vagyunk nyitott és vonzó személyiségek, csak azok számára akik szeretnek a mélyére nézni a dolgoknak. Azonban vannak ilyenek is. Talán. Főleg ha hasonlóak. A társkeresés nehéz dolog, sokan inkább szexpartnert keresnek, vagy szórakoznak. A 3, 4 ember nem olyan rossz arány, nálam pl. már jobban állsz És ebből a 3,4 emberből nem tud egyik sem segíteni?

Én is hasonló “jó” dolgokon mentem át mint te, és hasonlóan állok hozzá az élethez. Ha gondolod, én szívesen beszélgetek veled bármiről! Tudom milyen magányosnak lenni és szenvedni! Keress meg bátran!

Kérlek ne tedd. A szívem szakadna meg, ha feladnád a harcot. És ha jól érzem, nem is akarod, mert itt vagy, regisztráltál, keresel, egy közösséghez akarsz csatlakozni… És jó helyen vagy! Sokan vagyunk itt hasonlóan, és egyszerűen NEM tehetjük meg, hogy feladjuk.

Ne vedd el magadtól a reményt, hogy lesz jobb. Mert igenis lesz jobb, hidd el!