Ezenkívűl számtalan szakember közül választhattok, akik segítenek.

A számotokra szimpatikus módszert és embert keressétek.

U. I.: Barátnőm hasonló helyzetben volt, s felkeresett egy szakembert, sok önbizalommal távozott, és mintha kicserélték volna. Én kicsit súlyosabb problémával küzdöttem, nekem osztályos befekvés oldotta meg a problémám. Mára már jól alakul a sorsom.

Üdv,

XY

Mennyire ismerős, amiket leírsz! Nem tudom, mennyire kerít hatalmába a depresszió, de valami megváltozott , aminek érdemes utána járni. Ne tarts az orvosoktól, a végső döntés úgyis a te kezedben van, márminthogy mi az ,amit betartasz és megfogadsz. Érdemes kezdetét venni a dolgoknak, de csak ha te is tényleg akarod….

A túlzott féltékenység az önbizalomhiány, önértékelési problémánk szülötte, amit saját magunkról alkotott negatív véleményünk befolyásol. Évekig keserítettem meg szerelmem életét vele, és a sajátomét is, de rá kellett jönnöm, szerencsére a pozitív visszajelzések is segítenek, hogy kell ez nekem? Van értelme nap mint nap azon rágódnom, és energiám arra fecsérelni, hogy mennyire szart sem érek? Ugye, hogy nincs!? Saját magunkat zárjuk ezáltal korlátok közé, ami odáig fajul, hogy beszűkülünk, és magunkra maradunk. És ezt senki nem engedheti meg magának, hiszen mindenkinek szüksége van valakire.

Döntésképtelenség, céltalanság, kilátástalanság , teljes érdektelenség minden iránt , engem is jellemez, de amíg a fejünkben nem rakunk rendet, addig úgyis csak az önsajnálat köti le minden figyelmünket.

Korombeli vagy, és ha jól értem a szüleiddel jó a viszonyod, ami ritka kincs, de ne sajnáld, hogy már nem élsz velük. Le kell vállni, mert annak is meg van a hátránya, ha minél később teszi meg az ember.

Érdemes, csakhogy tisztán láss, egy papír felére felírkálni, hogy mi az, amit nyújt neked ez a kapcsolat a másik felére pedig, mi az ami rossz benne. Összehasonlítani és mérlegelni, mert most Te vagy a fontos.

Bízom benne, nem zagyvaságokat írtam neked, csupán együttérzek Veled.

Üdvözöllek.