szívesen beszélgetek veled.

e-mail címem: niki.bp@freemail.hu

A helyzeted ismerem, bár pánikbeteg nem voltam, de depressziós igen.

Nem hinném hogy öngyilkos akarsz lenni igazából. Ez sose volt megoldás semmire.

Amikor öngyilkosok akarunk lenni valójában vissza akarjuk állítani a sérült élet integritását, a dolgok normálisnak tartott menetét. Azért akarjuk a halált mert ebben látjuk a problémák egyedüli megoldását. De valójában a boldog életre vágyakozunk. Mindenki sejti hogy kéne meghalni, de megtenni..az borzasztó, és gyakran félresikerül.

Jobb ha belátjuk hogy a szuicid gondolatokat le kell küzdeni.

A pánikbetegségedet nem hiszem hogy tartósan le lehet küzdeni ilyen családi háttérrel.De jó lenne ha rendszeresen tennél valamit ami elvonja a figyelmedet:

zene, írás, rajz, sport. Rendszeres tevékenység ami esetleg önkifejezés is gyengitheti a stresszet és a rossz gondolatokat. Esetleg leirhatod a félelmeidet, azt amit szeretnél helyettük, szintén rendszeresen, és megbeszélhetnéd egy értő személlyel.

Ennyi ötletem van. Sajnos nem sokkal több közhelyeknél. De mindenképpen el kell távolítanod a negatív érzéseket, és ha lehet változtatni az életkörülményeken.

Kedves Hófehér! Köszönöm a jó tanácsot, lehet, hogy utána nézek 1-2 dolognak Velem is ez volt..már amikor megismertem a párom akkor is depressziós voltam és egy ideig jó volt minden, jól érzetem magam, de megint előjöttek a dolgok :/  Nálunk, a mi családunkban is elég sok ilyen dolog van…az egyik nénikém öngyilkos lett a saját fia előtt..az új feleség tönkre tette a mostoha fia életét..ő is már teljesen reménytelen..alkoholista és öngyilkos akar lenni..nincs munkája..az apja kitagadta..veri..borzalmas..a családomban a nagynénikém is depressziós volt sokáig, de mellette kitartott a nagybácsikám és most boldogok teljesen, van egy 3 éves kislányuk.  A Hellingerről mintha hallottam volna már és lehet, hogy igazad van ebben a depresszió megmutatja nekem mit kell kitisztítanom magamból. Persze, hogy oka van a depressziómnak, sajnos :/

Tudom, hogy nagyon-nagyon nehéz Neked most. És őszintén együttérzek Veled, ugyanis pont 15-19 korom között hasonló szenvedéseken mentem keresztül, mint Te most. Borzalmasan éreztem magam – és amiket leírtál most, nagyon emlékeztet engem az akkori helyzetemre és érzéseimre!

Azóta eltelt 15 év. Én egészen úgy 27 éves koromig szenvedtem attól, hogy nagyon meg akartam halni és egyszerűen sehol nem találtam a helyem. A párkapcsolataim csak az első kb fél évben tudtak kihúzni ebből az idegőrlő állapotból. Akkor, a 27. szülinapom után eljutottam oda, hogy beláttam, egyedül nem tudok mit kezdeni, segítséget kell kérnem, DE: valóban hatékony segítséget. És mivel a gyógyszerekben és a pszichológusokban nem bíztam, megtaláltam azt a megoldást, ami MEGVÁLTOZTATTA az életem. Családfelállításra mentem el. Ott derült ki, hogy azért akarok én is egyfolytában öngyilkos lenni (azért nem tettem meg, mert tudtam, ha a lelkem elhagyja a testem, attól még továbbra is rosszul érzem majd magam, főleg azért, mert véget vetettem az életemnek – csak akkor már testem sem lesz ahhoz, hogy változtassak!), azért nem tudtam élni az életem, mert lélekszinten magamra vállaltam egy nő sorsát, akit még több évtizede öltek meg a családunkban…. Az első családfelállítás óta egyre jobb lett az életem és ott tartok, hogy mindaz a sok depresszió és halálvágy a múlté, semmi nincs belőle!!! Mindenkinek jó szívvel és szeretettel tanácsolom, hogy használja a családfelállítás, azaz Hellinger-terápia módszerét, mert csodálatosan működik depresszió esetén is!!! Oka van annak, hogy depressziós vagy. Valamire fel akarja hívni a figyelmed. És ha így tekintünk rá, barátunkká válhat minden betegség és tünet …. Mert elvezet valahová – a megoldáshoz.

Kedves nikimano, a legfontosabb, hogy NEKED KELL ELINDULNOD A GYÓGYULÁS ÚTJÁN. Meg kell találnod Magadban azt az erőt, a Középpontodat, ahonnan mindent tisztábban és józanabbul látsz. Egó nélkül. Az, hogy ilyen tüneteid, érzéseid vannak, azt jelenti, hogy ezen az úton tudsz fejlődni és megtapasztalni Önmagad, hogy a depresszió fogja megmutatni Neked, mit kell kitisztítani Magadból ahhoz, hogy könnyű lélekkel élhesd az életed

Szeretettel ajánlom Neked (Nektek) ezt az oldalt: http://www.tejutfenye.hu

Sok-sok kitartást kívánok Neked és egy-két jó családfelállítást is

Üdvözlettel: Hófehér

Én is hasonlókon mentem keresztül…Nekem is ugyan ezt mondták:”Mosolyogj!”Kérdem én:minek és inek?Szépséggel az ember elérhet egy pár dolgot de az a boldogsághoz nem elég.Főleg,hogy a szépség múlandó.Nem szép a barátodtól amit csinál,tudja,hogy szükséged van rá,és ő közben kezd kifarolni a kapcsolatból.Szerintem próbáld meg a pszichológust,lehet,hogy segítene.Rajtam nem segített,csak ki akart kezdeni velem(férfi volt).ezt nem elrettentésnek írom.Ha orvoshoz mész,válassz nőt,egy nőnek egy másik nő könnyebben elmond mindent mint egy férfinek.Lehet,hogy össze vissza írok minden hülyeséget,nekem is szar napom volt.18 évesen még nagyon fiatal vagy,és annyira segítenék rajtad valahogy csak nem tudom hogyan mikor magamon sem tudok.Az ereimet én is vagdostam egy időben csak a munkahelyem miatt le kellett róla szoknom.Ha ott meglátnák tuti,hogy elküldenének.A lényeg:Jó közösségben jársz,és örülök,hogy keresel segítséget.Ez jó jel.Remélem még írsz magadról,hogy hogyan érzed magad.Érdekel a sorsod.Vigyázz magadra és szebb napokat kívánok!

Maria: köszönöm, hogy írtál nekem…igazad van..vannak barátnőim, de a barátom nem nagyon akarta régebben, hogy mással találkozzam rajta kívül és ő sem akart mással…de ez most kezd megváltozni úgy látszik..remélem. nem szeretnék barátok nélkül lenni. Próbálok neki szeretet adni amennyit csak tudok…könyvet is olvasok éppen, sok hasznos dolog van benne..hogy lehet egymás tudtára adni, hogy szeretjük egymást…:) Most, hogy túl vagyok az 5 órás síráson eléggé megkönnyebbültnek érzem magam…kiadtam mindent magamból..remélem a szomszédok nem hallották..Ha a szerelmem is elvenné az élet nem tudom mihez kezdenék :/

szia Kj61! Elfogom olvasni a történeted, köszönöm. Tényleg nagyon rossz érzés magányosnak lenni…még úgy is, ha van barátom, mert sajnos nem tud mindig velem lenni Próbálok bezsélgetni, barátkozni…csak félek, hogy ha eljárnék barátnőimmel a barátom nem érezné jól magát…

Kedves Nobodyknowsmeandmeneither! Sokszor az a baj, hogy túl sok a kérdés és túl sok mindenen gondolkozom…Tudom, hogy a pánikbetegség nagyon nehezen gyógyítható és, ha egyszer kigyógyulsz belőle lehet, hogy később visszajön..

Kesdves Anamary! Nem tudom miért történik ez velem =( én bízom benne, de sokszor nagyon stresszes vagyok és így elkezdek vele veszekedni amit később tényleg megbánok, mert én tényleg nem akarom bántani :S sajnos elveszítem a fejem sokszor és nem tudom kontrollálni magam :S..Főleg iskola óta..ott is csak rontottam az átlagomon..Egyáltalán nem szedek semmiféle gyógyszert és nincs orvosom sem…tényleg szeretném érezni, hogy szeret..nekem csak erre van szükségem most.

szuper, hogy ilyen sok kérdésre keresed a választ a leveledben, ezeket a kérdéseket azonban helyetted senki sem fogja megválaszolni. a segítséget csak az együttgondolkodásban várj, amiben talán egy másik pszichológus a partnered lehet. a pánikbetegség -bizonyára már te is hallottad ezt- sajnos egyik napról a másikra nem fog elmúlni, ehhez néhány hónapos terápia szükséges. kérlek, keress egy olyan szakembert, akinek megbízol a hozzáértésében, de azonnali eredményt ne várj! a gyógyulás kitartó, sokszor megerőltető munka eredménye, de ha egyszer megdolgozol érte, akkor már nem veheti el tőled senki. ha még a héten segítséghez fordulsz, talán az idei karácsony a te lelkedben már kevésbé lesz szörnyű.