Hozzászólás: Borderline

Szerző: kalman

kalman — Fri, 05 Nov 2010 03:11:20 +0000

Na Laci.Akkor lehet hogy bennem társra találsz.Jársz valamilyen közösségbe Ha igen hívj meg engem is.De csak komoly betegek érdekelnek.

Szerző: gyomorfekely

gyomorfekely — Thu, 04 Nov 2010 15:18:53 +0000

Szia!

Beszélgethetünk bármikor. Hasonló körbe vagyunk bezárva. Tartsd meg magadnak azt az embert óvatosan, el ne illanjon. Nálam ez már megtörtént, többször. Mindig kell valaki, hacsak egy ember is, de kell. Vagy több, itt sokan gondolnak Rád.

Szerző: gomby88

gomby88 — Thu, 04 Nov 2010 13:24:40 +0000

Kedves Zetor!

Nagyon szépen köszönöm a kedvességed, és a bíztatásod!Megnyugtató, hogy vannak akik megértik a problémámat, és nem távolodnak el tőlem. Mégegyszer nagyon köszönöm neked! Szép jövőt, boldogságot!

Szerző: zetor

zetor — Thu, 04 Nov 2010 12:30:52 +0000

Kedves Gömby! Nagyon együtt érzek Veled! Rengeteget olvastam a borderleinról, mert nekem is pszichológiai problémáim vannak és sokáig nem kaptam diagnózist. Nemrég végre kaptam, hogy rekurrens depressziós vagyok-gyakran visszatérő, rövid depressziós időszakok, szerintem nagyon hasonlítok a borderleinra, csak pszichológusom szerint nem merítem ki teljesen egyik személyiségzavart sem, mégis mindegyikből van bennem. Én sem értem, igazából csak azért írtam neked, hogy virtuálisan megfogjam a kezed és vállonveregesselek és úgy általában üdvözöljelek itt, a várószobán. Sajnos mostanában kicsit hanyagolom a saját történeteiemt, de annál több elgondolkodtatót olvasok mástól. Mit tudnék tanácsolni? Úgy hiszem, három évvel vagyok idősebb nálad és én is inkább gyógyszer-ellenes vagyok. Ez már egy kis lépés, hogy keresed a hasonszőrűek társaságát, hogy beszélsz a problémáidról....Szerintem próbálj még pszichoterápiákat, nem tudom, az önkormányzatotok biztosít-e ingyenes pszichoterápiás kezeléseket, illetve ezeket te már kimerítetted-e. Itt a várószobán többen is írtak budapesti, direkt borderleinokra szakosodott pszichoterápiás csoportot-nem ingyenes...Rengeteg jó könyv van, én például imádom Csernus Imre írásait és A.J.Christian-t is. Nagyon fontos, hogy ne zárkózz be a kis világodba! Szerintem az lenne a legjobb, ha minél előbb elkerülnél ebből a beteg családi légkörből. Azért is fogott meg az írások, mert ezek a családon belüli megaláztatások nekem is nagyon ismerősek. Legyenek céljaid, mindegy, hogy tanulás, vagy dolgozás, csak legyél velük minél kevesebbet, feledkezz bele valami hasznosba, építőbe. Tudom, hogy amit írtam, nem sok. De nagyon drukkolok neked, hogy megtaláld az életed értelmét!

Üdv:Zetor

Szerző: fazekas54

fazekas54 — Wed, 03 Nov 2010 06:32:35 +0000

Kedves Gömby88 szeretnélek megnyugtatni,hogy nálam lakik egy nő,

aki 44 éves és probálunk ajta segiteni.Ha érdekel akkor vedd felé velem a kapcsolatot,

Tsz: 06706335284

Ugy néz ki,hogy menni fog a dolog.

Szerző: kalman

kalman — Wed, 03 Nov 2010 04:37:37 +0000

Arégi cimem valamiért nem müködik az ujra irj légysti.Kalman

Szerző: kalman

kalman — Wed, 03 Nov 2010 04:34:47 +0000

Sajnos nagyon ismerős a történeted probáltad már a /nap-kor /oldalt mind sokat megjárt beteg ez tűnik eddig a leg ehetőbnek.Én szerecsés vagyok mert nekem nagyon jó orvrost küldöt a sors meg pszihologust is.

Szerző: gomby88

gomby88 — Tue, 02 Nov 2010 20:43:01 +0000

Szia!

Nagyon köszönöm, hogy írtál!Annyira szívesen beszélgetnék Veled! Végre! Te vagy az első ember, aki megért!Van egy ember az életembe, aki sokat segít, és akire az életem is rábíznám. De félek, őt is elveszítem. Teher vagyok neki. Nagyon.De ha ő sem lesz, akkor nincs értelme az életemnek...

A tanítványa voltam, évekkel ezelőtt.Ha tudok szeretni, akkor őt nagyon!A mai napig a családommal élek, a bátyámmal egy szobában.. úgy érzem,megfulladok...

Még tanulok, de képtelen vagyok ebben jól teljesíteni. Sajnos. Nincs kitartásom. Ami van, az csak arra a pillanatra, azután mintha mindent kitöröltek volna belőlem... A munkahelyemről ki akarnak rúgni... Nincs életem. Bénultnak és semmitevőnek érzem magam.Nagyon naív vagyok. Csúnyán kihasználnak.És hihetelen agresszív is. Idegen embereket bántok az utcán... Nem érzem ennek a súlyát. Ez irányíthatatlan.Olyan érzésem van, hogy nekem mindent szabad. Mindent. És ez ösztönösen jön.A pánikrohamaim is egyre erősödnek...A barátaim mind elhagytak...Olyan mintha be lennék falazva örök életmre és hiába kiabálok, nem hallja meg senki. Hatalmas fájdalmaim vannak...

Bárcsak tudnák beszélni Veled!

Remélem azért rendeződnek a dolgaid, kitartást!

Szerző: gyomorfekely

gyomorfekely — Tue, 02 Nov 2010 19:48:01 +0000

Szia Sorstárs!

Remélem, nem haragszol a megszólítás miatt. Igenis értelmes lány vagy, ahogy olvastalak, mindenestre arra következtetek. Az anyámat nem tekintem anyámnak, és a bátyám engem is vert rendszeresen, molesztált. Ötévesen majdnem elvett a gyámügy. Nekem is kijutott a hányatott gyerekkorból. Borderline és skizofrén vagyok, anyám különös anyagi örömét leli a leszázalákolásomban, ahogy benned a Te anyád. Én is széthasogattam a karom, szexundoros és pánikos vagyok, nekem már nincs esélyem; de Neked még lehet. Nekem egyetlen vigaszom, támpontom a pszichiáterem, aki mondta, hogy bármikor beutal egy hónapra, ha nem bírom. Fiatalok vagyunk, kicsesztek velünk, elvették a gyermekkorunkat, a fiatalságunkat, akár meg is halhatunk, mondaná az a kétségbeesett hang a torkunk alján, de van remény, egy kevés mindig van, nekem anyapótléknak a pszichonéni, Neked is kell valaki. Ha hírtelen máshogy nem, itt emberekre találhatsz, nem véletlen, hogy írtál hozzánk. Itt üdvözölve vagy mint egyenlő fél. Minden jót.