Na, mindegy mostmár.

Ja. Nekem is hasonló bajom van, bár én nem kenem olyan durván, mint eliza.

Egy kis érvágásom nekem is volt. Én sem tudok feloldódni társaságban.

Nekem sem megy a beszéd, viszont ha írni kell, olyan leszek, mint hal a vízben.

De sajnos még nem találták fel az írástelepátiát.

Viszont engem azért még érdekel egy-két dolog.

Pl szeretem a filmeket, szoktam néha mandalákat alkotni, és néha szerkesztek zenéket.

Viszont az olvasás nekem sem megy. Régen még olvasgattam, de már nem megy.

Na, ennyi egyenlőre.

Nyugodtam irhatsz nekem a bagota@freemail.hu-ra.Hatha konnyebbek lesznek igy a mindennapok.

Udv Agota

Az én történetem más, de volt időszak, még az összeomlás elött, amikor minden utazás a HÉV-ek kínszenvedés volt, bár én tudatában voltam, hogy az emberektől félek, hogy mit gondolnak rólam. És ráadásul mégcsak nem is vagyok ronda, mások szerint…na a lényeg, hogy nekem is van otthon Rivotril-om, de tudomásom szerint rá lehet szokni, úgyhogy óvatosan vele. Én akkor veszem be ha ki vagyok borulva lefekvés elött egy max. felet, és legalább tudok aludni, ami fontos az idegrendszernek. Ami még segít, hogy tudom, hogy mások is csak emberek, tele komplexusokkal, nemis tudod elképzelni milyenekkel

Tortenetedet olvasva, mintha az en eletemet olvastam volna.

Sajnos en is itt “hajozok” veletek.Nalam is szornyu szorongassal jar, ha orvoshoz kell menni, egyszeruen kerulom az ilyen helyzeteket, csak ha nagyon muszaj, megyek.

Remeltem, hogy meggyogyultam, de sajnos 3 ev utan ujra jelentkeztek a rohamok, most ujra “lent” vagyok.

Gyogyszereket soha nem szedtem, remelem nem is fogok, de igy leelni egy eletet?

Jo lenne Veled privibe is beszelgetni.