Lehet igazad van ,hogy  utálom ezt a helyzetet ,sőt  inkább az ,hogy nem tudom elfogadni de viszont gondólkodtam rajta .Ebből egy kiút van  az ,hogy kész tények elé állítsam saját magam  és amitől  úgymond  teljesen leblokkolok /azok a helyzetek ../ épp azok  a   kúlcs mindenhez .Igenis emberek közé kell mennem és beszélgetni úgy ahogy itt is teszem ismerkedni … csak hát  elindúlni …. most jó most ezt így érzem ,látom  de egy pillanat és  egyből másképp  gondolom majd  na ez is egy nagy  baj .A gyökere  meg ,hogy ez van  hát nagyon sokat   gondólkodtam de  nem tudom miért vagyok lettem ilyen   régen nem voltam ilyen  .

Mindig akad ok a kilógásra…és mindenki mondhatja, hogy az én problémám egyedi, de úgy tűnik tényleg nem sok hasonló gondolkodású ember van, mint én. 37 éves gyermektelen nő, és nem is szándékozik szülni. Ez manapság Magyarországon nem elfogadott! Nem vagyok szingli, nem vagyok karrierista, szeretem a gyerekeket,csak azt gondolom, hogy azzal a háttérrel ami nekem van (főleg a betegség) felelőtlenség szülni. Minden barátnőmnek van gyermeke, és hát vagy sajnálnak, vagy lenéznek, idegeneknek még egyes számú közellenség is vagyok. “leprás”. Szóval nehéz így társaságot találni. Ez az én történetem.

Az egy nagyon jó kérdés, hogy aki “kilóg” a sorból hova menjen. De miért is lógtok ki? Nem úgy gondolkodtok mint mások? Na és? Az mire lenne jó. Mindenki egy agymosott droid lenne.

Nincs vagy teljesen más az érdeklődési körötök? Legalább megosztjátok másokkal, vagy meghallgatjátok ki mit csináls, esetleg valami megérint titeket.

A külsőtökkel van gond? Képzeljétek nekem is. Egy nagy maci vagyok, de engem igy is szeretnek. Aki meg nem, le van szarva. Egyik fülemen be másikon ki.

Utolsó sorban, sajnos nem vagyok szakértő, nem tudom hogy segíthetnék, de ha csak egy beszélgetésen múlik, számíthattok rám. Békés és szép karácsonyt.

Üdvözlettel: János