Sajnos nagyon sokszor én is így érzem magam. Tudom, könnyű mondani, de fel a fejjel!

nap átélik ugyan azt a fájdalmat mielött öngyilkosok lettek.Hát kell ez neked,hogy ott is fájdalomban légy.NE TEDD MEG!!!!!!!!!!!!!!!

Téged nagyon sokan szeretnek.Erzsimama

Ahogy olvasom a történeteket, nekem az a véleményem, hogy a depresszióval való megküzdés emberfüggő. Sokan, sokféle gyógymódot ajánlanak.Gyakran mondják , segíts magadon….de ez egy enyhe, esetleg közepes depressziónál talán segít.  A súlyos depressziónál ez már nem válik be. Az emberek többsége nem tudja, hogy hogyan segíthetne rajtunk. Én legalábbis rosszabb időszakaimban mindenkinek azt modnom, hogy hagyjon békén, egyedül akarok maradni, tehát nem várok segítséget. Nikimanó! Ha legközelebb mész pszichológushoz, kérj egy beutalót rehabilitációra. Ez az egy módja van annak, hogy egy kis időre elzárkózz, és szakemberek segítsenek, akik csak Veled foglalkoznak. Ha bármikor deved van írj: andreabihari@vipmail.hu

Üdvözlettel  Évi

Egyáltalán nem igaz h nem akarok segíteni magamon ezért megyek orvoshoz, ezért szedem a nyugtatókat és ezért mondom el a problémáimat akinek tudom és ide is azért írtam h talán tud valaki segíteni…csak a probléma az h a probléma velem van..hiába teszek akármit, azt hiszem h kezd jobb lenni minden, de valami mindig közbe jön és túl sokat gondolkodok akármit csinálok. ma is haza kellett suliból jönnöm, mert egyszerűen nem bírom, pánikrohamom volt, sírógörcsöm, a tanár se tud velem mit kezdeni..és senki se, én meg csak tehernek érzem magam. És, igen, megszokott  a fejemben fordulni h lehet még jobb is, mert vannak elképzeléseim a jövővel kapcsolatban, csak sajnos nekem nehéz egyedül..néha azt érzem a barátom sem ért meg, hiába mondok nkei akármit, senki se ért meg..ma megyek pszichológushoz, de szerintem az se jó. nem tudok senkivel igazán beszélgetni mindenről, az érzéseimről, hogy mit akarok, nem tud senki segíteni nekem. pszichiáter? igen, ajánlottak pszichiátert, de mit kezdjek vele? majd teletöm gyógyszerekkel, de attól a problémáim még nem oldódnak meg…de lehet. majd kiderül, talán.

sajnálom

Most mit irni fogok sokaknak nem fog tetszeni,nem akarsz meggyógyulni,csak a pusztitás van az eszedbe, ennyi erővel megpróbálhatnád ennek az ellenkezőjét is, és nem azt irni hogy nem segítenek!!!!

Magadon kell hogy segits,ez a legfontosabbb,hány írást akarsz még elolvasni hogy lásd, nem csak te vagy egyedűl, és aki ide irt nem ölte meg magát,és hidd el tudjuk mit érzel,lehet jobban mint te!!!

Mindenki meg tud gyógyulni.

Én 12 éve estem bele, 8 évig semmi bajom nem volt, de mindig előjön,de már kezelem, néha nehezebben,de élni akarok,és ez erősít,téged is fog.

Megölni magad?,ez a gyengeség jele, elfordulni a világtól a legkönnyebb,biztos hogy ez te vagy???,nem hiszem.

Oké hogy szenvedsz,gondjaid vannak,tessék elővenni egy füzetet  egy tollat és jegyzetelni, mi az amit megteszel ennek érdekében hogy jobb legyen.

Mi sokan átéltük a szörnyüséget, ha nekünk nem hiszel,akkor sajnálni tudlak,mert kinek hinnél ha nem nekünk,mi benne vagyunk és tudunk segíteni,de együtt kell hogy működj,megpróbálni,MERT KIJELENTEM NEKED, VAN KIUT, ÉS VISSZA KAPHATOD A RÉGI ÉLETEDET.

Üdv

A mai szülőkkel az a baj, hogy nem látják bennünk a beteg embert, bár én skizofrén és borderline vagyok, két hete volt pánikrohamom, azt hiszem azt hívják így, amikor az ember leblokkol, deprimálttá válik, öngyilkos gondolatok, hidegrázás, remegés, sírásküszöb, valami ilyesmi. Arra jutottam, hogy a pánikrohamot valami kiváltja, amit kerülni kell. Igen, én is ellene vagyok a létnek. Sajnos ez van. Valahol el lettünk rontva, de van szabad akarat, akár megölni magunkat vagy kitalálni egy szebb jövőt, esély van. Az mindenkinek kijár, ezzel határozza meg magát. Neked egy pszichiáter kellene, akiben megbízol. Kezeléssel oldhatók a görcsök. Anyámék engem is csak akkor vettek betegszámba, amikor majdnem meghaltam a beszedett gyógyszerektől, csak azért nem maradtam ott, mert elfogyott az altató meg az antipszichotikum. A téli depresszión nehéz segíteni, nyáron azt mondanám, hogy nézz ki az ablakon, sétálj, vegyél egy kisállatot, akit gondozz, hogy ne csavarodj bele az önpusztításba. Talán hülyeségeket fecseget, és Te már mindezen túlvagy.

Ha mégsem, jobbulást. Nem kell azonnal feladni. Anyukádnak pedig komolyabban kellene vennie Téged.