21 evig tanar voltam otthon,es amikor olvastam torteneted,igen megrazott.Volt jonehany tehetseges intelligens tanitvanyom,akiknek a jovojet igyekeztem minden tudasommal muvelni,s azota is megprobalom az eletuk boldogulasat figyelni.Nagyon szeretnem,ha te is boldog lennel!A tudatmodosito szerek felboritottak tested,es szellemiseged egyensulyat,es most zavarodott vagy emiatt.Borzaszto erzes lehet!A belso rend,egyensuly helyreallitasahoz alapvetoen a tudatmodosito szereknek teljes elhagyasa szukseges(Amig teljesen nem jossz rendbe,meg az alkoholt is keruld nagyivben!).Ezt kiegesszitve rendszeres olyan testmozgasokkal-sporttal-kell,melyek intenziv legzest igenyelnek(pl.futas,uszas,kerekparozas,stb.),valamint egeszseges taplalkozassal.Ez utobbit sok friss zoldseg, gyumolcs ,es heti egy alkalommal hal,vagy baromfihus fogyasztasaval….Edesapadnak,a baleset miatti sokk okozta a szemelyisegzavara(vagy talan pszichozisa,hisz ezek hataran all)kialakulasat,s neked a drog.Valoszinuleg tunetmentesek maradtatok volna,ha ezek nem tortennek veletek,s az ad remenyt a megszabadulasra,hogy azelott nem volt baj.Kerlek szivleld meg tanacsaim,es tervezz egy uj,egy boldog eletet!

Szerintem teljeen érthető a reakciód mert ez valamelyest az. Tudod én is elég nagy kakiba léptem mert nem néztem a lábam elé elég rendesen és most vakarhatom róla a *zart elég sokáig. Sok ki nem mondott szó és elfolytott érzés nagyon kegyetlen dolgokat művel a későbbiekben habár te nem is gondolnád. Az érzékenyebbekre ilyen hatással van. Én is szívtam kb, 1,5 évig elég sokat… hát mondhatom elég szégyen nekem duplán hiszen nő létemre elég tetü dolog ilyet csinálni de mégis megtettem. Nekem nem váltak el  szüeim de amióta az eszemet tudom válni kaartak legutóbbi tavaly szülinapomon és akkor csakm iattam nem váltak mert megkértem édesanyámat.Nagyon nehéz lehetett és lehet is most neked. Őszintén sajnálom de nagyon nagy erőt kell vegyél magad és probálj egy teljesen új éltet kezdeni. Te is nagyon fiatal vagy még és van még jövőd ami tele lesz csupa-csupa szé és jó dologgal hidd el! Én a helyedben probálnék sokat segíteni a szeretteimnek és sok célt kitűzni magam elé. Végülis én is épp ezt probálom tenni kisebb nagyobb sikerekkel és elég fiús egy típus vagyok (nagy szájú,szó kimondó laza egy egyéniség) szóval  tudom milyen *urva nehéz de muszáj!!! Én kívánom neked hogy helyre hozhasd az életed és relaxálj. Tudom ez lehet nem olyan fiús dolog így 20évesen de probáld meg smmit se veszíthetsz vele és a drogokat örökre felejsd el! Nekem volt egy marha rossz élményem és azóta nem kell!!!! Kíméld meg magad!

Sok sikert és erőt! Nagy kitartást!!!!!

Üdvözlettel: Nicole

Kedves onceiwashappy! Igazából csak a te történeted olvastam el, az elején úgy kezdted el amit akár én is írhattam volna. A gondolatok, amit kiskorod óta érzel, hogy más vagy és olyasmik járnak a  fejedben amik máséban talán meg sem fordulnak…ezt ismerem. Nem tudom, hogy borderline vagyok e vagy sem, de a családomban az apám(szintén) Régen rengeteget ivott, ebben nőttem fel, ami valószínű az állandó szorongásaimhoz hozzájárult és szép lassan kifejlődött valami deficit. Amúgy ő rettentően impulzív és ugyanolyan nagy kanállal habzsolta az életet akárcsak én! Tartós kapcsolatom volt eddig kettő, de mindegyiknek vége lett, mert paranoiás dolgokat képzeltem, a hátam mögött összeesküvéseket és hazugásgokat láttam. Amúgy a legdurvább az, hogy az egyik volt partneremnél ezek léteztek is J most már nem számít csak azt hiszem kicsit ráerősített az üldöztetéses gondolataimra. Nem nagyképűségből de minden emberre hatással vagyok!!!!! Azt mondják szép vagyok és vonzó, és még eszem is van. Akármerre mentem szerettek, és ment a bulizás és móka. A főiskolát könnyen elvégeztem, bár a gimiben soha nem voltam túl jó tanuló, csak átlagos mert nem érdekelt semmilyen tantárgy már akkor is a drogos haverjaimat analizáltam, verseket írtam, és ki tudja még milyen gondolatok jártak a fejemben.. Ezt mind jobb, ha nem írom le.  Mondjuk ez már általános iskolában is meg volt az állandó fantáziálás és mintha nem a földön jártam volna..akkor már sokkal idősebbnek látszottam és olyan gondolataim voltak ami mondjuk egy 10-12 évesnek nincsenek. Na mindegy..gimi után összetörtem, hogy vége a baráti társaságnak és mi lesz velem nélkülük..bőgtem kb. egy napig, de ahogy a főiskolára bekerültem, egyből megtaláltam a „helyem” bár váltogattam a baráti társaságokat. Azt sem tudtam, merre menjek, és nem tudtam betelni az érzésekkel, az illatok a hangulatok a pörgés és végeérhetetlen ismerkedések alkoholizálások, bulik. Ez elég érdekes dolog, mert rám teljesen igaz!!!! Szerettem mindegyik társaságot de ahogy valami olyan dolgot mondtak amivel segíteni akartak, pl hogy ne pasizzak olyan féktelenül mert előbb utóbb bajom lesz..én sértésnek vettem..mondjuk utána kissé lenyugodtam..egy másik baráti körben. De a gondolatok ugyanazok. A legrohadtabb érzés, hogy imádsz valakit, de nem tűröd az ellenkezést, de mivel vagyok elég intelligens és tudom, hogy én vagyok az aki rátelepszik és „megfojtja” így nem akarok neki rosszat..emiatt állandóan el akarom hagyni de közben nem tudom megtenni, ezért egyszerre gyűlölöm és szeretem. A féltékenységem..ne tudja meg senki..stb.   Amit neked mondanék..nem számít hogy az vagy e vagy sem, mert ha már felismerted hogy valami nincs rendben veled, elindulhatsz a gyógyulás útján!!! Egyet ne tegyél, ne menj orvoshoz, mert gyógyszert adnának ami nem megoldás szerintem. Elég okos vagy hozzá hogy „meggyógyítsd” magad! A füvet pedig tényleg hagyd, semmi jót nem szül. én magam kipróbáltam de mindig ellene voltam az alkoholon és cigin kívül a drogoknak! 4 évig bulimiás is voltam de saját magam gyógyítottam ki belőle, elkezdtem olvasni rengeteget a témában és meg is fejtettem az okát..majd egyszer lehet ezt is elmesélem..anyámmal függ össze. Amúgy a poén hogy a szakdogám a borderline személyiségzavarral kapcsolatban írtam… vicces nem? J Egyenlőre ennyire volt időm. Örülök, hogy olvashattam az írásod..mert tudom hogy nem vagyok egyedül az „őrületemmel”..és azt hiszem nem ez a legrosszabb ami egy emberrel történhet..van rosszabb is J

Érthető és érdekes a történeted, nem kesze – kusza. Mivel én nem füveztem soha, és nem vagyok borderline személyiség, nincs mit hozzáfűznőm. Talán, annyit, hogy sajnos találkoztam már ilyen személyiséggel. Kb. a 30-as évben jött rá, hogy életmódot változtasson. Semmi fű, alkohol – hanem sok sport és csajozás.

Üdv!

Jó, hogy valaki tud válaszolni.

Én nem rágtam a fülét, de mindíg mondta, hogy úgy nézek rá, hogy őt idegesíti, amikor szív. Hát igen. Mindíg azt mondta, hogy úgy érzi, nem tartom jónak, amit tesz. De igazából talán tható állapot.ő nem.

A fűvel kapcsolatban: Igen, szerintem is sokmindent kihoz az emberből, ami mélyen van. Illetve sokmindent el is nyom. Őt megnyugtatta valahol, mostmár látom, hogy főként erre használja. Sok olyan gondolatot ébresztett benne, ami előre vitte. Van, aki aurát is kezd látni a fűtől. De azt gondolom, hogy ez csak egy ideig tarható állapot.

Amikor mi találkoztunk letette, elkezdte rendbetenni az életét. Persze én ebből nem vettem észre semmit. Azt sem, hogy mennyire fontos szerepem van ebben. De ennek ellenére a bizalmatlanság (féltékenység, úgyis megcsalom, stb.)  felém (mint mindenkifelé) megmaradt nála. Aztán sajonos a viselkedését nem értve, elkövettem egy nagy hibát. Összezavarodva olyat tettem, amit nem tudok megmagyarázni. Így elveszítette a hitét Bennem. Most én vagyok az utolsó, akitől segítséget fogadna el, pedíg nagyon szüksége volna rá. Nem merem, és nem is fogom modani neki, hogy szerintem mi a helyzet vele. De kétségbe vagyok esve, és féltem őt. Már felnőtt, és nem szólhatok bele az életébe, de…

Minden visszautasításra úgy reagál, mint apukád, veszi a “képzeletbeli kabátját”. Gondolom, ha azt mondanám neki, hogy kezelni kellene a problémáját, annak sem lenne sok értelme. Gondolkoztam, hogy beszélek a szüleivel. De vajon beleszólhatok-e?

Sajnálattal hallom a helyzetedet. Amint említettem édesapám Borderline-os. De ezt nem tudja magáról, ha szembesíteni próbáltuk vele, akkor -ahogyan azt te is említetted- támadásnak vette. Felkapta a kabátját, és elhúzott itthonról…

Most már eljutottam arra szintre, hogy rájöjjek hogy 100% hogy a fű hozta ki belőlem ezeket a dolgokat. Kell hozzá egy alap beállítottság, és ehhez még a fű kombó hozamosabb ideig, és szinte biztos hogy az ember hasonló cipőbe fog kerülni mint amibe a barátod, és én is járok..

Mivel a fű is (még ha nem is annyira erősen mint az LSD/Gomba/DMT stb..) psychedelikus drog, ezért nagyon könnyen felszínre hozza az emberben aljasan megbúvó dolgokat. Hozzá teszem hogy ez nem feltétlenül rossz dolog… Ha az ember rájön erre (és huzamosabb füvezgetés után, ilyen beállítottsággal rá is fog) , akkor magától fogja abba hagyni, és jobb emberré válik(válhat) mint előtte valaha is volt.

Az én barátnőm is folyamatosan rágta a fülem hogy hagyjam abba, de indokot nem tudott mondani, csak annyit hogy zavarja. Erre mindig vissza vágtam hogy ” Mivel lenne jobb ha piálnék?! “.

Lényeg a lényeg: Van 1 nagyon közeli barátom, aki nagyon hasonló személyiségű mint én. Ezt már 8 éve is észrevettük (akkor ugye még nem spangliztunk) illetve a testvérem (22 Ffi.) is egy az egyben ugyanolyan mint én. mind a 3unknak volt egy füves korszaka, ez tartott 3-4-5  évig.. majd végül MIND a 3an, TELLJESEN ugyanezen panaszok miatt hagytuk abba…

akkor van egyedül gond, hogyha ez a szenvedés miatt (mert sajnos, egy idő után azzal járnak ezek a gondolatok, ez az életfelfogás…) nem abba hagyja, hanem más drogokkal próbálja elnyomni (most pl, nagyon divatba jött a Kati ( Mephedron) ami pont optimális erre a célra…) Ezt nem kívánom se neki, se másnak, mert akkor még gyorsabban fog csúszni a lejtőn..

Remélem hogy rendben jön az élete. Nekem mióta abbagyatam gyökeresen megváltozott az életem

Üdv!

Folyik a könny a szememből, mert a barátomnál elég hasonló a helyzet.

Most döbbentem rá, hogy miért bántott annyit, és csak sírni tudok. Igazából azért, mert nem tudok segíteni, úgy érzem.

Kivel kell beszélni ilyenkor? Ő nem tudja magáról, hogy beteg. Azt gondolja, hogy különleges, és ugye a fű sem tesz jót neki. Foglalkozik azzal, hogy kinyír embereket, majd akkora a fájdalma, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik. Neki nem mondhatom, hogy kezeltesse magát, mert támadásnak vesz mindent (nagyon kevés embertől fogad el).

Amugy, mintha csak te lennél ő. Az intelligenciája óriási, belelát a fejekbe, olvas az emberben. Hasonló életet élt, mint te. Jókat bulizott, élt. Igaz párkapcsolatok terén sérült sokat. Mostanáig szív, és nincs megelégedve semmivel. Nem tud létrehozni olyan dolgokat az életben, amit szeretne. Ő már régen elmúlt 20 éves.

Mit gondolsz, miként lehet rávenni, hogy segítséget kérjen? Illetve miként lehet segíteni neki, hogyan kezeljem, hogy ne vegye azt támadásnak?

Üdv.: Sziszkó