Értem és tudom milyen lehet most neked, nekem sem könnyű mert én is csak folytok mindig, jópár éve. Tulipnak meg igaza van hogy ne féld másnak elmondani a dolgokat és gondokat. oszd meg azzal akiben a legjobban bízol. Ja és sose vagy egyedül, csak megkell találni őket:)

De ha szeretnéd, akkor én szívesen segítenék ahogy tudok. Ha szeretnél beszélgetni én szívesen elbeszélgetnék veled amiről szeretnél és meghallgatlak. msn: final.fantasy6@live.com

Jobbulást kívánok!

Nem sokkal vagyok nálad idősebb. És az én családomban is volt válás, majd válás után való együtt élés (nem volt lehetőségük külön költözni) , valamint anyagi gondjaink is akadtak (akadnak).

Támogatom az ötletet amit Rosemary javasolt ( Titok ) , bár ha szeretsz olvasni, én inkább azt javasolnám hogy olvass utánna. “Vonzás Törvénye”, ilyen néven sok mindent találsz róla a neten, illetve sok könyv is íródott erröl a témáról.

Említetted hogy lenne akiben  bízol annyira hogy elmondjad neki a problémáidat, csak nem akarod “terhelni” velük….

Ez nem terhelés, merj megnyílni  felé. Jobban fogod magad érezni ha elmondod neki ezeket a dolgokat. Nekem is rengeteg problémám van, mégis mindenkinek nagyon szívesen meghallgatom a gondját, baját, és ha tudok segíteni egy pár szóval, akkor úgy is teszek.

buék.

Tulip

köszönm h ezt leírtad. Elmondanám valakinek de nekem nincs olyan “barátom” akiben tényleg feltétel nélkül megbíznék (bár aligha akad ilyen ‘elszórtan’.) csak olyanok akiket nagyon szeretek és nem szeretném ha sajnálnának…. azt utálom. Vagyis van egy akiben megbíznék de neki is elég problémája van nem szeretném az enyémeimmel terhelni. Remélem h fog tisztulni az ‘ég’

köszönöm

Én elég sokáig elhúztam ezt az időszakot, a gimi után kezdtem végre felengedni, megnyílni mások előtt. Néhány dolog letisztult bennem így utólag, amit szívesen megosztok veled, remélem segít:)

Az egyik ilyen gondolat, hogy engedd meg magadnak, hogy nehéz legyen ez az időszak. Egyrészt mert széthúzó szülők mellett  élni tényleg nagyon nehéz, lelkileg megviselő, még akkor is, ha próbálod távol tartani magad tőle. Másrészt azért, mert 14 éves vagy, ebben az időszakban amúgy is nagyon érzékeny az ember. Szóval engedd meg magadnak, hogy egy kicsit fájjon. Ez alatt nem azt értem, hogy óriási depresszióba süllyedsz, hanem hogy elismered, hogy hű, ez most tényleg nehéz! Teljesen normális, hogy nehéz ez az időszak.

A másik, hogy ne szégyellj segítséget kérni. Ha van, akiben megbízol a környezetedben, aki meg tud téged hallgatni, akkor mondd el neki, panaszkodj neki. Én ebben az időszakban általában csak arra vágytam, hogy valaki meghallgasson és kicsit megsimogassa a fejem, hogy “jól van, nincs semmi baj”:), tanácsokra nem vágytam. Lehet, hogy anyukád is megértene, ha elmondanád neki. A lényeg, hogy ne nyomd el magadban a félelmeidet, fájdalmaidat.

Ilyenkor hajlamos az ember azt gondolni, hogy egyedül ő szenved ilyen gondolatoktól, de egészen biztos, hogy nem vagy egyedül, sőt

Abszolút rendben van minden, most nehéz, de aztán majd hamarosan tisztul az ég! hajráhajrá!

Örömmel olvasom, hogy vannak CÉLJAID! Ez nagyon fontos dolog! Miért is elérhetetlenek? Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség…Tessék dolgozni a megvalósításukon! Nézd meg a Titok /The Secret/ című filmet, a neten is megtalálod, megnézheted, utána munkára fel! Nagyon jó év következik, de a sült galambok nem repkednek…Tehát ne mástól várd a megoldást, mert az bizony Benned van! Fog az a gimi menni, csak AKARNI kell! Neked most ez legyen a mozgatórugód, hiszen most alapozod a jövődet! Építs erős alapokat, tudod: kőre és ne homokra!

Okos vagy, és a kedved is egyre jobb lesz, aminek örülök!

Szeretettel: Rosemary

Köszönöm Ilona de nekem túl nagy terveim vannak amitket nem lenne könnyű megvalósítani és alább meg egyszerűen nem vagyok hajlandó adni. Ez talán önzőség de a mai világban, itt magyarországon nehéz ÉLNI. De mindenképpen elgondolkozom rajta

köszönöm  még egyszer

14 éves vagy, gondolj csak bele! Természetes, hogy lázadsz, veszekszel, kritizálsz – egyfajta tükröt tartasz a környezetedben élők felé/elé…A szüleid problémája – bár érint Téged is – nem a Te problémád! Azt ők majd megoldják. Te most csak magaddal törődj, és légyszi töröld a “jobblennemeghalni” programot magadból! Üres vagy? Miért? Tanulj, olvass, járj jó társaságba, kezdj el sportolni vagy keress olyan hobbit, amit szívesen csinálsz! Keress termésuzetjáró klubot, madarászokat, bármit, ami érdekel. Koncentrálj a továbbtanulásra, a középiskola már egészen más lesz! A családod olyan, amilyen – Neked ettől még nem kell az ő terheiket a válladon cipelned! Ez most biztosan kegyetlenül hangzik, de az élet már csak ilyen: légy önző és keresd a boldog pillanatokat, keresd meg a saját utadat – Neked azon kell járnod! Ez is elég nagy feladat, hidd el, nem kell az úti poggyászba ilyen fiatalon már ekkora terheket csomagolni…A bejegyzésed végén írod, hogy boldog életet szeretnél, hát tégy így: tedd boldoggá az életed! Mássz ki az önsajnálatból és FEL A NAGY KALANDRA!!! Nagyon remélem, hamarosan jókedvű, hangosan kacarászó, gondtalan kamasz leszel újra. Ha sehogyan sem megy, kérj segítséget szakembertől – ez nem szégyen. Úgy gondolom, átmeneti a dolog, ne ijedj meg, sokunkkal előfordult és előfordul kortól függetlenül is.

Kívánok Neked mielőbbi javulást!

Szeretettel: Rosemary