Igazából csak a te történeted olvastam el, az elején úgy kezdted el amit akár én is írhattam volna. A gondolatok, amit kiskorod óta érzel, hogy más vagy és olyasmik járnak a  fejedben amik máséban talán meg sem fordulnak…ezt ismerem. Nem tudom, hogy borderline vagyok e vagy sem, de a családomban az apám(szintén) Régen rengeteget ivott, ebben nőttem fel, ami valószínű az állandó szorongásaimhoz hozzájárult és szép lassan kifejlődött valami deficit. Amúgy ő rettentően impulzív és ugyanolyan nagy kanállal habzsolta az életet akárcsak én! Tartós kapcsolatom volt eddig kettő, de mindegyiknek vége lett, mert paranoiás dolgokat képzeltem, a hátam mögött összeesküvéseket és hazugásgokat láttam. Amúgy a legdurvább az, hogy az egyik volt partneremnél ezek léteztek is J most már nem számít csak azt hiszem kicsit ráerősített az üldöztetéses gondolataimra.

Nem nagyképűségből de minden emberre hatással vagyok!!!!! Azt mondják szép vagyok és vonzó, és még eszem is van. Akármerre mentem szerettek, és ment a bulizás és móka. A főiskolát könnyen elvégeztem, bár a gimiben soha nem voltam túl jó tanuló, csak átlagos mert nem érdekelt semmilyen tantárgy már akkor is a drogos haverjaimat analizáltam, verseket írtam, és ki tudja még milyen gondolatok jártak a fejemben.. Ezt mind jobb, ha nem írom le.  Mondjuk ez már általános iskolában is meg volt az állandó fantáziálás és mintha nem a földön jártam volna..akkor már sokkal idősebbnek látszottam és olyan gondolataim voltak ami mondjuk egy 10-12 évesnek nincsenek. Na mindegy..gimi után összetörtem, hogy vége a baráti társaságnak és mi lesz velem nélkülük..bőgtem kb. egy napig, de ahogy a főiskolára bekerültem, egyből megtaláltam a „helyem” bár váltogattam a baráti társaságokat. Azt sem tudtam, merre menjek, és nem tudtam betelni az érzésekkel, az illatok a hangulatok a pörgés és végeérhetetlen ismerkedések alkoholizálások, bulik. Ez elég érdekes dolog, mert rám teljesen igaz!!!! Szerettem mindegyik társaságot de ahogy valami olyan dolgot mondtak amivel segíteni akartak, pl hogy ne pasizzak olyan féktelenül mert előbb utóbb bajom lesz..én sértésnek vettem..mondjuk utána kissé lenyugodtam..egy másik baráti körben. De a gondolatok ugyanazok.

A legrohadtabb érzés, hogy imádsz valakit, de nem tűröd az ellenkezést, de mivel vagyok elég intelligens és tudom, hogy én vagyok az aki rátelepszik és „megfojtja” így nem akarok neki rosszat..emiatt állandóan el akarom hagyni de közben nem tudom megtenni, ezért egyszerre gyűlölöm és szeretem. A féltékenységem..ne tudja meg senki..stb.   Amit neked mondanék..nem számít hogy az vagy e vagy sem, mert ha már felismerted hogy valami nincs rendben veled, elindulhatsz a gyógyulás útján!!! Egyet ne tegyél, ne menj orvoshoz, mert gyógyszert adnának ami nem megoldás szerintem. Elég okos vagy hozzá hogy „meggyógyítsd” magad! A füvet pedig tényleg hagyd, semmi jót nem szül. én magam kipróbáltam de mindig ellene voltam az alkoholon és cigin kívül a drogoknak!

4 évig bulimiás is voltam de saját magam gyógyítottam ki belőle, elkezdtem olvasni rengeteget a témában és meg is fejtettem az okát..majd egyszer lehet ezt is elmesélem..anyámmal függ össze. Amúgy a poén hogy a szakdogám a borderline személyiségzavarral kapcsolatban írtam… vicces nem? J Egyenlőre ennyire volt időm. Örülök, hogy olvashattam az írásod..mert tudom hogy nem vagyok egyedül az „őrületemmel”..és azt hiszem nem ez a legrosszabb ami egy emberrel történhet..van rosszabb is:)