Ezeket a kérdéseket mindannyian feltettük – feltehetőleg több ezerszer magunknak! Nehogy bántásnak vedd, de az alaplépés az, hogy befejezed sajnálni magad, és visszakövetelni a régi életed! Múlt – elmúlt. Ez most egy olyan új élethelyzet, amiben lehetőséget kaptál saját magaddal felvenni a kapcsolatot, és szépen, lépésről-lépésre megváltoztatni mindent magad körül! A segítség nem kívülről, hanem belülről fog érkezni! Ha ennyire rosszul vagy, mindenképpen menj el szakorvoshoz, olyanhoz, akinek terápiája is van, nem csak gyógyszerei. Ha erősen hiszel a gyógyulásban és akarod is azt, csodákra leszel képes! Ne akarj egyszerre mindent, csak szépen, lassan, figyelve…Vezess pániknaplót, egy idő után meglátod, mi az, ami kihozza belőled, s talán megtalálod az okát is. Ha az meglesz, onnantól kezdve látványosan kivirágzol újra!

Szép napot: Rosemary

puszik

Úgy tűnik,hogy ez a gyógyszer+pszichiáter páros nem jött be….nekem.Szerintetek a kineziológus többet tudna segíteni??

Üdv.:zizu

El kell keserítselek: nem fogsz hipp-hopp varázsszóra meggyógyulni! Küzdeni kell, kőkeményen! Minden percben, órában, minden nap! Igenis, elviselhetővé lehet tenni így is az életünket és ki is lehet gyógyulni belőle! Ne az érdekeljen, mások mit gondolnak rólad, az érdekeljen, hogy TE mit gondolsz magadról! Kit érdekel mások véleménye? Te csak a saját elvárásaidnak akarj megfelelni, így az egyik legnagyobb koloncot, amit cipelsz már el is dobtad! Egy teljesen új világ nyílik számodra! Önzőség? És aztán? Veled ki törődik, ha Te nem törődsz saját magaddal? Kemény ugye? Azért mert kemény ám az élet is! Nyomja rendesen az akadályokat az útra, azokat nekünk kell leküzdenünk – saját magunktól. Tűzz ki magad elé egy aprócska CÉLT, s ha azt elérted, jutalmazd meg magad valamivel! Aztán jöhet a következő CÉL. Hinned kell önmagadban, bíznod kell önmagadban, hidd el, olyan belső erőtartalékokkal rendelkezel, amiről csak nem is álmodtál! Mozgasd meg ezt az erőtartalékot. Ne hirtelen várd a csodát, szépen lassan fog bekúszni az életedbe. Te is megérdemled, ugyan úgy, ahogy más!

Puszi: Rosemary

Nekem nagyon gáz mikor hevesen elkezd verni a szívem és közben nem kapok elég levegőt.Még jó,hogy az ember bepánikol ilyenkor.

Nekem is vannak hasonló problémáim. Több mint 10 éve szedek gyógyszert, és próbáltam 2x is leállni vele. Ennek az lett az eredménye, hogy sokkal durvább tüneteket produkáltam, mint elötte bármikor, azt hittem belehalok a félelembe a kitudja mitől. Volt amikor csak felet szedtem és persze pont akkor hajszoltam magam agyon, így egyik napról a másikra kibuktam. 2-3 hét kellett mire megint ki tudtam menni az utcára egyedül. A párommal nem sokkal azelött ismerkedtem meg, hogy kiteljesedett a betegség és bár sosem értette meg mi ez, próbált segíteni, legalábbis megértő lenni. Gondolom az évek alatt neki is felörlődtek a tartalékai így már sokkal kevésbé tolerálja a betegségem, ráadásul nekem mindíg fáj valamim, és ezt is nagyon unja már. Valahol megértem, de nagyon rosszul esik, hiszen őrá tudok/tudnék támaszkodni. Már egyébként nem próbálkozom a leszokással, és az orvosom sem foglalkozik igazán velem, felírják a gyógyszert és kész. Talán még pszichológust kéne megpróbálnom – persze nem az első próbálkozás lenne – hátha találok olyat aki tényleg megért, és segít. Szóval hasonló cipőben járunk