Értelek. Tudom, hogy a lányok jórészt nemkívánatosak voltak anno Spártában, de ahogy akarod, hagyjuk. A kötszer-dolog is világos.

Nahát nehogy azt hidd hogy az ember nagyobb rendű a természetnél,nem birája életnek és halálnak.A taigetosról meg nem csak azokat a gyerekeket vetették a mélybe akiket menthetetlennnek gondoltak,hanem a nemkivánt vagy éppen fiú helyett leány született ugyhogy inkább ezt hadjuk.Nekem is vannak Rivo megvonásaim,durva de nem veszélyes valamiért időnként kiürül a gyógyszer emésztés stb nem azért mert nem veszem be,de én már nagyon keveset szedek de mégis vannak megvonási tüneteim.Én karcolásokat okoztam a kézfejemen különböző motivumokat rajzoltam,de ezt a szokást egyszer csak elhagytam, biztos volt tudatosság is benne nem tudom.Szóval szerintem ne a kötszer döntse el helyetted hogy mit csinálsz a kötszer az csak egy lehetőség megoldás egy problémára,nem tudom érted-e igy hogy mire akarok kilyukadni.Nekem locsoghatsz ha nem zavar hogy más is olvassa,bár a lelkizéstől el vagyok tiltva meg a mások lelkivilágával való foglakozástól,és megmondom hogy miért is mert akkor hajlamos vagyok a saját dolgaimat félretenni.Ennek ellenére ugy érzem kell foglakoznom mással is mert igy talán az én dolgaim egy más megvilágításba kerülnek,és lehet hogy neked is segít,és nekem is jó megoldás születik,végülis valahol ez lenne a csoportterápiák lényege csak mi virtuálisan műveljük ezt a műfajt.Szerintem legalábbis nekem igy őszintébb,mert azért ne feledjük a tényt hogy szemtől szembe,hiába a hasonló cipő, nem olyan őszinte az ember mert ott van már a csoport hatás, az én problémám nem is olyan súlyos dolog megitélése akkor már nem is számit.Nem tudom hogy zajlik egy ilyen még sohasem voltam,csak igy tudom elképzelni.

további szép napot kivánok neked,és kivánom hogy találd meg a fényt a szivedben:)

szeresdd önmagad

pá

Zsu

Nem tudom, mitől remegek, tegnap volt egy kis Rivotril megvonásom, de pótoltam és Kemadrint is szedek, még csak nem is fázom. Igazából félek. Hogy a félelem  meg a szorongás egy volna-e, nem tudom. A doki azt mondja. Nyitott ajtó mellett alszom, úgy nagyobb biztonságban érzem magam. Van egy plüssbékám, ővele, megszemélyesítettem, Bébike nekem már társ két vagy három éve. A másik nemtől is félek, de mint kiderült, a magamétól szinte ugyanúgy. Sose lesz gyerekem, férjem. A világon nagyjából 2-3 barátom van, aki az is. Felszinesek nincsenek. Az egyik fiúbarátommal szoktunk, ha találkozunk, gyerekesen csókolózni, ennyi az élet számomra, ő skizoid, így megértjük egymást. Semmi esélyem. Mert igenis vannak halálra ítélt emberek, akiket le kellett volna dobni a Taigetoszról. Mint engem. A pengéimet még nem fedezték fel, ha lenne kötszerem, most összevagdalnám magam.

Sajnos nekem is vannak olyan emlékeim hogy nem is tudom miért kapok csak kapok.Nahát a félelemről meg nem is beszélve.Én nem azért szerettem volna megforditani a kérdést hogy magunkat hibáztassuk vagy önmagunkban keressünk hibát csak kiváncsi voltam.Az én szüleim sem szentek,és nekem a nagynénik mondták hogy én nem voltam kimondottan rossz gyerek,de az igaz hogy szerettem a tilosban járni.Csak kiváncsi voltam hogy milyen vélemények születnek ha megfordítjuk ezt a dolgot:)Köszönöm a válaszodat!

További szép napot neked!

pá

Zsu

Mostanában felvetődött bennem a kérdés, és nekem sem volt egyszerű gyermekkorom.De vajon mi, jó gyerekek voltunk?Én bevallom töredelmesen szerettem sőt imádtam olyan dolgokat tenni amit tiltottak és igy visszagondolva amikre emlékszem a mai értelemben problémás gyerek voltam az iskolába óvódába is bölcsire nem is emlékszem.Kiváncsi vagyok hogy nektek milyen emlékeitek vannak,hogy igy felnőve ha neked lenne egy ilyen gyereked mint amilyen te voltál hogyan viselkednél vele?