Párom lánya

Téma címkék:
2011.03.30. 14:50

43 éves nő vagyok, és van a családunkban egy borderline gyermek, ő P, a párom lánya. Már 4 éve kezeltetjük a problémáját, magam kezdeményeztem az első pszichológusi vizsgálatot. Most 16 éves, egy ideig velünk élt, jelenleg az édesanyjával lakik. Túl vagyunk az első öngyilkossági kísérleten /előtte jeleztük mindenféle “szerveknél” hogy a veszély fennáll/  több pszichiátriai kezelésen, rengeteg cirkuszon, /verekszik az anyjával, velünk folyamatosan perlekedik stb/. Sajnos nem tudom hogyan álljak hozzá mint az apja párja, fontos lenne normális viszonyban lennünk, de olyan ellenérzést vált ki belőlem és a gyermekeimből, hogy már utáljuk ha jön hozzánk, elkerüljük csakhogy ne tudjon vitát provokálni, nem merünk szóba állni vele mert abból csak baj van. Nagyon sokat próbáltunk neki segíteni, velünk is lakott egy ideig, de vele együtt beköltözött az otthonunkba a viszálykodás, az örökös hiszti, nem tudtuk kezelni. Nem tudott alkalmazkodni, visszament az anyjához, de sajnos anyával is baj van, nem tudja ő sem kezelni a gyereket. A 8 éves kisöccsnek pedig el kell viselnie a mindennapos verekedéseket, ordítozásokat . Be van avatva a gyermekjóléti szolgálat, semmit sem tudnak tenni, 3 éve tehetetlenek.

Mit lehet ilyenkor tenni? Mit kell csinálni ahhoz hogy egy borderline-ossal együtt tudjon élni a környezete? Sajnos senki sincs aki a nap 24 órájában P kényét- kedvét kereshetné, aki tanulna, tisztálkodna helyette, aki csak az ő egóját hizlalná. De valamit tenni kell, mert ő még csak egy gyerek, és nem tehet róla, hogy beteg lelkű any nevelte. És mit lehet a kisöccséért tenni, akin már mutatkoznak vészjósló jelek a lekét illetően. Tud valaki valami okosat????

EN-ek
#5591 EN-ek hozzászólása: 2013.12.03. 12:43

emeg azafajta, ami neked sose volt, s n is lesz! Brrrrruhhahha – Téma bezárva!

EN-ek
#5590 EN-ek hozzászólása: 2013.12.03. 09:55

buburnyák fijam mondták má neked h “kuss”?

EN-ek
#5589 EN-ek hozzászólása: 2013.12.03. 09:35

Nincs ebbe semmi yajj de nagy ujjdonság… (nekem) Manapság minden 2. csaj bodri! (a ÉN esetembe minden 1.-ik ) A mai Lbaszott, idegbeteg t.dalom termeli KI őket…
DE pocokkorban még a 1ébként “normális” bébiprüntyők is bevadulnak, e régen IS így volt!
Ebbena legszebb korban sok buli, tivornya, seXparti + ijesmi AZ, ami kő nekik; aztán majd HA Lütik a 30-at úis KInövik maguktól is! – és lesz belőlük 1 szép, unalmas, lélektelen, tuczat kockafejű, zombi nyárspógár ) Türelem… sten majmai lassan, de  őrülnek!

Ez 1 régi cikk, lehet h má’ n is aktuelle…

#5588 RelaxBaba hozzászólása: 2013.12.03. 08:28

Nálunk a bátyám felesége borderline. Nagyon nehéz elviselni. Minden megnyilvánulása arról szól, hogy ő meg a lánya milyen tökéletes, a bátyám meg milyen béna, az egész rokonságával együtt.

Iszonyatosan manipulatív. Nincs egy őszinte megnyilvánulása.

Nem egyszerűen kérdez. Ha kérdez, akkor ő számonkér vagy megkérdőjelez. Már a kérdésével leminősít téged, próbál provokálni. Abba is beleköt, ha nem vagy hajlandó bele menni egy vitába. Akkor egy konfliktuskerülő gyenge fos vagy.

Most, hogy terhes, gonoszabb mint valaha, mert tudja, hogy úgysem szólunk vissza neki az állapotára való tekintettel. Anyám a béke érdekében lábtörlőként fekszik a sógornőm elé -mert már annyiszor leüvöltötte szegény fejét.

Már leszoktunk a vasárnapi családi ebédekről. Róla kell, hogy szóljon minden, legyen az szülinap, bizonyítványosztás vagy temetés. A Karácsonyról még nem szoktunk le, de már azt is gyomorgörccsel várjuk.

Megértem, hogy MESKE nem bírta tovább cérnával. Mert meddig kell a megaláztatásokat elviselnünk? Kiszolgálni őt kénye-kedve szerint? Nekem ne írjátok, hogy erősítsem, hogy milyen értékes ember, mert minél jobb fej vele valaki, annál jobban lenézi, gondolván, hogy milyen gyenge a kis balek, aki behódol neki.

De valami “használati útmutató” mégis jól jönne.

#5587 meske hozzászólása: 2012.02.07. 14:42

Itt vagyok újra. Párom lánya elintézte a dilemmámat, többé nem kell aggódnom érte. Párom édesapja temetése után, amikor már alig éltem, addig provokált, hogy nem bírtam, elszakadt a cérna…belementem a vitájába. Párom egy szót sem szólt, lebénult a gyásztól, de másnap ezt kaptam: tudom, hogy a gyerek provokált, ettől függetlenül te vagy a felnőtt, sohasem fogod őt megérteni, ezért én most elmegyek tőled örökre. 5 év alatt mást sem tettem, csak próbáltam segíteni nekik, és most ki vagyok rúgva.Hát most nekem kellene segítség…

#5586 meske hozzászólása: 2011.11.03. 15:26

Nem csak magam miatt, látom sokan nem kapnak választ.

 

#5585 meske hozzászólása: 2011.11.03. 15:25

Ez a hely nekem nagyon tetszett… Van még aki használja? Vagy csak akik kétségbeesetten segítségért kiáltoznak? Segítsünk már ahol tudunk!!

 

#5584 meske hozzászólása: 2011.11.03. 14:27

Sajnos azt tapasztalom, hogy nincs aki konkrétan megmondaná mit tegyünk. A gyerek jelenleg Vadaskertben, mi meg őrlődünk. Semmi sem változott pedig évek óta szakemberek foglalkoznak velünk… Ebbe bele lehet őrülni mindenkit magával ránt… Sokan vagyunk, mozaikcsalád. Ez a rohadt betegség mindnkin túl tesz?

 

 

#5583 meske hozzászólása: 2011.10.31. 16:07

Megint itt vagyok. Köszönöm a válaszokat, az elmúlt időszakban próbáltam azokat figyelembe véve állni P.-hez. Katasztrófa…. Beszélgettünk, kijelentette, hogy nem értek semmit, és már régen nem arról van szó hogy utál, hanem már gyűlöl, a gyerekeimet is, mert csak ők a szépek és okosak / anyja szöveg/, és ne akarjak tőle semmit, igenis kötelességem őt kiszolgálni, mert az apja a párom. Ezek után  nem voltam képes hozzá pozitívan közeledni, de nem is bántottam. Most nem jön. Most nem beszél az apjával sem, de mindjárt megint karácsony, és én félek. Amióta ismerjük, senki sem várja a karácsonyt. Jön. Mindenkit felidegesít, de követeli az ajándékát. Eszem sincs mit tegyek. Az apja szereti, nem tudja mit tegyen, őt is sajnáljuk.  A gyerekeim is így vannak vele, de a karácsonyt mostmár sok év után maguknak követelik… joggal. Megint nem tudom mi legyen. Hogyan oldjuk meg hogy mindenkinek jó legyen?

#5582 bpd888 hozzászólása: 2011.03.31. 15:08

köszönöm Rabbi, jól esik egy kis pozitív visszajelzés

csak bíztatni tudok mindenkit, mert állítólag 30 körülre elmúlik, és én lassan 30 leszek és szerintem is illetve a pszichológusom szerint is, a barátaim szerint is eléggé rendbe jöttem – de ehhez kell, hogy az ember szembesüljön önmagával, majd önmaga megismerése után az embereket is tudatosan megismerje, és tanuljon belőle, ezeket mi nem úszhatjuk meg

egykét könyvet is ajánlanék a gyógyulni vágyóknak: Eric Berne – Emberi játszmák sokat segített az emberek megértésében, Susan Forward – Mérgező szülők ami arról szól, mivel szokták elszúrni a szülők a nevelést akarva, vagy – többnyire – akaratlan segített megérteni miből induljak ki az önmagamban levő hibák keresésénél

#5581 rabbi hozzászólása: 2011.03.31. 14:55

BPD888!Nagyon ertekesek azok a gondolatok,amiket irtal!Ugy tunik kulonleges intelligenciad van.

#5580 bpd888 hozzászólása: 2011.03.31. 09:05

akkor hogy legyen egy ellenpélda is gyomorfekelyre, én eddig 3x voltam kényszergyógykezelésen mert megvertem apámat és a kiérkező redőrökkel is ellenséges voltam, a kényszergyógykezeléseken a legkülönfélébb gyógyszereket nyomták belém, mindig mást, semmi sem használt, csak az amikor elhatároztam, hogy megváltozom

#5579 gyomorfekely hozzászólása: 2011.03.31. 08:20

Én magam is borderline vagyok skizó meg egyebek mellett, tudom, mennyire nehéz viselni ezt a terhet. Nálam a gyógyszerek lenyomták. Persze be kellett feküdni a pszichiátriára. Szörnyű volt az első, az mindig félelmetes, de ha kell, akkor kell.

#5578 bpd888 hozzászólása: 2011.03.31. 07:30

az jutott még eszembe, hogy ez az egész szól az önállósodásról is, én halálosan utáltam ha irányítani próbált bárki is, márpedig az, hogy szakemberhez kell járni, mert a rokonok kényszerítenek, az nagy baj, és még nagyobb baj, hogy ha a biztonság érzet kifejlődése híján az ember nem akarja, hogy kiismerjék, a doki meg egyebet sem akar, csak hogy mondja el, hogy ő milyen – én emiatt nem fogadtam el szakember segítségét, ha szakemberhez menetem, mindig azt akartam tudni, ő a szakember milyen, hogy értsem, tanuljam, hogyan gondolkodnak az emberek, mert számomra ez is érthetetlen volt, nem fejlődtek ki ui olyan ösztöneim, mint pl az önzés, ezt pl kb 25 éves koromra sikerült kifejlesztenem, és addig értetlenül álltam előtte, miért olyan barmok az emberek, miért nem elég jóindulatúak, ami miatt kívülállónak éreztem magam mindenhol a kamaszok között, nem értettem a hatalmi játszmákat miért játssza a többi kamasz pl

#5577 bpd888 hozzászólása: 2011.03.31. 07:17

kedves Meske a megértéshez annyival tudok hozzájárulni, hogy az olvasottakat összevetem saját magammal; nekem a dackorszak beli akarat megtörés és az akaratom fejlődésének későbbi rendszeres akadályozása ami szerintem leginkább felelősek a tüneteim kialakulásáért, a tünetek pedig nem mások, mint hogy egy dackorszak szerű bizalom keresés párosult a felnőtt kreativitásával és erejével ami a szeretet adó emberek kikészítését illeti; akarat megtörés nem csak erőszakkal történhet, történhet azzal, hogy a szülő nem ad kiszámítható biztonságot a saját lelki sérülése miatt, és alapvető biztonság nélkül az akarat nem tud fejlődni; P most kamasz, ez is egyfajta akarat fejlesztési korszak, és nála lehet, hogy még erősebb, még alapabb ösztönök vannak most életben, mint maga a normál kamaszkor; tehát ha ez volna esetleg a helyzet, akkor Önnek azt kell megértenie, hogy türelem, türelem, türelem; P-nek pedig előbb utóbb szembesülnie kell azzal, hogy azt a türelmet, jóságot és szeretetet amit az ösztönei értelmében neki kapnia kéne, igazábaól nem kaphatja már meg senkitől, de ezzel kapcsolatban is tudni kell, hogy itt kisgyerekkorból fennmaradt ösztönökről van szó, amiknek a hatásai nem múlnak ek egyik percről a másikra, és nagyon nehéz rajtuk tudatosan uralkodni – mindez amit írok nem tudományos, én így tudom értelmezni azt amin keresztül mentem

#5576 rabbi hozzászólása: 2011.03.30. 15:48

Kedves Meske!

Nehany otletem van,hogyan tedd elviselhetove ezt a borzaszto helyzetet,melyrol kedves lelkesz baratom mondasa jutott eszembe,amikor hazalatogatott egyiptomi szolgalatabol.Kerdeztuk milyen az elet ott?Milyenek az emberek?Hogyan gondolkodnak az egyiptomiak.Erre valaszolta:”Ha most jonne egy angyal,es teljesitene 3 kivansagom,az elso az lenne,hogy tudjak ugy gondolkodni,mint az egyiptomiak.A masodik,hogy ez csak egy percig tortenjen meg velem,s a harmadik,hogy soha tobbe ne forduljon ez elo velem.”…..Nos,hogy megertsd azt a szerencsetlen gyereket,ugy kellene egy kicsit gondolkodnod,mint o.A gond az,hogy ettol olyan elviselhetetlenne valnal,mint o.Egy atmeneti lehetoseg,hogy olvasgatsd el a “borderline”cimszo alatt irtakat,amely egy kis betekintest ad arrol a “szubkulturarol”.Latva,es tapasztalva a jelenseget,talan talalsz valami kiutat!Egy biztos,ami minden emberi kapcsolatra ervenyes:Ha feltetelek,es a korulmenyek behatasatol fuggetlenul tudsz szeretni,az teged tesz eloszor,masodszor,es harmadszor boldogga.Ez az attitud fertozo allapot,es boldogsagot varazsol kornyezetedbe.Szeretettel:Rabbi

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close