Én úgy tudom, ha meggyógyulni nem is lehet – hisz gyógyíthatatlan – , de tünetmentességet el lehet érni. Én kb. 10 hónapja jól vagyok, nincsenek hangulatingadozásaim. Jól érzem magam, tanulok, házimunkázok és mindenféle feladatot ellátok. Gondolom mások is tudnának hasonló tapasztalatról beszámolni, de aki “gyógyult”, az nem írkál ilyen oldalakon. Eddig úgy tapasztaltam, ha az ember elfogadja a betegségét, ha tisztába van a korlátaival, és betartja a szabályokat – lehet teljes életet élni – mégha nem is úgy mint betegsége előtt. Hála Istennek már nagyon régen éreztem a sötétséget. De a boldogság majdnem állandó társam, ha nem is érzem azt az eufórikus örömet, mint  korábban a mánia időszakában. Persze oda kell figyelnie az embernek magára, de ez nem akkora teher, amit ne lehetne betartani. Általában én biztatom az egészséges barátaimat. Persze ők könnyebben elcsüggednek, hisz nem tudják mi is az az igazi pokol, amit mi ismerünk. Hogy ennek vége az életemben, ennél többet nem is kívánhatok = boldogság.

Ja, és tudom, hogy nem értenek meg. Soha és senki nem érti ezt meg. Csak aki átélte.

Szeretettel: Léna