Kérem hogy a válaszokat ne új történetként hozza létre, hanem hozzászólásként az adott történetnél. Azaz itt

Megértését köszönöm.

István

Nekem mindig volt és most is van célom az éleben és soha nem adtam fel semmit,-de Te még annyira fiatal vagy hozzám és én már dupla annyit éltem mint Te ezért furcsa volt a “tanács”.

Azt hiszem valamit félreérthettél mert én jól érzem magam és 33 éve dolgozom pedagógusként !

Rendes férjem van aki mindig mellttem áll többet segített mint az orvosok. Egyébként én nem jártam pszichológushoz csak pszihiáterhez azért hogy felírja és ellenőrizze a gyógyszeres  kezelést.

7 éve már felírja a körzeti orvos is.

Jó egészséget kívánok!

Kati

poknekatitdob@freemail.hu

Várom hogy írjál! Szió

Kati

Igen, valóban nehéz “csak úgy” kimozdulni egy helyzetből, főleg, ha nem látod, merre a kiút, hova fordulhatnál :(És úgy még nehezebb, ha lelkileg már amúgy is kevesebb erőd van a kiábrándultság miatt. Ilyenkor még a pozitív vizualizációs gyakorlatokat, meditációkat is nagyon nehéz elkezdeni, mert annyira nincs ereje hozzá az embernek és még reménykedni sem igazán tud, hogy ezek segítenek egyáltalán…

Amit szeretettel tudok Neked ajánlani ebben a helyzetedben is, az a Hellinger-terápia, azaz családállítás. Talán hallottál már róla, hogy mennyire hatékonyan működik és milyen nagymértékben meg tudja változtatni az ember életét Nem csak másoktól hallottam, az én életem gyökeresen megváltozott a hatására!! Olyan szépen beindultak a dolgaim, függőségektől szabadultam meg és a lelki, érzelmi egyensúlyom is helyreállt Ezért ajánlom hát annyira másoknak is

A fülzúgás…. hát tényleg “fogós, ravasz” egy dolognak tűnik Továbbra is a biorezonanciás állapotfelmérést javaslom, nekem ezzel is nagyon-nagyon jó tapasztalataim vannak.  Ha a google keresőjébe beírod, biztosan találsz a lakhelyedhez közel ilyet, de ha Budapesten élsz, én is tudok ajánlani jó áron

Kitartás és ne szomorkodj, minden jóra fordul, csak ne add fel!

Üdv: Szilvi

Sajnálom, hogy így gondolod, egyáltalán nem akartalak megsérteni. Én csak tanácsot akartam Neked adni, de úgy látom ez inkább felháborított. És ha ez egy felelőtlenül adott felszínes tanács, akkor ezzel érdemes lenne a pszichológusommal is elvitatkozni, mert Tőle tanultam mindent. Ezek szerint Ő is felelőtlenül adott felszínes tanácsokat? És ha már ezeket a mondatokat olyan sokszor hallottad, akkor az Ő szájukból is felelőtlen felszínes tanácsnak tűnt?

Eni

Ne haragudj de amit írtál az mind általános dolog, és már többször hallottam.

A gyógyszert azért kell szedni amiért pl. a vérnyomáscsökkentőt hogy szinten tartsam a “betegségem”!

Én nem rendszertelenül szedem és nem nőtt az adag és ne haragudj de nekem nincs időm sírni dolgozni kell

és én a helyedben nem adnék felelőtlenül felszínes tanácsokat!!!!

Köszi hogy írtál. Mindenben egyetértek veled, de ez nem ilyen egyszerű. Nem én akartam ezt a munkát az élet hozta így, és hiába szeretnék én a szakmámban elhelyezkedni nem sikerűl.

Ahol dolgozom az idegen számomra, nem nyújt örömöt, sem szakmailag, sem érzelmileg. Munka nélkül nem lehetek mert akkor anyagi csőd áll be a családban, de már elviselni sem bírom sokáig!

Erről itt részletesen nem tudok írni, de tudod most 18 napot  itthon voltam mégis cseng a fülem, pedig ez felért egy nyaralással.

Mára ennyi. Üdvözlettel

Kati

Ha jól olvastam, akkor az egyik hozzászólásnál azt írtad, hogy gyógyszert szedsz és kb. 15 éve tart ez az egész.

Hidd el nekem, gyógyszerek nélkül is kilehet lábalni belőle. Én is szedtem gyógyszert, de nem akartam olyanná válni, mint azok az emberek, akik ha rosszul érzik magukat remegő kézzel, izzadtan nyúlnak a gyógyszerhez, és ha a megszokott adag nem használ, akkor növelik az adagot. Állandóan ez a kép lebegett előttem, ami nagyon megijesztett, sokkal jobban féltem ettől, mint amikor rám tört a rosszullét. Az ágyamra dőlve sírtam, nem tudom meddig, de amikor helyre jöttem elhatároztam magam és leálltam a gyógyszer szedéssel. Eleinte nem szóltam a pszichológusomnak, de idővel elmondtam. Ekkor derült ki, hogy nagy kockázatot vállaltam, mert bármikor felléphetett volna az elvonási tünetek, akkor még rosszabb lett volna a helyzetem. Még két dolog amit hozzá teszek, a Xanax és a Paretin nem jött be, csak rontott az állapotomon, olvastam is erről egy könyvben, hogy nem igazán jó gyógyszer a Xanax, megtapasztaltam sajnos, de ez így van. És ami a legrosszabb, hogy az én családomban volt gyógyszerfüggő, amiről csak 27 évesen értesültem. Nagyon durva dolgokon ment keresztül mire leszokott a gyógyszerről.

Azt hiszem ideje lenne feltenni egy kérdést magadban. Ha a gyógyszer olyan hatásos, akkor miért kell még mindig szedned, miért szenvedsz ha elmúlik a hatása, de ha beveszed a gyógyszert, akkor is, miért szenvedsz még? A gyógyszerek csak a testi tüneteket múlasztják el, akkor is csak pár órára, de utána… Utána kezdődik minden előlről. A lelkibetegségeket nem gyógyítják. Ezt pedig úgy teheted meg ha megtalálod az igazi probléma forrását. Ez lehet egy gyermekkori rossz emlék, amit mélyen eltemettél magadban, de mégis feszültséget okoz. Ezeket felkell tárni. Ehhez viszont segítség kell. Probálkozz meg vele, veszteni nem vesztesz vele, én pedig hiszem, hogy kitudsz lábalni belőle, csak fel a fejjel:)))))

Szánj magadra egy napot, amikor csak magaddal foglalkozol, majd gondold végig, hogy mi is az amit igazán szeretnél. Tűzz ki egy célt amit szeretnél elérni és lépj ennek irányába. Nem kell világrengető dolgot kitűzni magad elé, csak egy apró dolgot. Haladj Lépésről lépésre. Én pl. gyerekkorom óta szerettem volna hastáncolni, és több mint másfél éve bele tudtam kezdeni. Most pedig egy újabb célt szeretnék elérni. Ehhez hasonló dolgokra gondolok.

Eni

Ami még eszembe jutott és nagyon jó módszer arra, hogy tényleg már a legapróbb elváltozásokra is fény derüljön a testedben: a biorezonanciás állapotfelmérés. Úgy vélem, hogy alaposabb és tökéletesebb módszer, mint az orvosi kivizsgálások (a NASA fejlesztette ki ezt a műszert), így sokkal többet megtudhatsz a testedről és a benne zajló folyamatokról. Már akkor kimutatja az elváltozásokat, amikor még semmiféle külső jele nincs (és az orvosok sem vennék észre). Tehát ezt az állapotfelmérést szívből ajánlom Neked, próbáld ki, biztosan nem bánod meg!

Miután ott az állapotfelmérésen megkapod a diagnózist, érdemes már így, sokkal többet tudva megnézned a lelki hátterét annak, ami ott kiderült… Hiszen a betegségek, tünetek legnagyobb része lelki, gondolati eredetű. Akkor tudjuk igazán hatékonyan gyógyítani magunkat és elősegíteni testünk saját gyógyulási folyamatát (hiszen az orvosok csak utat mutathatnak, tanácsokat adhatnak vagy éppen ellenkezőleg, félelmet ültethetnek belénk – de gyógyulás csak akkor következik be, ha mi magunk is akarjuk és elhisszük, hogy sikerülhet), ha mélyebb szinten, a lelki és szellemi oldalt is megvizsgálva kezdünk hozzá. Hiszen az ember nem csak test, nem csak matéria vagyunk! Bonyolult ám annál csodálatraméltóbb, rendkívül összetett energetikai és anyagi rendszer a mi “test-lélek-szellem” hármasunk

Az éjzsakai munkát nem lehet sokáig csinálni, hiszen nagyon felborítja a bioritmust és rendkívüli módon kimerít… Bizonyára kezd minden porcikád és a lelked is tiltakozni a mostani helyzet ellen Ugyanakkor örülhetsz is ennek, hiszen úgy is felfoghatod, hogy életednek egy olyan szakaszához érkeztél, amikor megérett végre az idő a változtatásra! Arra, hogy elindulj a saját utadon és felvállald büszkén, amit tanultál, hogy “igenis ez vagyok én, ezzel szeretnék foglalkozni és sikerülni is fog!” Ha azért is zúg a füled, mert a belső hangodra oda kell figyelned, akkor itt a nagyszerű alkalom, hiszen nem véletlen, hogy most kapod ezt a jelzést a testeden keresztül! Azért jönnek pont most a tünetek, mert eljött az ideje, hogy odafigyelj Önmagadra, hogy elindulj egy új irányba és hogy végre megtedd a kezdeti lépéseket… És ne félj, vágj bele bátran, hiszen – ha hiszel benne és nem hagyod, hogy félelmek borítsanak el – Életed legnagyobb kalandjába kezdhetsz bele: az önmegvalósításba és kiteljesedésbe.  :)

Én nagyon szorítok Neked ehhez és kívánom Neked a legszebb élményeket a továbbiakhoz!

Az állapotfelmérés pedig tényleg jó kezdésnek, utána sokkal több dologgal tisztában leszel Önmagaddal kapcsolatban!

Szeretettel: Szilvia