Értelek, én is igy érzek, legszivesebben egész nap csak levest ennék, de nem tehetem, anya vagyok – minta gyermekeimnek. Nekem is vannak ételek amit leosztok magamnak gyümölcs, saláta, de ennél többet, és merészebbet már csak úgy tudok enni, hogy gyözködöm magam csak nem fog megártani, csak nem fogok tőle meghizni. Ha meg már ennyitől is az lenne az eredmény, ugyis mindegy, akkor hiába kapálódzok ellene… Az én helyzetem annyiból különbözik, hogy én mikor ebbe az egészbe belekezdtem anorexiával 53 kg voltam, tehát már ez is jellemzi lelki okai lehettek az elejétől kezdve… Voltam 45 kg, akkor fantasztikuan éreztem magam, mindenki csodált, érdeklődött hogy csináltam, mi a titkom.. Csak később láttam fényképen milyen rettenetesen sovány voltam, de végre ugy érezhettem elértem a célom, és hozott egy fajta megnyugvást… El nem tudom képzelni miért ilyen fontos számomra hogy ennyire sovány lehessek, pedig tudom ez már nem is szép látvány… Sőt, rettenetesen zavar, most hogy már ezt a szintet ismét tudom tartani kb két éve 45-47 kg vagyok, hogy mindenki sajnál, és legszivesebben megetetne csak hogy ne legyek ideggyenge…

Most az lenne a leg fontosabb, hogy végre merjek enni és megláthassam a következményét… Csak félek alátványt nem birnám elviselni ha meghiznék akkor meg kezdhetném az egészet előlről.. Bár férjem szerint nem is vagyok olyan alkat hogy nagyon megtudjak hizni, de legalább nem szédelegnék folyton… Most egyenlőre rettenetes össze vagyok zavarodva, gyógyulnék, hiznék, de félek tőle… Hogy lesz utána? És ugy érzem ezzel csak palástolom azt ami folyamatosan bennem motoszkál – sajnos nem tudok rájönni mi – és teszi velem ezt minden nap (bulimiát).

Remélem nem volt nagyon ködös amit irtam

Szia Tündér

Értem mit mondassz. Nekem is aza gondom, hogy mivel még a gyógyulás nagyon kezdeti szakaszában vagyok, ezért én sem tudom hogy merre menjek, mit és hogyan csináljak. a mennyiéget tényleg nehéz elképzelni, hogy mi a sok és mi a kevés a mi eetünkben. Ma vettem egy nagy doboz natúr joghurotot. azt a szeretnivaló ételek listájára írnám fel, ha lenne ilyenem. Régebben egy nagyobb doboz akármilyen joghurt meg sem  kottyant, mostmeg ez is sok volt egyszerre. Telesen eltelítette a gyomrom. a tegnapi dinnyével történt dolgot én sem értettem igazán, de szerintem az lehetett a gond, hogy feszítette a gyomromat, és ugye kicsit fel is fújt…..ű

kérdezted, hogy szeretnék-e gyógyulni. így van, szeretnék, ezért is kértem szakember segítségét magamtól. Nem kényszerített rá senki, hogy menjünk el orvoshoz, én akartam menni, de azt nem gondoltam, hogy hiába az akaraterő, ha az ilyenkor cserben hagy vagy nem is tudom.

A pszichoterapeuta hölgy, akihez járok, azt mondta, hogy azokból amiket elmondtam neki, arra vezeti vissza dolgot, hogy nagyon rövid volt azaz időszak, amit olyan testsúllyal éltem meg, amivel jól is érzetem magam. ebben igaza van.

16 évesen magamtól kedtem bele a fogyókúrába orovosi felügyelet alatt. Ez abból állt, hogy havonta menetm hozzá, és ő megnézte, hogy a súlycsökkenés megfelelő-e nem túl gyors stb. eleinte minden rendben volt. Az egészet 86 kg-osan kezdtem. egy nyár alatt viszont rohamosan megváltozott minden akkor. Keveset ettem, csak gyümölcsöt, csak teát vagy vizet ittam. Szép lasan romlani is kezdett az állapotom. egy nyár alatt ladobtam magamról 30 kg-ot. Aztán dokihoz kerültem még az év őszén. először endokrinológushoz küldtek, majd egy helyis és egy vidéki gyermekpszichológus kezelt. Fél év múlva helyre jöttem, és abba maradt minden kezelés.

Tavaly télen azonban a depreszióval újra kezdődött minden. Akkor bulímiás nem voltam, de most kicsit arra is hajazok….

nekem csak annyit mondott  a doktornő, hogy sajnos ezt az evészavaros dolgot nagyon nehéz korrigálni egyedül, és ezért kell a szakszerű orvosi segítség. hát nem tudom mi lesz, az még a jövő zenéje számpmra, hogy mikor mondhatom azt a mondatot ki félelmrk és egyéb gondolatok nélkül, hogy: “De finom volt ez a szendvics. És ehhez hasonlók”.

szia ! Gerti

Abszolut megértelek pedig tényleg megdöbbentő ha valaki már dinnyét se hagy bent… Tudom, még talán nem is azzal van gond hogy gyümölcs, de ha ilyen állapotba amibe mi vagyunk, elkezd enni az ember, könnyen hirtelen túlsok mennyiséget eszik ( már amit ő már soknak itél, ami valljuk be nem reális, és nem is mindig mondható valóban soknak) hát félelmébe más megoldást nem látva igy válik meg tőle… Én is megtettem, de mostmár gyümölccsel talán nem teszem. Férjem azt javasolja korlátozzam a mennyiséget ilyen alkalmakkor, hogy az irányitás az én kezemben legyen és ne a bulimia által vezérelve faljak fel mindent amit érek. Na most ezt gyakorlom. Megy is szerencsére, de nem tudom mi az igazán jó út… NEm látom azt, hogy megteszem de rövidebb ideig tart és kevesebb étellel, az a jó? Vagy megerősitem magam, és bármilyen kint érzek is de nem teszem.. Volt egy időben egy “segitőm” ő sokat figyelt rám, beszélgetett velem kérdezett, vele tudtam azt megtenni, hogy átbeszélgettük azt az időt amig ez a rituálé zajlani szokott, utána már túl késő volt, nem tudtam aznap belekezdeni, igy büszke voltam magamra hogy aznap kihagytam… De másnap iszonyatos feszültség volt Bennem, többszörannyira kivántam.. Szerinted mi lenne a járhatóbb út? Te gyógyulni szeretnél? Vagy csak ez az elvárás Tőled? Mióta tart ez nálad? Mi válthatta ki? Azt tudom rengeteg  lelki tényező miatt lesz valaki bulimiás. Nekem is anorexiával kezdődött, mikor beleuntam hogy senki nem érti meg Nincs szükségem ételre, és mert abba is belefáradtam, hogy mindig gyönge és szédülékeny vagyok inkább ettem.. és kiadtam.. Én is először gyógyszerrel oldottam meg, de puffadt volt a hasam tőle, gondoltam ez nem jó igy mert azt nem lehet még tornával sem eltüntetni, igy váltottam hánytatásra, és mivel ment… rákaptam. Próbáltam a problémáimat kibeszélni, mert azt is javasolták nekem, de nem érzem hogy egy idő után törlődne a rosszélmény elmondhatom akárhányszor, akárhány embernek…

Mit tehetnénk? Mi a következő lépés? Mindig ide lyukadok ki és nem tudom a választ…

Nincs segitségem pedig iszonyatosan szeretnék már találni valaki megbizható szakember, segitőt aki végre megfogja a kezem és vezet, mert mennék én, de nem tudom merre s hogyan.

Szia Tündér

Amit magyrtam mintaétrednet ,azzal kapcsolatban én is el vagyok kesereredve, mert én sem tudom hogy hol kezdjem a dolgot. Mint írtam, csak gyümöpcsöt, zöldséget, teje, natúr joghurtot vagyok képes elfogyasztani.

Nekem az anorexiám bulémiával párosult.  Ettem ma is dinnyét 1 órakor, és aztán husss….. szóval érted.

Nekem m,ég nincs gyermekem, de majd szeretnénk  a Párommal családot. Neked rosszabb a helyzeted, mert egyedül vagy és ráadásul úgy veszem észrenincs is aki segítsen rajtad. :(((

amiket írtál, nem rémítettek el, és nem botránkoztam meg. Hasonlóak az én érzéseim is…

sokszor én is úgy érzem menni fog, de aztán valami mégis visszatáncoltat.

Nyugodtan írj, ha bármiben segíthetek! Gerti

Szerintem dietetikushoz felesleges volt elmenned. Azok nem értenek az evészavarok kezeléséhez, és nagyon sok doki van olyan, aki azt sem tudja, hogy kezdjen egy ilyen beteg gyógyításához, hogyan segítsen neki.

Ha jól veszem ki abból, amit írtál, akkor most Ti családterápirára jártok. Szakirodalmakat olvasgatva általában a legtöbb kezelés ezzel kezdődik, mivel a probléma gyökere leki dolog, ami mélyen él az  emberben, és hírtelen tőr a felszínre anorexia, bulémia vagy a kettő együttesével ( nálam sajnos mostmár mindkettő fennáll ) .

Igen, hallottam már arról én is, hogy képesek szakemberek viszavinni a beteget a gyermekkorba, és egészen mélyről a felszínre csalogatni a dolgokat. Igen, megköszzönném, ha írnál erről nekem, hogy milyen is volt ez a kezelés.

Amúgy mit vettél még észre a fiadon? Gondolok ilyenre: kerüli a közös étkezéseket, ha mentek boltba, akkor nem kér semmit stb?

Ha van bármiylene kérédésed, nyugodtan kérdezz bátran, Bevallom őszintén, a témával kapcolatban rengeteg szakirodalamt elolvastam már.

Tudok ajánlani Neked és persze másoknakis két nagyon jó könyvet a témával kapcsolatban: http://www.polc.hu/konyv/eveszavarok/171386/ , http://www.libri.hu/esemenyek/anorexia-allee-10-november

Ne,m tudom, hogy a Fővárosban élsz-e, de ha igen, akkor ajánlani tudom Dr. Túry Ferencet, aki  aSemmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézetében dolgozik. Sajnos az elérhetősége nincs meg, de a tv-ben láttam vele tavasszal egy riportot, és ő nagyon szakavatott a témában .

Üdv.Gerti

A gyermekek nagyon sok erőt adnak. A beteg édesanya is tud erőt meríteni a gyermek szeretetéből, hogy meggyógyuljon, vagy ha anya vagy és a gyermeked beteg.

Szeretettel gondolok Rád,
Rita_

Nagyon köszönöm válaszod és étrend-segitséged. Hát mit mondjak én meg majdnem ennek láttára sirtam el magam, szertefoszlott a reményem ismét. Ez, amit leirtál még kis mennyiségben se tudom mikor menne le egy nap alatt a torkomon? De hogy ráadásul ez jóérzéssel történjen, elképzelni sem tudom, hogy leszek egyszer olyan állapotba… Elvonási tüneteim? Hát akkor érzem mikor – főleg mostanában – nagy nagy vivódások után úgy döntök márpedig ma nem hagyom magam, ma nem lesz bulimiás vacsorám. Akkor ellenállok, van hogy akár két nap is sikerül. Sőt volt már hogy 4-5 nap is ment enélkül. Erőt ad hogy gyermekeimet tartom szem előtt, hogy kapaszkodom abba, miattuk meg kell tudnom csinálni, és ez valóban átsegit a kritikus pillanatokon. De a másnap, vagy harmadik nap szörnyű. A rossz szokás, akaratlan cselekedet, nem is tudom mi ez számomra, de valami rettenetes nagy erő munkálkodik bennem és mérhetetlen nagy feszültséget teremt bensőmben, de már akkorát amit képtelen vagyok kordában tartani, de mégis meg kell tennem magam és családom érdekében. De legszivesebben véresre kaparnám magam, vagy a falba vésném fájdalmam, és mivel egyiket sem tehetem belül izzok, kinlódok. Jaj ezt ijesztő lehet olvasni, kérlek ne haragudj, de nekem viszont segit hogy kiadhatom magamból… Szóval ez az a feszültség, meg az hogy föl alá mászkálok , agynélkül bámulok a világra, vagy épp kattog az agyam mit tegyek, mit tömjek magamba hirtelen mert kész nem birom visszafogni magam. És sirnék szüntelen, kiabálnék, orditanék, és mind lehetetlen számomra, hiszen csodálatos, ragyogó arcu két gyermek figyeli rezdüléseimet és vágyik rá hogy örömteli játékaikban részt vegyek… És teszem. Csak ha lefekszenek aludni akkor borulhatok ki de közben rettegek hogy szedem őssze magam holnapra, mert korán reggel már ismét épelméjű, tiszta ember kell hogy őket ébressze. Nem szedek gyógyszert, és Angliában élek, nem tudok kapcsolatot felvenni semmilyen orvossal, sajnos a nyelvet nem ismerem annyira hogy itt elmehessek ilyen szakorvoshoz… Szoval magamra maradtam, és a kétségeim között örlődöm nap mint nap. Jelentkezett nálam egy “barát” aki rengeteget beszéltetett az elmúlt időben, folyton jelentkezik, és érdeklődik hogy vagyok, miben tud segiteni. Ez a törödés rendkivül jól esik, mert van hogy egész nap eltelik anélkül hogy bárki is hozzám szólna, na az elég hosszú idő hogy beforduljak, és felöröljem magam… De elfordultam tőle is nem tudom mennyire éri meg a fáradozás, az idő, és féltem férjemet esetleg rosszul érintené a dolog mivel férfi az illető. Szóval ismét bennem rekednek ezek a gondolatok, érzések, fájdalmak, ezért jöhettek elő megint az öngyilkos gondolataim. Egyébként sokat változott bennem ez a dolog, a bulimia eddig menekvés, mentsvár volt számomra, mára viszont meggyülöltem, ellenkezem mielőtt belekezdenék, harcolok ellene. Gyógyulni akarok, nagyon. és talán ennek köszönhetően alakul át bennem valami. Legszivesebben ma este a tanfolyamom után haza se jöttem volna, mert tudtam ha hazaérek bele kell kezdenem, persze nem kényszerit senki, de valami mégis agyamba, vagy valamelyik testrészembe kódolva, mert már hiszem és mondom is hogy nem esik jól , nem szeretném csinálni, sirok, zokogok, mégis mint valami zombi, utána vonulok és teszem. DE miért? Persze innom kéne vizet, mással tölteni az időt, rágózni ehelyett, de nem tudom, csak az van bennem hogy Tennem Kell… Próbáltam elterelni a figyelmem de semmi másra nem tudok figyelni ilyenkor. Nem vált be. A másik hogy a nagy ellenkezésembe mindig az kattog a fejembe, hogy gyülölöm ezt a bulimiát legalább annyira mint a szüleimet! Lehet hülyének nézel, de nem értem miért egyből ez jut eszembe mindig. És tudom tiszteletlenség hogy ezt mondom róluk és nem is tudom megfogalmazni hiába gondolkozom , hogy vajon miért érezhetek igy irántuk. Hjaj miket hordok itt neked össze… Kérlek ne haragudj ha olyat irtam volna ami felháboritana, vagy megbotránkoztatna Téged..

Szia szép estét Neked

Tündér

Reggeli: 2 szelet vajas kalács, 1 pohár kefír

Tízórai: Péksütemány ( pl. kakaóscsiga, lekváros croissant)

Ebéd: leves, főétel

Uzsonna: Hétköznap 1 doboz tápszer (Nutridrink, Ensure), hétvégén 1 nagy bögre tejbedara

Vacsora: 3 szelet kenyér ( 1 lekváros, 1 májkrémes, 1 vajas), 3 szelet sonka, 1 pohár kefír

Pótvacsora: 1 pohár (200g-od) tejberizs vagy krémtúró vagy müzlis joghurt

Hát ez az ő étrendej, és előttem a feladat, hogy hasonlót állítsak össze. Bebvallom, pékárút már évek óta nem ettem, húst kb. úgy 1 éve (de nem is kívánom). amit szeretek: joghurt, tej, füge, mazsola és mindenféle gyümölcs és zöldség.Innivalónak sima vagy ásvényvíz. Hogy ebből hogy lesz hasonló étrend, még abszolút nem tudom…

Ahogy olvastam amit ítál, majdnem elbőgtem magam. Milyen elvonási tünedetid vanak? Csak nem Te is RSSI-t szedsz/szedtél? ha a párpm ma lefénymásolja, és visszahozza a doktornő által adott étrendet, akkor itt megosztom Veled és persze a többiekkel is. Hátha segít nekik. Az étrend alég nagy adagot tartalmaz. Korántsem azzal próbálkozz, mert ami ott le van írva, én sem tudom megenni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz étrendet összeállítanom magamnak, még minta alapján is. Én sem tudom hogy mennyit és miből, nah meghogy hogyan egyek. tőlem is csak a hízás elvárása van a többiektől, de mikor egy kisebb adag után is rosszul leszel, ááá, az kín. :SMelyik megyében laksz egyébként?Ezt azért kérdezem, mert ha a közelben, akkor tudom ajánlani az én doktornőmet, hogy segíten. Ő nem az a fajta, aki azt hiszi, csak kitaláltad magadnak a betegséget stb. Tényleg nagyon segítőkész, és nem várja el azonnal tőled, hogy egészságes legyél. Gerti

Nagyon megörültem, hogy irtál, rendkivül egyedül érzem magam sokszor ezekkel az érzésekkel, abszolut megértem amit irsz, nálam is mindenki követeli szinte hogy hizzak, senki nem kérdezi hogy érzem magam, és fel vagyok e készülve arra a kinézetre, látványra ami 50 kg fölött lenne. Én most 45 kg-ról kezdek lassan hizni, de nincs segitségem, teljesen magamra vagyok hagyva, csak az elvárás van velem szembe. Nekem is nagyon nagy szükségem lenne étrendre már évek óta kutatok utána, vagy keresek valakit aki tudna nekem segiteni szerezni legalább mintát, egy mennyiségekkel, ételekkel tisztába legyek, a “nem evés” után mit kezdjek, mivel kezdjek, mennyivel kezdjek. Már azt se tudom mi a normális adag, normális étel, teljesen elveszitettem a kontrollt hogy milyen rettegés nélkül enni, milyen az amikor az ember megkivánja az ételt és megeszi. Mindenki azt hajtogtja egyél rendesen nap közbe, de senki nem segit hogy mit? Akkora tehet ez számomra. Csak probálkozom, kisérletezem, de még nem sikerült visszanyernem az evés iránt az érdeklődésemet, pedig sürgős lenne ezen változtatnom, gyermekeimnek én vagyok a minta, rajtam látják hogy kell viszonyulni az élet dolgaihoz, nem akarok rossz példa lenni számukra. Ebbe esetleg tudna valaki nekem segiteni Közületek (étrend- mintával)? Másik problémám, hogy káros szenvedély helyett kreativkodjak, tereljem el a figyelmemet valami önkifejező hobbival, De hogyan ha legszivesebben a falat kaparnám a kintól, a hiánytól, az elvonástól? Képtelen vagyok másra koncentrálni! Hogy tegyem?

Sziasztok, és segitségetek, javaslataitokat előre is köszönöm Tündér