Olvastam történetedet és nagyon hasonló vagy, mint én. Akár én is írhattam volna.

Ha gondolod levelezhetünk, címem:

kulcsar.barbara@gmail.com

Írj!! Válaszolok neked!

Üdv!

Barbi

NEkem is folyton ezt olvassák a fejemre “Túlgondolom, túl agyalom a dolgokat” de úgy érzem én ilyen vagyok hiába mondják ne tegyem, egyenlőre még azt sem láttam be miért kellene másképp gondolkodnom, sőt magamra erőltetni egy más fajta gondolkodást?? Ilyen a személyiségem, ennek megfelelően tudom csak értékelni a helyzeteket, hiszen spontálnul csak zsigerbe, sejtekbe kodolt felépités irányit engem is. Oké, az igaz mivel ezt már annyiszor mondták nekem néha sikerül megvalósitani hogy na jó akkor eddig gondolom a dolgokat és netovább, de érzem ez nem én vagyok, megerőltetés, és önbecsapásnak tünik. Talán az eredmény ugyanaz, de még sem az igazi…Ha ennyire hasonlókat érzünk gondolom neked is főleg az Önbizalomhiány, Önértékelési problémák lehetnek a mozgatórugóid, s mindennek az okozója. Amit egyértelműen az anyukád okozhatott, akaratlanul is akár, meggondolatlan kijelentésekkel, ami Benned egyértelműen károkat okozott. Bennem is ugyanezeket az épitőköveket rakta le Apám (Anyukámat sajnos félig elveszitettem). Most torz, visszataszitó, és állitólag teljesen valótlan kép van bennem magamról, és még ez is harc hogy megküzdjek a gondolatért hogy igenis van aki elbirja viselni látványomat… Sőt mikor kineziológushoz jártam kideritette, azaz rám erőltette : “Igenis higgye el hogy egy szerethető ember!” – na és ez az a mondat amit képtelen vagyok hallani, befogom a fülem, összekuporodok, elfordulok, vagy ottthagyom, csak NE kelljen hallanom, ha valaki ezt mondja nekem akár milyen helyzetbe, időbe, hangulatba vagyok gátolhatatlanul feltőr belőlem a sirás…Eléggé kétségbe estem, mikor irtad Anyukádtól féltél és nem szerettél a közelébe lenni. Félek én is ilyen vagyok. Félek túlfegyelmezem gyermekeimet, és ezt semmi esetre sem akarom. Szeretném nagyon jól csinálni, nagyon jó anyukájuk lenni, de többször előfordul a nagy mesevilágukba, mert még elég kicsik, hiába kérlelem, javaslom, utasitom őket, csak ha rákiabálok, vagy felemelem a hangom akkor hajlandó megtenni kérésemet, emiatt félek már röbzült nekik, hogy én kiabálos vagyok, és hirtelen haragú, kiszámithatatlan, közbe csak ő nem figyelt fel amig szépen szólongattam…Ahogy Te irtad milyen érzés volt ez számodra. mostmár nem tudom hogy kellene ezt másképp tennem hogy nehogy ők is igy érezzenek… Csak azt tudom NEM igy. Szeretném ha egészséges, öntudatos emberek lennének, és ne ilyen szörnyű teherrel kelljen élniük mint nekem, vagy neked…Szerintem nyugodtan irj hosszan részletesen ide, mindenki örömmel meghallgat, s ha tud, vagy késztetést kap reagál rá. Vagy ha szeretnél irhatsz nekem emailt az egediandi@gmail.com-ra én szivesen privátba is meghallgatlak. Ne zavarjon a terjedelme, Öröm hogy megfogalmazod, hogy engeded kiáradni magadból ezeket az érzéseket és nem visszaszoritod, rejted magadba, mint eddig…Lehet hogy nem a legkomolyabb, legmélyebb depresszió amit érzel, nem tudom pontosan, de azt tudom egy fiatal “kislány”nak nem kellene ilyeneket gondolnia, éreznie, ez semmiképpsem természetes. Az igaz kamaszkorban szinte kötelező utálni mindent és mindenkit, főleg a szüleit az embernek, de tudom vannak rengetegen akik szeretve, háboruskodások nélkül élnek szüleikkel. Nem tudom ők hogy csinálják, mi a titok… Az biztos jobb még most megoldani ezeket az érzéseket Benned – mert már most is épp elég fájdalmasnak tünnek nehogy több negativ érzés rakodjon ezekre. Jó hogy itt vagy, jön segitség, Bizz Benne!

Szia Tündér

Minden jót

Tudom amit leirtam számodra nem segitség, hiszen leginkább rólam szól, de tiszta szivből kivánom, vezesse el hozzád a megfelelő embert, a segitséget a mielőbbi gyógyuláshoz.  Rendkivüli ember vagy, ennyi idősen én ilyen csodálatosan szavakba önteni talán nem is lettem volna képes érzéseimet, és a legjobb helyen vagy,itt foglalkoznak veled, és tudom már ez is óriási ajándék Nekünk. Hiszen ha tényleg egyformán érzünk a szeretet és a figyelem az ami leginkább éltet bennünket, ha foglalkoznak velünk lubickolunk boldogan benne, amint nem kapunk figyelmet érdeklődést, legalább 10  emeletet zuhanunk.. Nehéz igy meglátni az élet szépségét, mégis törekszünk nap mint nap… Értelek, és érezlek nagyon.

Sok erőt küldök Neked: Tündér

El kell döntened, hogy mit is szeretnél az élettől, örökkön szerepjátékosnak maradni, vagy rálépni egy olyan útra ahol a test-lélek-szellem egyensúlyba kerül: eléggé veszélyes dolog Önmagadat vagdosni:igen a gyermekkorod hozzájárult bizonyára ehhez, nem kaptál könnyű sorsot az élettől. De van egy jó hírem a számodra,Te is kezedbe veheted saját életedet, írtad a művészetek vonzanak, próbálj meg bennük kiteljesedni. Tegyél értelmes dolgokat,és ha valóban szeretnél másoknak segíteni akkor először saját magadon segíts. Megbízni másokban csak aúgy fogsz tudni,ha magadban is megbízol már. A hangulatváltozás megszüntetésére illetve a

pánikrohamok elengedésére van egy működő módszerem teljesen természetes ,ha érdekel szívesen segítek.

Szeretettel :Tóth László m.pszichoterapeuta- speciális tanáűcsadó( lelki segítő)

e-mail:laszlo.thot@freemail.hu

Elolvastam a történeted. Eléggé letaglózott, nem is tudok mit mondani. Olyan összetett az ember személyisége. Nekem is voltak hasonló dolgaim, gondolataim, de persze nem teljesen ilyenek, hisz sokfélék vagyunk mi emberek. Már lagalább egy éve, hogy normális az életem és a gondolkodásom, de emlékszem még azokra az érzésekre, amikről írtál. Én is éreztem azt, hogy valami nem stimmel velem, az én kapcsolataim sem voltak normálisak, ugyanúgy mint az életem, de hála Istennek, valahogy idejében segítséget kaptam, és nem mérgesedett el úgy, mint Nálad. Remélem valakitől “közülünk” kapsz segítséget. Nekem kórházban állapították meg a bipoláris zavart, és én tökéletesen produkáltam is, tehát nincs kétségem felőle. Többekről olvastam, vagy halottam tőlük, hogy a bip. zav.-on kívül más betegség, zavar is társul a betegségükhöz, talán nálad is – legalábbis első olvasatra így érzem – több probléma áll fenn. Nem hiszem hogy bárkinél is nyom nélkül marad, ha ilyen gyermekkora volt, ha ilyen az édesanyja, szerintem ezen túljutni, és egészséges pszichével létezni segítség nélkül nem nagyon megy. Ismerek valakit akinek skizofrén volt az édesanyja – ő sem egy egészséges psziché, látszik rajta, hogy valami gond van vele.

Szép napot !

Szeretettel: Léna