fmatkovics@gmail.com

Kösz.   Segítünk.

Köszönöm szépen! Azt is, hogy jól kezeled az önbizalom hiányomat

Egy bordi a végén már apró dolgoknak is tud örülni. Megtanulja értékelni azt, ami jutott neki. Így nekem már az is boldogság, hogy olyan pitiáner szarsággal kell együttélnem, mint az önbizalom hiánya. Ezzel az ember már kényelmesen eléldegélne öreg napjaiban. De, szerencsére jött egy fürtöcske, aki még ebből is segít kigyógyulni.

Merje valaki azt állítani, hogy egymás által nem épülünk! Lepofozom:)))

Az e-mail címem: hangya10@vipmail.hu

Köszi szépen a hozzászólásodat :).

veled is szívesen email-oznék… igazából gyűjtöm magam köré a Bordikat és minél többet meg akarok ismerni, ugyanis minél többel beszélsz annál többet tudsz meg erről a szarról:D

nekem is voltak olyan időszakaim mikor meg akartam ölni magam, de nem mertem… viszont olyan is volt mikor annyira leszartam mindent, h simán megtudtam volna tenni… röhögve tudtam volna odaállnia  vonat elé és nézni ahogy jön. De olyankor olyan értelmetlennek tűnik minden… az is h éljek és az is h meghaljak! egyszerűen megyek és szarok mindenre… de az egy kényelmes állapot:D

nem tudom neked milyen tüneteid vannak, de nálam csak akkor durvul be ez az egész ha barátnőm van:D szóval én néha azzal kezelem ezt a dolgot h kerülön a nőketXD persze nem könnyű mert olykor rohadtul hiányzik egy nő… na mind1

nem tudom mit lehet tenni… szerintem semmit nem tudsz csinálni a rossz időszakodban. vagyis… hogy fogalmazzak szóval:

ha úgy nézzük h a hangulat lent van, mondjuk egy -100 as állapotban, akkor fel tudod vinni -90 esre és akkor egy picit kevésbé szenvedsz… vagy -110 re is tudod tolni…

szóval igazából nem tudod eltűntetni a rádtörő kínt csak enyhíteni vagy erősíteni tudod… nem tudod irányítani az érzéseidet, azok irányítanak téged:D

35 éves korodra elmegy az életed legeslegszebb időszaka… és addig még sokat fogsz szívni… szóval nem tudom h megéri-é…

egy email címet várok tőled:D

Köszönöm, hogy fogod a kezem, igazából eddig három embertől kaptam a legtöbb támogatást mióta kiderült h ebben a szarban szenvedek, és az egyik te vagy:)

Sokszor erőt adtál nekem, egy-eyg napra azt éreztem h úgyis meggyógyulok, csak sajna utána jön a másnap sé minden megváltozik! az előző napot elfelejtem… folyton csak a most van… fasz kivan már ezzel:D

na mind1, lényeg köszönök mindent neked és nem kezelem szkeptikusan azt amit mondasz és ne légy ilyen negatív, önbizalom hiányos magaddal szemben:D légy egy kicsit büszkébb magadra és indulj ki abból h te úgyis okosságot mondasz, még akkor is ha nem:D

Egy göndör hajú srácXD

Ti hogyan vészelitek át a legkönnyebben a pokoli időszakokat?? Hogyan van erőtök tovább lépni??

De, azt hiszem sosem sírom  vissza a fiatal koromat. Borderline szindrómás voltam és vagyok. Jelen pillanatban és egy jó ideje már tünetmentes. Nem gondolnám, hogy érzőbb, vagy melegszívübb vagyok az átlagnál, de ha mégis, akkor azt ennek a szörnyű nyavalyának köszönhetem. Valaha, sok-sok évig hasonló kínokat éltem át, mint Te, de írhatom azt is, hogy ti. Ha érzékenyebben érint a sorsotok, az annak köszönhető, hogy nem felejtettem el, hogy honnan jöttem és milyen nehéz volt élni az életet önmagammal. Nem vagyok gyógyító és nem vagyok varázsló sem sajnos, hogy egy pillanat alatt megváltoztassam azt, ami többetek számára pillanatnyilag megváltoztathatatlannak tűnik.( Bár szívem szerint ezt tenném.) Rossz hír, hogy mégcsak egy jól kitaposott ösvény sincs, amelyre mint jó pásztor a nyáját terelgethetném a sorstársaimat. Ennek a földi pokolnak sok kijárata van. Mindenki a saját kijáratát kell, hogy megtalálja. Sajnos azt sem igérhetem, hogy a saját kijáratot rögtön megtalálhatod. Lehet, hogy sokáig kell keresgélned. Sőt, azt is tudom, hogy vannak, akik sosem találják meg a saját kijáratukat. Én egyetlen dologban tudlak megerősíteni. Mégpedig abban, hogy van kijárat. Amit még tehetek érted, hogy fogom a kezed az alatt az idő alatt míg meg nem találod az ajtódat, amely a pokolból a világosságba vezet. Tudom, hogy ez vajmi kevés. De tudod, mondhatjuk azt, hogy a pohár félig üres, de azt is, hogy félig van tele. Ha a második féle megközelítésből szemléled a dolgot, akkor azt mondod. Ha csak egy ember kijutott, akkor kell valahol lenni kijáratnak. Valamint, ha fogják a kezem, akkor nem vagyok egyedül. Még valami. Nem várom el tőled, hogy az imént leírtakat ne kezeld szkeptikusan. A helyedben én is így kezelném. Sőt, semmit sem várok el tőled! Csak felajánlom, hogy fogom a kezed csendben, anélkül, hogy ide-oda rángatnálak a különböző kijáratok felé. Ha elfogadod a kezem, az számomra a megtiszteltetés. Ha nem, akkor is szeretlek!

Olaszos anyuka