Köszönöm a hozzászólásokat. Igen tuom én is, hogy menni kéne, csinálni kéne. De nem megy. Barátaim nincsenek, akikkel ki tudnék mozdulni, férjem korán elmegy itthonról dolgozni éés csak este jön haza, ráadásul még szombaton is. Vasárnap ő pihenni akar, nem tudtam rávenni, hogy menjünk el valahova, mert ki kell mozdulnom. Ma már nem is próbálkozom, mert indig vita, sírás a vége. Gyerekeim már nagyok, a saját barátaikkal vannak, nem az anyjukkal. Barátaim is azért nincsenek már, mert én mindig olyan típúsú ember voltam, hogy mindig azt kerestem, hogy a másiknak mi lenne a jó, aztán mikor nekem volt szükségem segítségre cserbenhagytak. Ha kórházba kerültem nem jöttek látogatni, ha hívtak valahova és én éppen nagyon nem voltam jól, nem tudtam elmenni, legközelebb már nem hívtak. A neten barátkoztam, különböző játékos oldalakon, a net az ami talán kicsit lefoglal, már ha lefoglal. Manapság már az sem érdekel. Erre az oldalra véletlenül találtam, gondoltam hátha tudnak segíteni, de sajnos azt én is tudom, hogy ki kéne mozdulni, csinálni valamit. De nincs kivel és most amúgy is megint nagyon magam alatt vagyok, megint kellene, hogy megváltozzon a “széljárás” nálam.

memike, elektor: tetszik amket írtatok vakutyi: én is azt vettem magamon észre, hogy minnél többet fekszem és aludni kívánok annál rosszabb, egyre csak húz az ágy. Kicsi erőltetés után, mozgásra szerintem javul a helyzet, mert a mozgás=élet.

Elektor azzal is teljesen egyet értek, hogy ha valaki mondjuk eltöri a lábát egyből empátiát érzünk iránta, de ha valaki lelkibeteg akkor inkább elhúzódunk tőle, azt hisszük haragszik, van unjuk a “nyavalygását”…hülye emberi tulajdonság, de a gyengéket akik nem tudják kezelni az élet viharait megvetjük, gondolom az erősebb maradjon fenn elven.

Én 6éve vagyok pánik beteg,és nekem is vannak mély pontjaim,legutóbb 2hónapig minden nap rajtam volt a roham.

Szerintem az nem jó dolog ha otthon ülsz és nem csinálsz semmit se,mert akkor csak magadat figyeled és azt hogy mit reagál a tested.Ezt a hibát már én is elkövettem és rájöttem hogy el kell foglalni magad,mindegy mivel de lehetőleg olyan dologgal amibe örömöd leled.Esetleg másnak okozol vele örömet.

Főzzél valami finomat a gyerekeidnek és férjednek.Takaríts ki.Meglátod utána jobb lesz,és jobban fogod magad érezni.Vegyél erőt magadon,tudom nehéz nagyon de muszály.És ne akarj öngyilkos lenni,mert azzal a szeretteidnek okozol fájdalmat.

Nálam volt olyan és sajnos elég sűrűn hogy úgy dolgoztam végig a anapomat hogy tele voltam nyugtatókkal mert rohamom volt,de nem hagyhatom el magam mert van egy édes kislányom akit egyedül nevelek.

Ha nem is fogok kigyógyulni ebből a betegségből,de tünetmentes mindenki lehet,de ehez kevés a gyógyszer ezt neked is akarnod kell és tenni érte!

Fel a fejjel!És ne hagyd el maga!