Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!

Először is részvétem. Amit leírtál az sajnos egyszerűen rémálom. Nem tudni miért, de történnek velünk ilyen dolgok, és olyankor elveszítjük a hitünket mindenben, vagy csak értetlenül állunk az események elött. Amikor apukám meghalt, egyszerűen nem tudta elfogadni az agyam, így amikor megkaptam a kórházból a táviratot, hogy elhunyt – éjszaka bevitték, anyám nem hívott, mert a kórházba szállítás után bement dolgozni, őt ott tudta meg (már nem laktam otthon) -  talán 15-ször is elolvastam a levelet, hogy miről van szó. Azután hetekig mintha nem is én lettem volna, kivülállóként figyeltem az eseményeket. A temetésen sírni sem tudtam, csak mintha álmszerű lebegésben lettem volna. Nekem ez 19 éve volt, de persze ma sem tudok igazán napirendre térni, viszont tudtam folytatni az életem. Sajnos magamat is hibáztatom a halála miatt, el kell fogadnom, hogy ott, akkor abban a helyzetben nem tudtam tenni érte. Szerintem azért mondják a hozzátartozóid, ismerőseid, hogy az idő majd segít, mert erre egyszerűen nem lehet mást mondani. Vigyázz magadra, a párod is biztos ezt kívánná.

Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok őszinte részvétem….Nagyon nehéz, sőt még annál is. Próbálok keresni egy célt, ami talán erőt ad ahhoz, hogy menjek előre de még ez sem könnyű…Hiszen mi is pótolhatná ezt az űrt….ha belegondolok semmi…Talán ha a terveinket megvalósítom, de sajnos ez a része is nagyon nehéz. Magam alatt vagyok, annyira tennék valamit, hogy visszaforgassam az időt, de tehetetlen vagyok….Nem jók a gondolataim, néha úgy érzem kicsit jobban vagyok, de rá percekre már darabokra  összetörtem….Nem tudom hogyan tudnék kimászni ebből…Talán csak az tudja átérezni aki hasonlóképpen átélte már ezt a fájdalmat…Most én is írom legyél erős, bár tudom nem sokat érek vele, hiszen én sem vagyok….Mi történt anyukáddal…ha szeretnél válaszolni…

Zsanett

Sürgős,hogy segíthessünk.

Ferenc

Öszinte részvétem…. Nem is tudom mit írhatnék neked… Légy erős. Az idő tényleg segít. Ha be nem is gyógyítja a sebet, de halványul majd. Az eméke örökké benned él. Őrizd meg…

Üdvözlettel: Gabyca