Azért írok,mert látom igen elkeseredett vagy.

Mit értesz azalatt,hogy alergiás vagy a csokoládé és a szerelem hormonra?

Légyszíves világosits fel,hogy ez mit jelent,Mert én pl éjjel nappal tudnám enni a csokit-és eszem is-a boldogtalanág meg a magány miatt.

35 éves vagyok 14 éves korom óta olyan erős fűlzúgásom van,hogy csoda,hogy még nem végeztem magammal.De hidd el nem ez a megoldás.Igaz,hogy nem tudom ,hogy mi ,de nem ez.Nekem sincs senkim,mert ez  olyan idegi betegséget von maga köré,hogy eltávolodsz mindenkitől,és magadba zárkózól.Kerülöd a zajt,így minden szórakozás diszkó buli kizárva.Vagyis működnének ezek,de akkor a zajtól mégjobban felerősődik a zúgás és az csak rosszabb.Nem is tudom,hogy mivel vígasztaljalak,de látod járnak veled mások is ugyanabban a cipőben,csak más a betegségük.Én sem tudom,hogy meddig fogom bírni,mert néha úgy érzem,hogy már nagyon unom ezt az állandó zúgást ami együttjár az értelmetlen életemmel.De mindig menekülök valamibe,sport vagy csokizabálás,és egyébb ilyen kisebb apró örömök,ami egy kis időre eltereli a figyelmemet a betegségemről.Próbálj keresni valalmi elfoglaltságot vagy hobbyt ami örömöt okoz,és úgy sokkal könyebb átvészelni  nehéz napok közül a leghezebbeket,MErt nekünk csak nehéz napjaink vannak

Crossmax

nekem az ovi kb ugyan az mint nálad ezen még sosem gondolkodtam na de nem ez a lényeg. szörnyű volt olvasni,hogy miket írsz. tudod pár hónapja én ugyan ezen mentem át. kicsit feladtam. de szerintem aki ebbe él az néha elfárad. ez természetes,folyamatosan harcolsz . én kívánom,hogy találj energiát magadba ahoz ,hogy újra neki fuss,vagyis remélem hogy a bejegyzés óta jobban vagy és fölöslegesen pötyögök ide)))

Köszi szépen, hogy írtatok. Igazából azért írtam, mert kíváncsi voltam a véleményetekre. Hogy mit írtok arra, amit írtam. Én nem akarok meggyógyulni, és semmit se akarok már az élettől. Tényleg feladtam. Azt is tudom, hogy még kábé öt évig élek, körülbelül. Aztán befejezem az életem, azt is tudom, hogyan. Mindenre felkészültem.

Amúgy én is egykor még élveztem az élet apró örömeit, de ezek a dolgok megszűntek. Semmi sem tesz boldoggá. Ha beveszek pár sedatif pc-t, akkor úgy -ahogy jobban leszek, de most szedem újra, nem hiszem, hogy hosszú távon lehetne szedni. Akkor kisebb a nyomorom. De ennyi nyűggel úgyse lennék hosszú életű, és inkább én akarom kimondani a végét. Nem más. Tudom, hogy még ki kell törlesztenem egy kis pénzt, meg valamennyi kell a hamvasztásomra. Ezt a pénzt összegyűjtöm, aztán kész van minden, felkészültem. Én nagyon szeretnék elmenni. Szal nem a gondolataimat akarom megmásítani, hanem csak kíváncsi voltam a véleményetekre. Azt már régen is tudtam, hogy egyedül nem fogok megöregedni, szal 10-15 évnél tovább nem élnék amúgy sem. Úgyhogy ez már biztos. Nem fogom meggondolni magam.

Kicsit úgy érzem a soraid alapján, hogy mintha feladtad volna az életet. Tudod nekem az jutott erről eszembe, amit a régi felfogású keresztények szoktak mondani, hogy a földi élet siralomvölgy, és a mennyországban majd boldogok leszünk, na szerintem ez a világ egyik legnagyobb szánalmas baromsága..de tényleg, tudod a boldogságot nem a túlvilágon kell keresni, hanem itt a Földön, itt kell boldognak lenni. Tudom, hogy nem lehet könnyű neked, nekem sem könnyű. Én úgy kezdtem, hogy elolvastam a Titkot ami a vonzzás törvényéről szól. Azt jelenti, hogy az égvilágon minden ami történik veled azt TE vonzottad be magadnak a gondolataid segítségével. Ennek a könyvnek van egy nagy igazsága: Akár elhiszed, hogy boldog lehetsz, akár nem MINDENKÉPPEN igazad van. Kérdések: Szeretnél boldog lenni? Szeretnéd, hogy az életed pozitív irányba terelődjön? Kezd szerintem úgy, hogy felfedezed azokat az apró örömöket, amik mindenhol léteznek, csak észre kell venni, például, hogy milyen szépen süt a Nap, milyen szépek a hópelyhek télen, és ha ezeket a dolgokat észreveszed, kezd el gondolkodni, hogy milyen csodálatos a természet, és ezt addig csináld, amig belül egy kicsit a szívednél olyan simogató melegségérzést érzel, ha ezt sokáig csinálod, akkor be fogod vonzzani magadhoz a pozitív dolgokat. Úgy érzem, hogy ez az írás egy hatalmas segítségkiálltás, de látod máris 3-an vagyunk, akik mentőövet dobunk feléd. Kapd el ezeket az öveket, segíts magadon velük, és kezd el hinni, imádkozz, kezd el kérni Istent hogy segítsen megtalálni azokat, akik segíteni tudnak neked, azért küldtek a Földre, hogy teljesíts egy feladatot, hogy megtanulj valamit, ne dobd el magadtól ezt a lehetőséget, ne menekülj az élettől, örülj neki, hogy egyáltalán embernek születtél, egy hatalmas sok sejtből álló organizmus vezetője vagy több millió kis sejted hal meg, és születik újra, csak Teérted, vállald értük is például a felelősséget, mertz ők csak azért dolgoznak, hogy te életben maradj. Ne add ilyen könnyen fel, feladatod van, küldetésed, fontos ember vagy az univerzum számára, mindenki számára, és büszke vagyok Rád, hogy le merted írni az érzéseidet, mert ez azt jelenti, hogy megpróbálsz magadra lelket önteni, és ez sikerülni is fog, csak kapd el azokat a mentőöveket, amit most kaptál, és segíts magadon velük, és ahelyett, hogy a halálod időpontján töröd a fejed mondogasd inkább azt magadnak, hogy: Bár most nem vagyok jól, deeee mégis egyre jobban és jobban vagyok, és éld át ennek a mondatnak a második felét, érezd belül azt a melegségérzést, próbáld ki, menni fog 

Puszi, és kitartást

Adri

Köszönöm, hogy megtiszteltél bennünket a történeteddel. Erős lány vagy, hisz az ilyen kinyilatkoztatáshot nem kis bátorság szükséges. Egyetértek veled abban, hogy ezen az oldalon nem vagy egyedül. Nem elvetendő ötlet levelezni hasomló sorsú emberekkel, hisz ha akarjuk, ha nem, egymás által épülünk. A személyiségzavarokkal kűszködőknek pedig nagy szükségük van visszajelzésre mint tükörre. Optimális esetben a jól megválasztott levelezőpartnerek építőleg hathatnak és jó hatással lehetnek ránk. Legalább is számomra sokat jelentenek.

Üdvözlettel: Tincsike

Nagyon megérintettek soraid. Én azt hittem az én depresszióm, pánikomon kívül nincs rosszabb betegség. Hát sajnos van! Ha van kedved írni ifjuildi@indamail.hu-ra várom!

Szia