Én 10 évig éltem egy hasonlo lánnyal, van egy tündéri gyerekünk is… Szívesen megosztom Veled tapasztalataimat és érdekel az is, hogy mi lett Veled?

Szia,
Attila

Szép napot kívánok mndenkinek!!

Nagyon fiatal vagy még, ne add fel a családalapítás reményét. Mint már írtam is, nálam most jött elő a betegség, vagy legalább is most kerültem előszőr kórházba. Azt hogy örököltem ezeket a géneket, tudtam mindig, de tudatosan küzdöttem ellene. Anyukám, aki színtén bipolásris volt, az alkoholhoz is nyúlt, de ettől csak még jobban belesüllyedt a betegségébe, ezért én soha nem ittam egy korty alkoholt sem. Én igenis vállaltam a rizikót és szültem három gyereket. A háromból kettő fiú és ők teljesen egészségesek. Egyetlen lányom sajnos színtén “génhibás”, de egy csodálatos ember és nagy művész. Nincs könnyű élete – nála régebben jött elő ez az alattomos betegség – de ha egyszer találkozik valakivel, aki megérti, én bíztatni fogom a gyerkvállalásra. Mert az is segít! Persze a kutya is szerethető, de a gyerek azért más. Ne add fel!!

Én is hasonló gondolatokkal küzdök néha. De nem hiszem, hogy  ez betegség lenne, inkább egy probléma amit mindenkinek magának kell legyőznie!! Gondolatokkal, úgy hogy beszelgetni kezdesz magaddal. Aztán megszűnik. Itt most találtam egy jó írást, hogy a Bibliában, hogyan jelennek meg ezek depressziós tünetek, olvassátok el hátha segít! Legyőzhető-e a depresszió résztől   -    http://www.dura.hu/depresszio/diagnoszt.htm

Továbbá nem hinném, hogy betegség, inkább emberi gyengeségünkről tanúskodunk mikor ilyen gondolatokkal küzdünk. Kitartást és Erősödést, jó Akaratot kívánok mindenkinek!

Beka