Úgy örülök, h nem vagyok egyedül… volt pár jobb és rosszabb napom is az elmúlt hetekben…. ti h vészeltétek át az ünnepeket?

Kedves Atlantiszi. Igen, szoktam jógázni, de sajnos mostanában már nem sok időm van, időhiány miatt csak a Valeriánát kapkodom magamba.

Érdeklődnék, hogy a tanulással ti hogy álltok/ álltatok? Nehezebb-e másnak is, vagy csak nekem?

én 1 hónapig tudtam járni a barátnőmmel… utána totál kész voltam… magam sem tudom mit éreztem akkor, de valami olyasmi lehetett h “meneküljek a közeléből, mert megfolyt engem!”
iszonyúan szenvedtem a közelségétől és hétről hétre szarabbul lettem! erős hullámok törtek rám és ahogy múlt az idő jelentkeztek a fizikai rosszullét jelei is…

jött a szívszúrás, a végtagfájdalom stb… közben mindenféle állapoton esten keresztül… a legrosszabb az az állapot volt amit úgy hívtam: “nincskedvhez sincs kedvem állapot” ilyenkor csak feküdtem a szobámban és szó szerint semmihez se volt kedvem, de legjobban ahhoz nem volt kedvem h ilyen állapotban legyen!

erősen unatkoztam és fizikai fájdalmam volt… és minden olyan mintha megállna az idő és kiszívnának minden érzelmet belőled, és közben kurvára azt szeretnéd h legyen már vége! erős végtagfájdalmat éreztem ekkor:D

szóval ez volt a legrosszabb állapot, de órákat tudnék mesélni egyéb szar állapotokról!

1 hónap járás után teljesen kikészültem és szétestem! szóval fogtam és kiraktam a lányt! egyik nap megígértem neki h elviszem esztergomba, és már a tali időpontját is megbeszéltük meg minden… korán kelt fel és találkoztunk a buszmegállóban… aztán nem bírtam tovább, muszáj volt kiraknom, mert ott helyben meghalltam volna ha még egy pillanatig járok vele!

szóval egy esztergomi kirándulás helyett szakítottam vele… szemét vagyok mi?

és a legdurvább h valami mondva csinált béna indokot kreáltam magamnak… szóval kb el se mondtam neki az egészet!

utána hónapokig iszonyú zűrzavar volt a fejemben… kb szétesett a gondolkozásom és óráról órára igen intenzíven változott minden! nem tudtam ki vagyok, mi vagyok és h ki iránt mit érzek… szóval kb felválltva csapkodtam a lehető legerőssebb érezlmek között… hol az egyik végleten hol a másikon, és közben végig az thittem h örökké fog tartani az adott állapot!

és végig úgy voltam ezzel a lánnyal h hol összeakartam jönni, hol le akartam rázni! hol beledöglöttem a hiányába, hol beledöglöttem a közelségébe:D ami a legszörnyebb, mikor ő akart én akkor nem akartam… mikor nem akart akkor kétségbeesetten kapkodtam utána!

ez ment hónapokig… aztán megpróbáltam kizárni az életemből! nem találkoztam vele hónapokig… aztán megint találkoztunk és én megint próbáltam hozzá közeledni… magam sem tudom h miért… azt biztos h mikor ott voltam nem szerettem…

erre ő annyit mondott h sajnálja de ő nem szeret és h sohasem szeretett… na ettől aztán teljesen beleszerettem és majd megdöglöttem!

ez egyrészt hazugság volt… mivel ő igenis szeretett… másrészt úgy állította be mintha ő rázott volna le engem, holott én tettem azt vele! ezen még mindig felháborodok ha belegondolok!!!

na mind1 lényeg az kb 8 hónapig szenvedtem tőle! és szinte semmiről se tud… de sajnos ha tudna mindent, akkor se tudna mit kezdeni a helyzettel… én ha járok valakivel autómatikusan szarul leszek… 1 hónap alatt pedig valósággal szétesek!

viszont te más vagy! te csak akkor omlasz össze ha valamilyen indokot kapsz a féltékenységre! szóval szerintem ha téged valaki feltétel nélkül szeretne akkor azt tudnád viszontszeretni!

Szerintem el kéne mondanod a fiúdnak mi a helyzet veled! és ha tényleg szeret akkor meg fogja érteni!

nincs más lehetőség, csak úgy tudtok rendesen együttlenni ha elmondod neki! be kell avatnod őt!!

ha van kedved szívesen leveleznék veled…

üdv.: adidaszdk

Talan az egyetlen, amiben segiteni tudok Neked, az ennek a tenynek az elismerese: nem vagy egyedul. Nagyon hasonlo cipoben jarok mint Te (kulfoldon vagyok, filmekbe menekulok, a pasimmal-aki Mindenem-ha osszebalhezom, akkor azonnal veget akarok vetni a kapcsolatnak, majd hazautazni stb.) Szerencsere nagyon turelmes, es annak ellenere, hogy nem ismeri mi jatszodik le bennem, nagyon turelmesen kezeli a dolgot. Nekem irto sokat segitett, hogy rabukkantam erre az oldalra, es tudomast szereztem rola: nem vagyok egyedul. Mert ugye ez egy olyan allapot, amirol nem szivesen beszelunk.

Jogazassal probalkoztal mar?