Érdeklődni szeretnék, hogy melyik városban sikerült az általad említett szimpatikus pszichiáternőt megtalálni? Esetleg egy nevet és elérhetőséget kérhetnék -e hozzá? …mert és is nagyon hasonló cipőben járok sajnos évek óta és most már kezd kicsit betelni a pohár… :/

Érdeklődni szeretnék, hogy miként zárult az eseted? Sikerült -e pszichológus segítségével megoldani a problémát végül, vagy más volt a baj? Sajnos nekem is nagyon hasonló tüneteim vannak. Én is már évek óta szenvedek, húzom-halasztom a dolgot, rengeteg szakorvosnál voltam mindenféle kivizsgáláson, de szerencsére sehol sem volt semmi baj, ezért én is pszichiáter segítségét szeretném kérni, csak ugyebár ez nem oly egyszerű választás.

Lehúztam a 4 évet, aztán dolgozni kezdtem -mellette egyetemre is jártam- mindenféle kezelés nélkül. Mindeközben iszonyatos kínokat éltem meg, amiről persze senkinek sem beszéltem, mert általában titkoljuk a pszichés problémáinkat. Ahogy magamnak megfogalmaztam az állapotomat: minden erőmmel azon voltam, hogy mások számára valós személynek tűnjek. Egyszer csak teljesen elhatalmatasodott rajtam az állapotom -látászavar, egyensúlyzavar, realitás nehézkes érzékelése-, nem tudtam tovább akarattal, erős kötelességtudatommal “normálisnak tettetni magam”, s elkezdtem hozzád hasonlóan orvostól orvosig járni. Szemészet, vérnyomás, kardiológia, ultrahangok etc., amik a szívbillentyű-problémámon kívül semmit sem mutattak ki. Emiatt persze egyre jobban elkeseredtem, rettegtem a “megőrüléstől”. Mikor már taccs voltam, összeszedtem magam, más opció nem lévén, elkezdtem pszichiáter után kutatni (ez necces volt, mert a munkám miatt más városba kellett mennem, de nem adtam fel). Ebben a periódusban egy párkapcsolat is sok erőt adott.

Találtam egy nagyon szimpatikus pszichiáternőt, aki egyből pszichoterápiát és gyógyszeres kezelést javallott. Anxironnal és Paroxattal kezdtünk, 2 hetente volt ülés. Hát… a második hétre nem ismertem magamra; nyilván a gyógyszer hatása, illetve mázli, hogy nem kellett kísérletezni a megfelelő kiválasztásával. Minden megváltozott: energia, mozgékonyság hamarosan visszatért, emberi kapcsolatok felélénkültek. 1-1,5 év után a gyógyszerről fokozatosan leálltam, a találkozások ritkultak; jelenleg 3 havonta járok. A terápia sok mindent helyre tett (mellette pszichodrámára is jártam); ami a lényeg számodra: az itt leírtak kb. 5 évet ölelnek fel, s van remény, segítség. Ha tudtam volna, hogy ennyi a megváltás, hamarabb keresek pszichiátert. Ebben az esetben fontos a megfelelő orvos kiválasztása, aki nem csak gyógyszerrel küld el, hanem diagnózist követően terápiát is végez, mivel a kettő kiegészíti egymást, s sokkal hetékonyabb a kezelés. (Erre megéri pénzt ádozni.) Mindemellett érdemes, ha eröltetni kell is, az aktívabb életmódot, legyen az kirándulás, futás, társaság, apró lépésekben.

Sok erőt kívánok, hajrá!