Tudom, hogy ez egy nagyon régi poszt, de nagyon szívesen meghallgatnám a történeted, illetve a gyógyulás felé tett kísérleteid tapasztalatait. (Akár emailben, akár személyesen.) Nekem is vannak problémáim az élethez való hozzáállással, de egyelőre nem találtam meg a kiutat.
Tisztelettel: Lester

Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!

azért is vagyunk pánikbetegek, depresszósak, mert nem bízunk magunkban, döntésképtelenek vagyunk, nem szeretjük eléggé magunkat. Lehetünk szépek, okosak, ügyesek, ha egyszer valaki vagy valami elhitette velünk az ellenkezőjét. Erre vannak a pszichoterápiák, hogy kiássák az ilyen régi élményeket. Sajnos ehhez megfelelő szakember szükséges, ami véleményem szerint ritka, és saját magunknak kell valahogy kilábalni ebből, megtanulni elfogadni, hogy nem felelhetünk meg mindenkinek. Én a mai napig (hosszú-hosszú évek óta) megküzdök ezzel, minden nap tudatosítani kell magamban, hogy szerethető vagyok, értékes vagyok, ember vagyok, aki nem tökéletes, de ez így van rendjén. Voltam már mindenféle terápián, szedek gyógyszert, szakirodalmat olvasok, rájöttem, hogy azt gondoltam, hogy a szüleim nem szeretnek, de még sem jött el az ‘AHA’ pillanat, mert nem találtam meg a megfelelő eszközt még. A lényeg, nem vagy egyedül, és bárhol, bármiben lehet a megoldás, de főként benned, mert képes vagy arra is amiről nem is gondoltad, hogy meg tudod tenni. És ha valami nem sikerül, akkor tovább kell lépni rajta, legalább is meg kell próbálni, mert az csak visszaránt.

Sok sikert kívánok Neled!

inez

anciko13@gmail.com

Az én problémáim közül az egyik pont ilyen volt, mint a Tiéd, szinte szó szerint azokat éreztem a főiskolával, az életcéllal, a döntésképtelenséggel stb, amit leírtál  ehhez kellett még egy nagy párkapcsolati csalódás és jött a hat évig tartó kemény depresszió. Sok mindent kipróbáltam, és sok mindenen keresztül szenvedtem magam, de sikerült. Minden vágyam, hogy ezt átadjam másoknak is, hogy sikerülhet megszabadulni az önmarcangoló gondolatokról, sikerülhet elfogadni azt ami van. A gyógyszerek, a pszichológusok , a csoportterápiák, a hipnózis nekem nem segített. A kineziológia, a jóga és az, hogy rájöttem, hogyan tudom az élet dolgait máshogy értelmezni, elfogadni, ez segített.Olvastam, hogy Győr környéki vagy, sajna elég messze vagyunk egymástól, én Pesten lakom. Ha erre jársz, nagyon jó lenne beszélgetni, mert hiszem, hogy sikerülhet átadnom, hogy hogyan tudom most másképp látni a dolgokat mint eddig.

Szerintem csináld csak az iskolát, de egyszerűen csak úgy, ahogy tudod, ha sikerül sikerül a vizsga, ha nem, nem. Mi lehet a legrosszabb, nem lesz két diplomád, ha meg sikerül “véletlen”, akkor hurrá! Egyszerűen fogadd el, hogy ilyen vagy, ha például lustának gondolod magad, akkor fogadd el azt, hogy kész, lusta vagyok, akkor mi van, ilyennek is kell lenni valakinek. Ne hadakozz, amíg ellenállsz annak, ami van, feszült leszel, ha elfogadod a dolgokat úgy, ahogy vannak, azonnal meg fogsz könnyebülni, és meglepődsz, milyen könnyen mennek a dolgok.

puszi

Átérzem tejles mértékben a problémádat hisz én is hasonló cipőben járok! Ha szeretnél valakivel beszélgetni (nem itt a várószobában) nagyon szívesen e-mailezek, beszélgetek veled.

sok puszi és kitartás

amiket leírtál az szinte minden szorongásra hajlamos ember sajátja így nem vagy egyedül!