Annyira a szívemből beszélsz, hogy az nem igaz. Nálam is először az a rohadt busz volt a baj, kilométereket gyalogoltam.

Én már másodszorra élem át ezt a szörnyűséget, soha nem hittem volna, hogy újra idáig jutok. Soha. Fent van az én történetem is itt, ha gondolod olvasd el.

És jobbulást és kitartást!

Itt ülök egy irodában, napi 8 órában a számítógép elött, nem szeretem a munkám, stresszes, de ha arra gondolok, hogy elmegyek, és végre a természetben oldódom fel, mi lesz másnap, lesz-e olyan munka amit képes vagyok elvégezni, amit szeretek, felvesznek-e valahova, el tudok-e indulni újra…csupa földhöz ragadt kérdés. Vagy csak tegyem amit a testem-lelkem kíván és ne gondoljak a holnapra? Minden nap ezen rágom magam, mi a legjobb nekem?

Ugyanabbana  cipőben járunk…dettó így vagyok…most is épp azon gondolkodom, hogy vajon 3. napja miért szúr a szivem…kell e egy EKG.

Tudom, hogy már rajtam nagyon eluralkodott a pánik, emellett hipohonder is vagyok. Mindentől meg “akarok” halni…

Nagyon nagyon nehezn bírom, már ténylega  megőrüléstől félek.Nem tudok normális munkahelyet találni, nem merek gyereketvállalni és az énekes karrierem is megkeseríti….na meg minden percem.

Ez nagyon tetszik!

Én ezt olvastam!: Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Máté Evangyélioma 6. rész

Tehát igen,ez lehet ugyan az a könyv,vagy egymásból idéznek! Próbálok ennek megfelelöen élni és nem gondolkodni rajta,tudom,hogy ugysem én irányitom a dolgokat,és próbálok a pillanatnak örülni! Megfogadom a tanácsaitokat! És örülök,hogy irtok/irtatok! Azt hiszem ez a minden rosszban van valami jó!

Még sosem írtam ide, a fórumot is csak pár napja olvasom. De nagyon ismerős, amiről írtok. A pánikbetegség, szorongás, hipochondria között valóban szoros összefüggés van, és ami összeköti őket az a félelem. Sokan mondják, hogy jobb félni mint megijedni, hát nem tudom, hogy mi erről a szorongók véleménye :). Én is nagy szorongó vagyok, ami nálam gyerekkorom óta hipochondrában jelentkezik többnyire. Volt egy időszak, amikor pánikbeteg voltam, de szerencsére abból gyógyszerrel viszonylag rövid időn belül kigyógyultam. A pánikbetegség kialakulását egyébként egy viszonylag hosszabb és intenzív szorongásos időszak okozta. Azóta már attól is szorongok, hogy a túlzott szorongás miatt megint jönnek majd a pánikrohamok. Ez egy ördögi kör, de hiszem, hogy ki lehet belőle lépni. Én járok pszichológushoz, hipnózissal, fókusz terápiával próbálkozunk. Azon túl, hogy megpróbáljuk kideríteni az okokat, amik a szorongást kiváltják (túlzott megfelelési kényszer, önbizalomhiány bla-bla-bla), próbáljuk csökkenteni a szorongásos állapotot is. A pszichológusommal arra törekszünk, hogy ha nem is tudom teljesen felszámolni a szorongást, a félelmeimet kordában tudjam tartani és ne hagyjam, hogy hatalmába kerítsenek. Eléggé a munka elején vagyunk, így sok előrelépséről még nem tudok beszámolni :), de az biztos, hogy fontos a külső segítség, de alapvetően nekünk kell nagyon akarni a gyógyulást (bár szerintem ez nem feltétlenül betegség, inkább egy nehezen elviselhető állapot). Ami nekem sokat segít az a jóga. Anno a pszichiáterem is azzal bocsátott utamra, amikor leálltam a gyógyszerrel, hogy higyjem el, hogy a sport, a szex és minden olyan tevékenység, ami önfeledt örömet tud okozni, ugyanolyan hatást ér el az agyban, mint a szorongásoldó szintetikus gyógyszerek. Szóval csak hajrá és fel a fejjel! egy szorongó optimista

Én csak azt tudom, hogy a fóbiák, depresszió, pánik stb, azért alakulnak ki, mert a szervezetünk tiltakozik valami ellen. És ezen változtatni kellene. Szilveszter napján a párommal kirándulni mentünk, Egerbe. Úgy döntöttünk elmegyünk Szomolyára, hogy megnézzük a kaptárköveket. Mivel méhészcsaládba születtem, ezért nagyon érdekelt, és a párom is kiváncsi volt rá, hogy hogyan is nézhet ki. Gyönyörű látvány, de maga a kilátás is szép volt. Az első gondolatom az volt: – Szivesebben élnék itt, mint a zajos nagy városban, ahol csak a rohanás, pörgés, stressz és idegbaj van. A nagyokosok szerint fejlődni kell, mindent tökéletesre kell fejleszteni és az a jó ha mindez minél gyorsabban működik. Szerintem meg kicsit lekell ezzel állni, és visszatérni a természethez. Én így gondodlom, lehet más már másként gondolja.

Eni