Nyílvánvalóan a baleseted váltotta ki ezt a pánokot, és azóta csak még inkább belelovaltad magad a rettegésbe. Senki sem egészséges teljesen, vannak és lesznek egészségügyi problémák, ha keresed biztos találsz is. Az emberekkel történnek rossz dolgok, sajnos ezt el kell fogadni. Talán érzékenyebb is voltál amikor kialakult a pánik első epizódja, mert ugye szülés után még a hormonoknak idő kell míg visszaállnak. Persze, hogy félsz, hogy mi lesz a kicsivel, ha történik veled valami, de mindenkinek vannak ilyen gondolatai sztem, de ő is minnél nagyobb lesz annál kevésbé fog annyira függni tőled, és ahogy semmi baj nem származott belőle, hogy baleseted lett – persze nem kellemes élmény – így nem is kell ezzel annyira foglalkozni. A pánik lényege, hogy minnél jobban szorongsz miatta annál jobban magába szippant. A roham el fog múlni, és ha nem borulsz ki rajta, akkor talán egyedül is úrrá tudsz lenni rajta idővel, gyógyszerek nélkül. Én 15 éve vagyok pánikbeteg, gyógyszer mellett is vannak tüneteim, de nem ijedek meg tőle, maxi idegesít, hogy megint mi van má Szóval az első lépés, hogy ne azon agyalj milyen halálos betegséged van, mert attól csak rosszabb lesz. Időt takarítasz meg vele és egy csomó felesleges kínt!!! Én aztán tudom mi a betegségtudat ami tönkreteszi az életet! Ne figyeld magad folyton, foglald el magad, próbáld ki, hogy nem figyeled a tested minden rezdülését. Rájössz majd, hogy ennyi is milyen sokat segít.

A pániktünetek mintahogy neked is az van, mindig valamitől való félelemből fakad. Gyermekedet nem félted túlságosan? Nem aggódsz amiatt túl sokat mi lesz vale úgy általában? Nyilván ha ez esetleg így vam annak is oka van. Javaslom keress fel olyan szakembert aki a lélek betegségének gyógyításával foglalkozik, akár kineziológus, pszihiáter stb. Minél előbb szükséges lenne, mert a fel nem dolgozott belső vívódások sajnos csak rontanak a helyzeten. Az agy tárolja a negatív érzelmi töltetű történéseket is és képes egy hasonlóan kényes helyzetben visszaemékezni rá, előhívni azokat, hogy újra és újra átéljed épp azért, hogy old meg, dolgozz rajta, mert így tudod csak feloldani a negatív blokkokat. Ne csüggedj, semmi sem visszafordíthatatlan csak dolgozni kell rajta, minél előbb anál klevesebbet. sok sikert hozzá!

Nagyon ismerős, amit leírtál. Ezen én is keresztül mentem. A durva pánikos időszakon túljutottam, viszont azóta van egy állandósult szorongás, félelem a betegségektől, ami abban nyilvánul meg, hogy naponta vizsgálgatom magam és figyelek minden apró változást a testemen. Időnként minden ok nélkül elönt valamiféle belső rettegés, nagyon szar érzés. Jártam pszichiáterhez, lassan egy éve pedig pszichológussal dolgozom. Voltam Hellinger féle családállításon is, nekem sokat segített az is. A pszichológussal most próbálunk új irányt venni a terápiában, míg eddig állandó küzdelemben éltem a szorongásaimmal, félelmeimmel, most megpróbálom elfogadni, hogy vannak, nem akarok tőlük folyamatosan szabadulni. Ha jön a szorongás, megpróbálom hagyni, hogy itt legyen velem, megpróbálom közel engedni magamhoz, hátha így sikerül végre összebarátkoznunk és akkor már nem fog ennyire kínozni a jelenléte és nem fogok ennyire félni tőle. Persze nem tudom, hogy ez-e a tuti út, de érdemes többféle technikával próbálkozni, és megnézni, mi válik be. Szerintem, ha teheted, mindenképpen kérjél segítséget szakembertől. Első körben pszichológust ajánlanék, ők megpróbálnak a dolgok mélyére ásni, és szerintem van olyan hatásos a pszichoterápia, mint a gyógyszer. Drukkolok, hogy sikerüljön minél előbb megerősödnöd lelkileg. dodi