Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!

Teljesen megértelek, ugyanez a folyamat játszódott le bennem is. Csak én nem a légzésemre figyeltem. Én ugyanis a hányástól féltem. 30 éves vagyok, de még egyszersem hánytam. Megkeserítették a minden napjaimat, hogy állandóan erre gondoltam, és ha mentem valahova, mindig attól féltem, hogy rosszul leszek. Elmentem pszichológushoz, megállapította az Agorafóbiát, jártam pszichiáterhez, ott teletömtek gyógyszerekkel. Ezt a gyógyszeres kezelést abba is hagytam, mert többet ártott, mint használt. Rosszabb lett tőle az állapotom. A pszichológusom viszont sokat segített. Dióhéjban ennyi. A hosszabb verzió napestig is eltartana.

A lényeg hogy rengeteg módszert kipróbáltam. Először jött a rejtvény, ez sokat segített, mert tényleg elterelte a gondolataimat, és megnyugodtam. A munkahelyemen ezt nem tehettem meg, szerencsére mozgalmas munkám volt, így ez is terelte a gondolataimat. Ezután jött a pániknapló írása, ez szintén bejött, itt mindent leírhattam. Azokat a gondolatokat is, amelyek mások szemében egy vicc lehetne, de számomra komoly. Ez is megnyugtatott. Este mikor rámtört a félsz mondókákat mondogattam gondolataimban, amíg elnem aludtam. Viccesnek tűnhet, de bevált. Megtanultam főzni, elkezdtem hastáncolni és sorolhatnám még, hogy hirtelen mennyi hobbyt találtam. Ezek jók, segítenek a gondolatokat terelni. A testmozgás hasznos, futás, séta, biciklizés… De végül jött a megadás, na ez tett helyre igazán. Nekem bevált, de kinek mi jön be. Egy nap épp a buszon ültem, amikor rám törtek a gondolatok, és kezdtem rosszul lenni. Amúgy is ballábbal keltem, és dühös lettem, hogy már megint kezdődik, és elegem van. Ekkor jött egy gondolat, ha jönni akar, akkor jöjjön, csak essek túl rajta. Nem sokkal rá hirtelen elmúltak a rosszul léteim, csak pislogtam, hogy mi van. Esős időben, akkor nekem sütött a nap. Minél többször elfogadtam a tényt, hogy kezdek rosszul lenni, hát hagyom, hogy kialakuljon, annál jobb lett a helyzet. Egyre ritkábban fordulnak elő ezek a rossz érzésk, ha mégis előjön 2-5 perc alatt letudom. Ehhez viszont nagy türelem, kitartás és egy nagyfokú nyugalom kell.

Gyógyszert nem érdemes szedni, attól a gondolatok még ott maradnak. Beveszel egy szemet ami kitart páróráig, utána kezdődik minden előlről. Összegezve: gyógyszer = 0-val. Vigyázz vele, mert ha rászokik a szervezeted, akkor utána már nem csak ezzel a gonddal kell megbírkoznod, hanem a leszokással is.

Bár hogy is, kitarás. Bár egyik napról a másikra nem fog menni, de előbb – utóbb helyre jössz, csak türelem kell hozzá.

Eni

tudom, nem ez a lényeg, de nagyon jól leírtad ezt a tünetet, én évekig fulladásnak hívtam, de tényleg sóhajtási kényszernek tűnik. Sokáig én is beparáztam, mert azt hittem megfulladok éjszaka, aztán ahogy a pánik alábbhagyott, és rájöttem, hogy majd elmúlik, hamarabb túl voltam az egészen, és manapság pár kellemetlen sóhajtozás után jön egy nagy levegővétel és elmúlik. Állítólag a légzés-kontroll segíthet, kífújod a levegőt amíg csak bírod, és amikor már tovább nem bírod a levegővétel jön magától, és rendeződik a légzés. És persze el kell terelni a gondolatot, más sajna nem segít, akárki aki figyeli a légzését egy idő után máskép veszik a levegőt, szóval csak lélegezz, esetleg ilyenkor nyiss ablakot, hogy több legyen az oxigén, aztán elmúlik.

Én is átérzem a helyzetet, sajnos tudom, milyen az, amikor ép ésszel tudod, hogy butaság, amin agyalsz, és hogy csak beképzelés az egész, mégsem tudsz tőle szabadulni. A kényszeres gondolatok nekem is rendesen megkeserítik az életement, és tudom, milyen az, amikor reggel kipattan a szemed és az első gondolat, ami eszedbe jut, éppen az. És persze, hogy mindannyian tudjuk, hogy nem kell odafigyelni ezekre a gondolatokra, de éppen az a kínunk, hogy nem tudunk nem odafigyelni. Ötletként az jutott eszembe, hogy lehet érdemes lenne elmenned egy jógaórára (nem tudom, van-e a közeledben), ahol a különböző légzőgyakorlatok fontos részei az órának. Ha sikerül egy jó tanárt találnod, aki megtanít a helyes légzésre (a hasi légzés a nyerő, ahogy Dudi is írta), akkor egyrészt rájössz, hogy simán tudsz levegőt venni egymás után, és nem csak minden másodikra, és ha sikerül percekig ütemesen és dinamikusan ki-be lélegezned, és esetleg ezeket a tanult légzőgyakorlatokat be tudod építeni a napi rutinba, akkor egyrészt elmúlik a parád, másrészt bármilyen helyzetben le tudod magad nyugtatni. A másik ötlet éppen az ellenkezője, valami jó kis kardio mozgás, pl. fél-1 óra kocogás tök jól beállítja a légzésedet.

De megoldás lehet az is, hogy egyszerűen elfogadod, hogy most valamiért csak minden második sóhaj sikerül, de ez nem para, lehet, hogy a tüdődnek egyszerűen ennyi levegőre van szüksége momentán Ha elfogadod ezt, lehet, hogy nem is fogsz többet erre figyelni.

dodi