amit írsz, sok meló nem aludtál, sok energiaital… hát erre konkrtétan voltamk már kísérletek.

a kísérletek tanulsága: az alváshiány aktív pszichotikus tüneteket okoz… halucinációt majd minden esetben.

de ugye régen alvásmegvonással is kínoztak… nem véletlen…

az egyetlen bajod az volt, hogy túlpörögtél sajnos a papírra a kórházban a legtöbbet a skizofréniát írják. van rá gyógyszer, van protokkoll… lepapírozni ezt a legegyszerűbb sajnos.

Nagyon szépen köszönöm a te soraidat is, sokat segít!!

Igyekszem a jó tanácsokat megfogadni és reménykedem hogy ez volt az első és az utolsó hogy ilyesmi megtörtént velem.

Szerintem ne azon töprengj, hogy mi bajod lehet, ha teljesen jól érzed magad, ha te nem, a környezeted biztos észre venné, ha valami baj lenne veled! Ne is gondolkodj ilyeneken, mert tudod, az elme sok mindenre képes, nem kell a negatív gondolatokat beültetned!Örülj az életnek, hogy egészséges vagy és hogy jól érzed magad:) az orvosokkal meg ne foglalkozzál, biztos átmeneti kimerültség volt nálad, ami a problémádat okozta! Legalább nem lettél gyógyszerfüggő

Nagyon köszönöm az elgondolkodtató hozzászólásodat, semmi baj hogy nem olvastad végig, majd gondolom valamikor megteszed. Megértelek, elég regényesre sikerült az írásom.

Egyet értek veled, nem fogok az orvosokra hallgatni ha nem érzem úgy magam, én csak azért szerettem volna visszamenni kontrollra, mert anno nekem speciel a kórházban azt mondták hogy a tapasztalataik szerint egy éven belül van esélye hogy visszaessek utánna már nem annyira. Ebből pillanatnyilag még van bő két hónap.

Igen, gyógyszerek nélkül én is jobban érzem magam, és mások is így látják. De biztos vannak sokan olyanok is akik nem így vannak.

Rám biztos hogy annyira nem volt jó hatással a betegségtudat, és talán hogy jobban utánna olvastam a dolgoknak, mivel már szinte kezdtem bebeszélni magamnak a dolgokat, a betegségek jeleit, figyelem magam, de szerencsére nem vettem észre magamon semmi olyasmit, semmi érdemlegest, rendkívülit és más sem. Igazad lehet, erősítheti nálam a betegséget. Még két hónapot ki kell bírnom mindenképp és utánna szerintem a történtekkel kapcsolatban kissé nyugodtabb leszek.

nagyon sajnálom de nem olvastam végig az írásodat, annyira unatkozok mostanság h kimondhatatlanul lustává váltam… ááá, mind1 ezt nem tudom rendesen leírni.

így rövid belepillantás után annyit mondanék h szerintem ne hallgass az orvosokra… ők annyi baromságot össze tudnak hordani és annyi embert kezelnek félre, h csak vészhelyzetben szabad rájuk hagyadkozni… ameddig az ember tudja addig magának kell megoldania a problémáit és a saját tanácsaira kell hallgatnia.

sok embert félrekezelnek és sokszor többet ártanak a téves kezeléssel mintha hagynák maguktól folyni a dolgokat… ártanak, azzal h beskatulyáznak… rádhúznak egy betegségnek a nevét, ami lehet h nem is illik rád… és azzal is ártanak ha gyógyszeresen kezelnek!

szerintem minden eset más és más… a valóságban nincsenek 100% skizofrének, borderline személyiségzavarosak, stb… szóval mindenki egy kicsit eltér a többi esettől, így nem lehet pontosan ráhúzni egyetlen diagnózist se… és amúgy is lehangolja az embert ha ráhúzzák! a betegségtudat erősítheti a betegséged:S

a kórházról pedig annyit: sztem ott is csak rontják az állapotát az embernek…

Amit én itt leírtam azt a félelem a betegségemtől, a gyógyszerektől, félelem a kórháztól, az okok és a betegség nem teljes ismerete és az, ha talán valakinek ezzel segíteni tudok hogy megismeri az én történetemet íratta.

Tegnap öszzekaptam az élettársammal, de nem szidtam, nem veszekedtem pedig rosszat tett, megbántott és összehordott hetet-havat. Nagyon nehéz pláne hogy még ezer gond van, és ezzel biztos hogy nem vagyok egyedül. Segíteni próbált anno ugyan a betegségemben, de még benn a kórházban is amikor bejött valahol mégis ő volt az akit folyton segítenem, nyugtatnom kellett és nem fordítva. Ő már a legkisseb dolgoknál is csapkod, ordítozik, mondjuk nem velem. Én sokkal nyugodtabb, megfontoltabb vagyok és vele ellentétben én akarok családot is, (már neki van gyermeke és azt mondja hogy neki már sok) bár még várok vele pár évet már csak a múlt évi események miatt is. Szeretem nagyon, de mások az életcéljaink, jellemünk.

Tehát ma nem túl jó kedvvel indult a nap, úgy gondolom más is így lenne a helyemben de a kedves válasz örömet okozott.

Amit Ön, Kedves László leírt nemcsak rám, hanem nagyon sok más emberre is igaz. Igyekszem így élni és úgy, amit leírt, próbálok folyamatosan fejlődni minden téren, azért is vagyok kíváncsi mások történetére, véleményére.

Szerintem örülj, hogy ilyen könnyen megúsztad, és nem lettél semmilyen betegség ,,rabja”.Szerencsére gyógyszerekre sem sikerült rászoktatnia senkinek, ennek örülj és az élet pillanatait élvezd.Az élet sok örömet tartogat még a számodra nyisd ki a szemedet,füledet,lelkedet.Az sem véletlen,hogy nem lettél komolyabb eset a kórházban.

Nem kell keresned a bajt magadban,nincs Benned több mint másban.Nevess az életen és az élet is nevet Veled, az ellenkezője is igaz, ha ezt hiszed (erre épül a betegségipar).Ne hagyd, hogy beskatulyázzanak valami pszichikai esetként nincs erre szükséged (másnak sincs).

Szeretettel Üdvözöl:Tóth László lelki segítő (pszichoterapeuta speciális tanácsadó)