Rám csak ennyi igaz:

“Félek attól, hogy kinevetnek vagy rossz véleménnyel lesznek rólam. Talán túl sokat törődöm azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, mindenkinek szeretnék megfelelni. Ez persze lehetetlen. Soha nem járok bulizni, nem iszom és ha cigifüstöt érzek,hánynom kell.”

Nemtudom hogy ez egy fóbia lehet-e, de nekem is ez a bajom. 13 éves vagyok.

Vagy az én koromban ez normális? Fogalmam sincs…

Szerintem keress fel egy pszichológust, de a pszichiátriát kerüld el, ott úgyis csak gyógyszerekkel tömnének tele. A lelki bajokon nem segítenek. A pszichológus viszont segít kideríteni, hogy mi áll a probléma hátterében.

Nekem is agorafóbiám van, 17 éves voltam mikor elkezdődött, 27 évesen lábaltam ki belőlle. Most 30 vagyok, sok helyre elmerek menni, és az utazást is élvezem. Ha rámtör a rosszullét párpec alatt jobban leszek.

Egyébként ha érzed, hogy elfog a rosszullét, akkor tedd a csuklód hidegvíz alá, és a tarkódat is nyugodtan megmoshatod. Ez egy kicsit felélénkit. Közben lassan szívd be a levegőt, majd lassan fújd ki. Ettől talán megnyugszol. Én rengeteg kereszrejtvényt fejtettem, ez is terelte a gondolatomat, vagy egy jó könyv is segíthet, nézz meg egy vígjátékot… Kezdetnek megteszi egy kissebb séta, nem kell, hogy nagy távolság legyen, csak amennyi jól esik,  felszállhatsz egy buszra is, ezzel sem kell túl messzire menni. Ha legalább 10-15 percet is tudsz buszozni az már egy kisebb sikerélmény, utána lehet növelni a távolságot. Hidd el menni fog. Én is végig mentem ezen. Volt sírás-rívás, kétségbeesés. A lényeg, hogy csak kis lépésekben haladj, és ne legyenek magas elvárásaid. Azok csak rontanának a helyzeten.

Írtam pániknaplót, amibe mindent leírtam. Mikor érzed, hogy kezdessz rosszul lenni, leírod a dátumot, az időpontot, hogy mit érzel, és mitől ijedttél meg. Miután kezdessz jobban lenni, ennek időpontját is írd le. Egyébként ezt a pszichológusom kérte, hogy írjam, mert ez amolyan útmutató, hogy milyen irányba haladok.

Azon, hogy ki mit gondol rólad, ne töprengj, úgysem fogsz tudni mindenkinek megfelelni. És ezzel is rontod a helyzeted. Foglalkozz azzal akiről tudod, hogy viszont szeret, aki meg nem kedvel azon nézz keresztül. Nincs olyan emer, akit mindenki szeret.  Magadnak felelj meg ne másoknak. Mindig magadnak kell bizonyítani, nem másnak. Mert, ha megöregszel tudod mondani, hogy annak idején volt merszem megtenni.

Az hogy lassan mennek a dolgok, ne aggasszon, természetes. Nem is kell sürgetni a dolgokat, kifog az alakulni. Ha pedig nehézkesen alakulnak a dolgok nem kell megijedni, hiszen az életben sok buktató van. Előbb-utóbb jó dolog is fog történni. Szokták mondani: az idő mindent begyógyit. Na ez nálam bejött, addig hajtogattam, hogy tényleg bevállt. Rossz passzban ezt hajtogatom magamnak, amíg elhiszem, és pár nap múlva jobb lesz a napom. Az hogy az embernek rossz kedve van természetes , nincs olyan ember, aki állandóan vigyorog. Ilyenkor elkell fogadni a helyzetet és hagyni kell elmúlni.

Betegnek pedig nem vagy beteg, ez nem betegség. Egészséges vagy. Egyébként az emberek kb. 50%-a szenved pl. pánikbetegségtől, stressztől, valamilyen fóbiától… És a Föld nem fog darabokra esni, a túlnépesedéstől pedig nem zuhan le. De esetleg elkondolkozhatsz azon, hogy hogyan segíthetnél  a Földön. Elég csak egy pici lépés, már az is sokat jelent:)

Na jó fel a fejjel, és kitartás.

Eni