Az biztos,hogy érzékenyebbek vagyunk másoknál! Mivel félünk szinte mindentől,legtöbbször olyan dolgoktól amikről csak annyit tudunk hogy egyszer majd bekövetkezik,de azt hogy mikor azt nem.ugyanugy ahogy egy, úgymond egészséges ember.Túlreagálunk mindent! Ezerféle variáció lefut az agyunkban egy adott dologgal kapcsolatban s persze mind negatív.pánikolunk, görcsölünk…s miután túlvagyunk a “nagy”dolgon akkor jövünk rá hogy vicc, hogy ezért pánikoltam?ettől féltem? Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy   /bár én is pánik beteg vagyok, de elég jól haladok a gyógyulást vezető úton/  ha feltudom húzni magam, akkor le is kell tudnom nyugtatni magam

és ez megy is!

Egyébként nekem a Bach-virágterápia többet segít mint az antidepresszáns, bár az orvosom placebóhatásnak mondja, annak ellenére hogy ő is foglalkozik gyógynövényekkel. Érdekes, Nem?

Ezt a terápiát szívesen ajánlom mindenki figyelmébe!aki tud keressen fel egy természetgyógyászt, ill. én is tudok ajánlani.Ezek a virág cseppek is pontosan a rezgéseinket állítják vissza, a normális kerékvágásba.

Sikeres gyógyaulást!

1. “Minden betegségünk valakihez kötődik” :ezt inkább úgy írnám le, hogy valaki/valakik által létrehozott valamihez, ami legtöbbször egy negatív kedélyállapot vagy két ember egymás közötti konfliktusa, játszmája ami kihat a környezetre /legtöbb esetben apa-anya/, mint a túlzott aggodalom, feldolgozatlan gyász, egzisztenciális félelmek, féltékenység, túl magas elvárások a másikkal szemben,  szenvedélybetegség, stb. Ha egy gyerek ilyen környezetben, ilyen rezgésszinten nő fel, az óhatatlanul hozhatja magával, hogy környezete okozta sérüléseibe “belebetegedjen”. Én már nem is “betegségnek” hívom, ez csak egy iránymutató állapot. Akiben van némi erő, felül tud rajta kerekedni. Nem az a megoldás, hogy valakire mutogatok: “miattad vagyok beteg” és nem az önsajnálatba és önsajnáltatásba való menekülés a megoldás. Tudni, mit “nem akarok” már hozza magával a megoldások tárházát is…Nem biztos, hogy mindig azt kell pontosan tudni: “mit akarok”!

A másik észrevetelem: a tudatalattim nem tárolhat információkat úgy a másikról, hogy őt előtte nem is ismertem! Amikor interaktív kapcsolatba lépek valakivel, a személypercepció során  – tehát az első találkozáskor hirtelen kialakított kép a másikról – már alakíthat a dolgon. Negatív és pozitív irányban egyaránt. Persze van olyan is, akit már régóta ismerünk, és úgy alakítottunk ki róla képet. Vagy pozitívat vagy negatívat. Na innen a kérdésem: pozitív képet alakítottam ki róla, és akkor kap torkon az érzés, akkor úsznak be a képek – ráadásul be is bizonyosodik, hogy igazak! Sőt, nem is kell interakcióba lépni ehhez valakivel: állsz a pénztárnál sorba, beáll mögéd valaki, és rögtön megérzed, hogy “rosszul vagy tőle”. Erről beszélek. Van, akivel soha nem történik meg, van, akivel sokszor.

Azért “kilábalóban” lévőket szólítottam meg, mert ők már szembenéztek önmagukkal – ahogyan én is.

Ja, azt még hozzátenném, hogy engem már rég nem érdekel, ki mit mond, gondol rólam. Jól is néznék ki! Ez is egy olyan dolog, amit jó messzire el kell hajítani!

Egyébként sehol nem írtam, hogy szoronganék az alacsonyabb rezgészinten lévő “rossz szándékától”. Ugyanis a “szándék” számomra közömbös, egyszerűen nem érdekel. Én csak a többiekre lennék kíváncsi, ők is érzik/megérzik-e? Hogyan reagálnak rá?

Egy hirtelen fellépő, gyorsan /talán másodpercek alatt/ múló érzésről beszéltem.

Ha már téged semmi nem ragad torkon e földi létben, akkor csak gratulálni tudok: te már “megvilágosodott” vagy!

Üdvözlettel: rosemary

Az emberi félelem,szorongás egy alacsonyabb rezgésszintből táplálkozik, az elme hatékony közreműködésével éri el , hogy a kezdeti kisebb problémából nehezebben kezelhető ,,betegség” válik, pánik,depresszió,fóbia.Emberi kapcsolataink vagy pozitívak vagy negatívak embertársaink felé.Ez függ attól, hogy ki mennyire kedves vagy ellenszenves számunkra,találkozásnál vagy akár telefonon keresztül is levonjuk a tanulságot a másikról. Ezek okai főleg a tudatalattinkban tárolt információnk a másikról és a betegségek lelki okai is itt keresendők .Minden betegségünk valakihez kötődik, nem csak úgy ,,véletlenül” jött .Ha valakiről információ ugrik be (intuítiv megérzés) arra figyeljünk és vizsgáljuk meg magunkban, hogy miért keletkezett ez az érzés a másikkal szemben.A negatív energiák egy alacsonyabb rezgésszinten működnek, ezért képesek megbetegíteni az embert,míg a pozitív energiák hatása magasabb rezgésszinten hozhatja meg a gyógyulást.Ha félelem nélkül éltek a lélek magasabb rezgésszintjén akkor nem kell szoronganatok az alacsonyabb rezgésszintű rossz szándéktól.És elmétek sem fog létrehozni számotokra torokszoríró érzést, mert szeretettel el fogjátok tudni engedni a másik fél rosszabb energiáit,rezgéseit.

Keressétek vidám,jókedvű az örök gyermeket magában hordozó emberek társaságát és nézzétek meg mi történik.És figyeljetek akkor is amikor negatív emberek ,pesszimistákkal töltitek együtt az időt mi jön létre.A mosoly mosolyt szül, a szomorúság rosszkedvet .Nézzetek szembe Önmagatokkal és másokkal is szembe tudtok nézni.