Hozzászólás: Vége és itt a depresszió

Szerző: jeges

jeges — Mon, 19 Mar 2012 15:57:03 +0000

Ezt sajnos átéltem én is,vagy hasonlót Azzal a különbséggel hogy nincs gyerekem, ,talán ennyivel könnyebb de viszont annyival nehezebb hogy idősebb vagyok. Na és persze nem nő , Eltelt fél év és mondhatnám hogy könnyebb, de nem az,legalábbis nekem. .Nézd úgy ez most a mélypont innen csak felfelé fogsz menni egész biztosan, én is így próbálok nem magamba zuhanni nagyon

Szerző: Gral

Gral — Mon, 19 Mar 2012 08:40:34 +0000

Borzasztó dolog egy szakitás és mindenkit nagyon megvisel. Teljesen normális az állapotod, ha ez vigasztal. Biztos vagyok benne, hogy jó anya vagy, a gyerek ösztönösen szereti mindkét szülőjét. Életviteli tanácsokat nem adnék, te is meg fogod oldani, csak először le kell higgadnod és úgy átgondolni a megoldásokat. Szeresd a fiadat hiszen ő is szeret téged. Az, hogy egy párkapcsolat tönkrement még nem jelenti azt, hogy senki sem szeret. Igen a kapcsolatnak vége, a “gyász” szakaszait most meg kell élni, azonban a gyerek egy életre összeköt benneteket, itt arra gondolok, hogy az apa is fog anyagilag gondoskodni a gyerekről. Ha szeretnél valakivel beszélgetni, irjál nekem emilt és megadom az elérhetőségeimet, skype, msn, telefon, stb. Rokszan@hotmail.com

Zsuzsa

Szerző: ATTIKA

ATTIKA — Mon, 19 Mar 2012 08:14:40 +0000

Kedves Eszty!Nagyon megértelek,és veled érzek.Borzasztó amit írsz.Nagyon nehéz most neked.Ha lehet a kisfiadról ne mondj le,mert ő szeret téged.Hidd el nem prédikálni akarok,de jobb lesz minden.Ez most nehezen hihető,de várni kell.Melleted vgyok.Szeretettel Attila