Én is éreztem és érzek ilyeneket, de ahogy már valaki írta is, a stressz sajnos nem mindig tettenérhető ám! Én pl. alapból szorongásos típus vagyok, észre sem veszem, de feszülnek a váll és nyakizmaim, oda “helyezem át” a stresszt. Közben meg azt hiszem, hu de vidám és gondtalan vagyok. A mélyben azért dolgoznak az érzelmek, indulatok…stb. Úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy nem stresszelsz, legfeljebb nem érzékeled. Alvás közben meg ugye pont, hogy felszabadul a tudatalatti, az én első szédülésem hajnalban ért, arra ébredtem, hogy forog az ágy, pedig hason feküdtem.

Sajnos ezzel valahogy együtt kell élni, mondjuk nekem a betahisztin segített, legalábbis gondolom, hogy az. És azóta beutaltak gerinctornára is, mert mindenem meszesedik és csontritkulásom is van. Ezen kívül hormonális változások is okozhatják és sajnos az alacsony vérnyomás sem épp előny. Szóval lehet, hogy több tényező együttese váltja ki, kinek melyiket veszik észre, veszik komolyan.

A torna tényleg jó, igaz, az elején kiválthatja a szédülést, de minél többször végzed, annál jobb lesz utána. Én már, amikor érzem, hogy kezdek vacakul lenni, inkább direkt kiváltom a szédelgést egy-egy felfelé nézéssel pl., mert akkor pár percig ugyan minden forog, de utána napokig nyugi van!

Kitartást neked azért, mert nem könnyű ezzel együttélni.

A kolléganőm is ettől szenvedett és szenved ma is. Egy vírusos megbetegedésből alakult ki nála ez a jóindulatú helyzeti szédülés. Budapesten van egy doktornő aki ennek a specialistája. Gyógyszer nincs rá, de kifejlesztett egy tornát, amivel enyhülnek a tünetek, el is múlnak, karban lehet tartani. A szédülés oka, hogy a fülben felborulnak az egyensúlyért felelős kristályok. a tornával kiegyenlíthetőek. Keres rá a neten.

Üdv: albana