Hozzászólás: a pokol kezdete és talán a remény újraéled…

Szerző: stardust

stardust — Tue, 03 Jul 2012 19:26:59 +0000

Sajnos, nekem a gyógyszerek nem sok pozitív élményeket nyújtottak. Egyrészt mert én sokszor, azzal akartam befejezni a földi pályafutásomat, másrészt, mert hozzászoktam, és nagyon nehéz volt letenni.

Szerző: stardust

stardust — Sun, 01 Jul 2012 09:13:40 +0000

Semmilyen gyógyszert nem szedek már. Egyébként van olyan gyógyszer, ami mellett elég jól lehet tanulni megmarad a koncentrációkészség.

Szerző: Harmonicagi

Harmonicagi — Sat, 23 Jun 2012 07:06:54 +0000

Nagyon jó dolgokat írtál. Az a tapasztalatom, hogy sok esetben a hibásan felépített elképzelések sodornak bajba. Apró dolgokból nem kell nagy tragédiát gyártani,utólag jövök rá, hogy megoldódik minden önfegyelemmel, szeretettel, türelemmel, figyelemmel. Fontos a negatív gondolatok, feltevések törlése, találni olyan elfogaltságot, hogy idő se legyen hülyeségeken rágódni. És nagyon fontos a jó társaság. Ha a másik ember is szeretettel áll hozzád illetve a problémádhoz, akkor biztos a gyógyulás.

Szerző: szazsu

szazsu — Thu, 21 Jun 2012 09:34:42 +0000

Szia!

Örömmel töltött el ahogy olvastam a soraidat,hasonló szinten lehetek én is mint te de én még nagyobb felelősséget nem mertem vállalni de jó uton haladok felé.Mindennapjaim már nem olyan keservesek és nagyon jó uton haladok,végre egy jó kis történet.Én hiszek benne hogy kordában lehet tartani ezt a betegséget,és élhető életet lehet élni a maga furcsaságainkkal:)

további szép napot neked:)

Szerző: Zuzmara

Zuzmara — Thu, 14 Jun 2012 16:28:43 +0000

Igen,tudom mennyire szörnyen nehéz,én is benne vagyok.

Nem írom le ide,hogy honnan keltem fel,de mint a Te példád is mutatja szinten lehet tartani.

Nagyon becsülöm a kitartásodat és mindenkiét aki nem adja fel.

Muszáj pozitívan hozzáállnunk,csak így lehet túlélni ezt.Sok-sok humorral.

Fiataloknak megnyugtatásul:40 hez közel lecsillapodnak a dolgok.

Talán mi vagyunk az egyetlenek akiket boldogsággal tölt el az idősödés:-)

Szóval kitartást mindenkinek!

Helyes táplálkozással,sporttal,önszeretet-önbecsülés javításával,határaink megerősítésével és rengeteg türelemmel saját magunkal szinten tartható ez a betegség.

És rengeteg önfegyelemmel.

De örülök,hogy ez másnak is sikerült!:-)

További sok sikert és szép napot Mindenkinek!

Szerző: stardust

stardust — Wed, 13 Jun 2012 21:25:44 +0000

Kedves Zúzmara! Köszönöm az elismerő szavakat:) Nehéz ehhez a betegséghez pozitívan állni főleg az elején, de kitartó munkával, kezeléssel igenis gyógyítható. Ezt több fórumon leírtam már, hogy egy borderline-os mindig érzékenyebb marad, de az már nem betegség. Célokat kell kitűzni, haladni és nem szabad feladni, akármennyire borzasztónak is tűnik. Évekig éltem ebben a pokolban és már vége:) Pedig voltak ugyanolyan stresszfaktorok...szóval nem hiszem, hogy gyógyíthatatlan lenne, csak nehéz és küzdeni kell...:)

Szerző: Zuzmara

Zuzmara — Tue, 12 Jun 2012 21:25:54 +0000

Végre 1 írás ami tetszik.Végre valaki aki küzd mint én is,és nem adja fel.

Önfegyelemmel és sok sportolással kordában lehet tartani a dolgokat.

Régóta olvasgatom a cikkeket de nem nagyon tetszenek.

Ha már gyógyíthatatlan a betegségünk,legalább álljunk hozzá pozitívan.

Végül is jobb mint egy rák nem?

Minden tiszteletem azoknak akik küzdenek és nem hagyják el magukat.

Mert én is ilyen vagyok.Tudom mennyire nehéz:-(

Kitartás mindenkinek:-) Szilvia

Szerző: stardust

stardust — Tue, 05 Jun 2012 09:14:35 +0000

Köszönöm a kedves hozzászólást:) És örülök, hogy valamennyire reményt adtam Neked:) Sokszor ennél a betegségnél pont az a baj, hogy akaratlanul elszigeteljük magunkat attól, akik segíteni szeretnének, legalábbis nálam sokszor előfordult. Amikor mélyponton voltam, még a telefont is kikapcsoltam. Aztán jöttem rá, hogy ilyenkor ez még rosszabb, ilyenkor igenis ki kell mozdulni és még, ha egy porcikánk sem kívánja, társaságba kell menni, vagy meg kell találni, amivel kicsit elterelhetjük a gondolatunkat (ami az adott helyeztben sokszor lehetetlen). Nekem ami még sokat segít, az a sport, ha nagyon feszült vagyok és edzek 1-2 órát, jobban leszek:) A gyógyszerekkel viszont vigyázni kell, sztem elég könnyen hozzá lehet szokni, konnyű abba menekülni, mikor minden rossz...És akkor az pedig egy újabb csapda. Nagyon kevesen foglalkoznak ezzel a betegséggel, bízom benne, hogy talán, aki ezen keresztül megy és átéli, legalább egymásnak tudnak segíteni:)

Szerző: Marko

Marko — Tue, 05 Jun 2012 08:59:48 +0000

Minden elismerésem, hogy küzdöttél és megnyerted az eslő csatád magad ellen.Talán a dolgokat mi nagyítjuk fel, vagyais a tudatalattink akar uralkodni a személyiségünkön. Mindig van remény, mindig van újrakezdés. De az iszonyű nehéz. Van akinek győygszeresen sikerül, van akinek a környezete segít. A legrosszabb időszakok a holtpontok mikor az emberhez nem szól senki és egyedül van. Ekkor jönnek elő a “rossz gondolatok” éa félelem. Nagyon nehéz, de ki kell mozdulni, emberek közé menni. Annak a legnehezebb akinek nincs igazi barátja se vagy nem érnek rá. Valami elfoglaltságot találni kell. Gratuálok neked, hogy ennyi sok mindenen keresztül elindultál a gyógyulás útján…. Reményt adtál nekem is…Köszönöm…