Hozzászólás: Borderline? Segítsetek!!

Szerző: cass

cass — Thu, 19 Jul 2012 17:08:42 +0000

stardust, a te hozzászólásodat csak e-mailben kaptam meg, de pontosan úgy van ahogy leírtad. Nem vagyok boldog a párommal, de rettegek tőle, hogy mihez kezdenék nélküle... Esetleg nem tudsz Budapesten olyan orvosokat, akik ezzel foglalkoznak? Vagy hogy hová fordulhatnék?:

Szerző: rozsa632

rozsa632 — Wed, 18 Jul 2012 18:04:10 +0000

Kedves Borderline!! Én depressziós vagyok. az én tanácsom az,hogy feküdj be a kórházba, és csinád végig, mert szerintem másképp nem fogsz rendbejönni!!!Üdvözlettel rozsa632

Szerző: cass

cass — Tue, 17 Jul 2012 23:47:04 +0000

Ja, persze értem.

Szerző: pszandi

pszandi — Tue, 17 Jul 2012 23:28:43 +0000

Ha nem baj az előző hozzászólást letöröltem, elég ha csak te tudod a címemet

Szerző: cass

cass — Tue, 17 Jul 2012 21:18:29 +0000

Szia! Köszönöm, hogy írtál!:) Hogy érted, hogy én kényszerítem magam szélsőséges lelkiállapotokba? Pszichiéternél voltam már egyszer, nem mentem el többet, ott súlyos depresziót és szorongást állapított meg. Bár nem hizsem, hogy a borderline olyasféle betegség, amit egy találkozó alapján diagnosztizálni lehetne. Főleg, olyan adatfelvételszerű találkozón, mint az volt. Nem akarom én, hogy hivatalosnak vegyék ezt az állapotot, csak jobban akarok lenni... de nem érzem úgy, hogy ezt le tudom gyűrni magam. Sokszor próbáltam az évek alatt, de sose sikerült, mindig ugyanott kötök ki, hogy meg akarok halni, nem bírok élni...

Szerző: pszandi

pszandi — Tue, 17 Jul 2012 20:49:46 +0000

Szia. Szerintem a borderline szindrómát mindenkire rálehet fogni aki hasonló tüneteket produkál. Régebben még nekem is mondták, hogy borderes volnék, ezt mára teljesen megtudnám cáfolni.
Ahogy olvastam, te kényszeríted magad a szélsőséges lelki állapotokra, és a vagdosás is egy pont ami talán nyugtat, függsz tőle. 1,5 évig rendszeresen csináltam én is, míg egy nap rá nem döbbentettek, hogy mit csinálok magammal. Azóta szégyenfoltnak érzem ezt a részét az életemnek, de viszont tudom, hogy honnan indultam és hogy képes voltam felhagyni ezzel az érzéssel.
A szerelem, jegyezd meg: Soha nem lesz egy stabil pont az életedben addig, amíg a másik befolyásolja a kapcsolatotok egyensúlyát! Ami elromlik és próbálják megjavítani, nincs garancia rá, hogy nem fog többet elromlani.
Az viszont nehéz feladat lesz számodra, hogy elfogadd önmagadat, és az emberek is képesek legyenek bevenni ezt az új változást. Na de semmire sincs késő. Szerintem te sem így akarod leélni az életedet….
A kérdésedre pedig azt a választ tudom adni, hogy ha fontosnak tartod hogy ezt az állapotot hivatalosnak vegyék akkor keress fel egy pszichológust, mond el neki részletesen a dolgokat, ő felállít egy diagnózist, és remélhetőleg könnyen kezelhető a problémád. Sok sikert kívánok neked