Szóval van rá példa, hogy lehet együtt élni a kórral. Legyőzni egyelőre ugy sem lehet – bár állitólag vannak biztató kisérletek, sxőt eredmények. a fiatalabb sorstársak talán megérik.

Megértem az aggodalmaitokat, mert magam is átestem ezeken. Közel 10 éve diagnosztizálták

Köszönöm a válaszokat,jó hogy nem vagyok egyedül.

Szi72!

Tényleg  ugyanaz a történetünk.”Bíztatóak”a kilátások.

A munkahelyeden elmondtad a betegségedet? Nem tudom mit tegyek,el kell-e mondanom az üzemorvosnak. Mert akkor félek,hogy kiderül,és féltem a munkám.Bár elvégezni el tudom.

Múlt héten össze kellett írni,ki milyen gyógyszereket szed rendszeresen,de én nem írtam semmit,mert csak a hülye nem tud utánanézni mire valók.

Csak ha meg kiderül,akkor mi lesz?

Ha tudsz adj tanácsot kérlek.

Vagy ha valaki más is tud megoldást,szívesen venném.

Üdv mindenkinek!

Hasonló a történetem, nekem 39 évesen állapították meg a diagnózist, 14 évvel ezelőtt. Visszakövetve legalább két évvel korábban kezdődtek a tüneteim és már a családomon kívűl a munkatársaim és a barátaim is észrevették rajtam, amikorf én meg mindig nem hittem el, hogy beteg vagyok. Ezt követően még kb. 10 évig küzdöttem és próbáltam leplezni az állapotomat, de ez igazából nem sikerült. Olyan voltam mint Stirlitz, az egyszeri kém, aki húzza a földön maga után az ejtőernyőjét és azon izgul, hogy be tud-e kellőképpen símulni az ellenséges környezetbe.

A család és a születendő vagy már megszületett fiad jelenti az értelmet és adhat erőt a küzdéshez.

Ezt a harcot értük és miattuk érdemes megvívni, még ha nincs is esély a győzelemre.

Ahogy Virág  elvtárs mondaná: Ja kérem, az élet nem habostorta!

Barátsággal: Maja1

40 éves vagyok és 5 éve diagnosztizáltak parkinson kórral. Bennem akkor egy világ omlott össze. Két hétig voltam depressziós és iszonyatosan sajnáltam magam. ( Nekem is akinetikus PK-m van.Nem remegek de a mozgás problémát okoz.) Néha zavar amikor mások észreveszik hogy a mozgásommal baj van, de mnidenki gerincbetegségre gondol. Rájuk hagyom. Nem azért mert szégyenlem csak nincs szükség a szánalomra. Ma már ott tartok, hogy poénkodok a lassúságomon, a betegségemen. Nekem könnyebb így. Ne hagyd el magad, hidd el nem vagy egyedül.

Üdv. Szi72

Minden, amit írtál: mintha rólam írtad volna!

én 36 éves vagyok, 7 éve (!) kezdődtek a tünetek. Nagyon sok mindenen keresztül menten, de annyit mondhatok, hogy a betegség nem gyógyítható, de majdnem teljesen tünetmentesen lehet élni.

Nagyon szívesen ajánlok orvost, orvosokat, de inkább csak privátban, Címem: drani.rubin@gmail.com.

Gratulálok a picihez! És ne aggódj, a betegségedtől még Te lehetsz a legjobb apa!

Várom válaszod!

Ani

Ha szeretné, hogy állapotában javulás álljon be,abban tudnák segíteni,már értem el javulást idősebb parkinsonos betegnél illetve  leépülő autoimmun betegnél is.Minden betegségnek lelki oka van,ezek felderítése és elengedtetése nélkül minden kezelés csak tüneti lehet.A  javulás elég hamar érezhető.

Honlapomon az elérhetőségeimet megtalálja:

lelekmasszazs.gportal.hu

Üdvözlettel:Tóth László lelki segítő /met.pszichoterapeuta speciális tanácsadó/