a kapitany, ki mindent birt teljesitett,mit sokan fizikailag vagy lelkileg nem birtak. Sokat segitettem kornyezetemnek embereknek. Sok elismerest is kaptam. Most senki sem vagyok. Minden elfeledtetett. Nem egy esemeny vagy egy pillanat hanem egy folyamat.Mindenki elfelejt jot, lat rosszat tehetetlent. Csak allok mozdulni minek senki sem ismeri (el) okat hat minek magyarazzam. Ertekem , munkam eletem fogy lassan de bisztosan.

A tarsadalom , kornyezet megerteset kerem sorstarsaimnak. Vannak osszefogasok a gyengenlatok es vakok ,a mulitiplex, a mozgasserultek szamara, hogy segitsenek valami modon nekik. Mink mire a tolokocsiig erunk mar szazszor kinhalalt haltunk.

tisztelettel a kapitany

hogy mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb.Én 64 éves vagyok.2004-ben egy

depresszióval kezdődően állapitották meg ,hogy Parkinson-kor-ban szevedek.

Kezdetben olyan érzésem volt,hogy lebénult a lábam és nem tudok felállni a fotelból.

Ehhez társult a depressziós pánik.Kivizsgáltak a kóházban a belgyógyászaton.

Minden negativ lett és hazaküldtek, de másnap már bent voltam,de  most már a  pszihiátrián.Az osztályos orvos,aki a Főorvos lett azóta,hívta fel a neurológust, aki

megvizsgált és rögtön elküldtek CT-re és MR1-re.Akkor tudtam meg ,hogy mi a bajom.

Nagyon elkeseredtem, mert soha nem voltam beteges,most meg gyógyszer függő lettem.Szedem a   levodopákat.Stalevó ,Requip Modutab és a túlmozgások ellen ami

a Stalevó mellékhatása,szedem a Pk-Merz-et.Éjszaka még 100 mg Madopart is.

Sajnos a Stalevoból már elértem kb. 8 év alatt a 800 mg-ot.Ez a plafon,de mégsem vagyok tünetmentes.vannak napok amikor teljesen jó vagyok,ez ritka,de általában

12óra és 18óra között rámtör a nyavaja.Lemerevednek az izmok , feszül minden tagom.

A lábaimat,főleg a jobbat térdtől lefele úgy érzem  mintha rongyból lenne,zsibbad,

hasogat és ég. Van amikor az utcán vagy bevásárlás közben  ér utól a roham, egyik

pillanatról a másikra.Szerencsére haza tudok vánszorogni nagyon lassan.Van amikor

félóra alatt elmúlik és nem annyira erős,de van hogy 4-5 órát is kitart és teljesen levesz a lábamról.Az éjszakáim inkább nyugtalanok,néha előfordul,hogy jól alszom.

Sajnos a társas programokat el kell felejteni,még a rokonlátogatásokat is.Csak a testvéreimet látogatom,mert ott tudok aludni.Kétóra után már nem szivesen vagyok az

utcán.A neurológusom javasolja a műtétet.Nekem nincs olyan nagy túlmozgásom csak

az  izomfeszülés,a mozgások lelassulása és néha az egyensúlyzavar.A roham sürüsége van hogy  3 óránkét,de általában délután 14-18 óra között va.Sokminden

függ az időjárástól.A melegfrontra és a mágnesviharokra vagyok érzékenyebb.

Szeretnék olyan valakikkel találkozni akik túl vannak a műtéten  és elmondanák mik a

tapasztalatok.Köszönöm a segitséget és a figyelmet.Üdvözlettel Magdimama

Nem akarlak cikizni, vagy a frusztrációmat Rajtad levezetni, de szerinted a mélyszegénységben élő, gyakran éhező több mint egy millió magyar ember közül hányat vigasztal az a tény hogy Afrikában milliók haltak és halnak éhen?

Ha ebben a betegségben van valami pozitívum, az az hogy mások iránt megértőbbé és toleránsabbá válik az ember másként tudja értékelni az embereket és a dolgokat.

Nagyszerű dolog ez a tudás csak sajnos túl magas árat kell fizetnünk érte!

Barátsággal:     maja1