Nagyon sok ember van, aki nem tud leállni és nem bír magával “kettesben” maradni, mert ahogy ez megtörténik, egyszerűen beleőrül. “Aki nem bírja elviselni magát, barátokkal van, folyamatosan pörög, aki nem szeret egyedül lenni, az olvas, aki pedig igen, az ír”. Nagyon nehezen kezelem az érzéseimet, még most is; a dühöt, a bűntudatot és ha a saját értékrendem szerint én rosszat műveltem, akkor egyszerűen képtelen vagyok meglenni magammal, és nem is tudok – mert egyszerűen félek tőle, hogy újra megvágom magam/ vagy annyira dühös leszek, hogy szétverem a kezemet a falon. Ezért is zárkoztam nagyon el, alapvetően szerintem nem normális az értékítéletem.

Mindenkinek vannak problémái, a fontos, hogyan kezeli őket. Felőrölhet egy probléma, tönkretehet, ugyanakkor az elme segítségével semmisé is lehet tenni. Ezért mondom, hogy az agynál szebb dolog nincs a világon, felejthet – de bánthat is.

Most olvasom a Dorian Gray arcképét Oscar Wildetól – mindenkinek nagyon nagyon ajánlom – benne Lord Herry szeretnék lenni, valamelyik mondatodról jutott eszembe, (meg mert itt van a fejemben maga a könyv). Meg van ” A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka…” – de kb kedves lordom, bármelyik mondatát ide másholhatnám, elég hedonista és elégé oda van azért, hogy az életben az erkölcstelenség a szellem szabadsága – valahol azonban én igazat adok neki.

Az anyaságot én csupán őnzésnek és biológiának fogom fel, köztudott, hogy a hormonok termelődése valahol 30 környékén megváltozik, és biztos nagyon jó kis játék, de én nem akarok ilyet játszani. Nem tudom mennyire fogod érteni; nem bírnék elviselni egy gyereket, túlságosan kötne engem a valósághoz – és egyszerűen az életet se akarom megismételni vele.

Arról nem beszélve, hogy én erre az egyre elcseszetebb világra nem szeretnék senkit szülni. Egyre több a borderlineos, és szerintem ez sem a véletlen műve, bűntudatunk van attól is, ha nem a legjobb gépet vesszük meg magunknak, a tévében nézzük a valóságmüsorokat, mások életén szánakozunk és nevetünk, míg a sajátunkéra próbálunk nem is gondolni, facebookon ismerkedünk, azon tartjuk fent a kapcsolatainkat, míg kommunikálni egyre jobban elfelejtünk és úgy beszélünk el egymás mellett, mint Csehov szereplői…

egyébként kedvet adtatok hozzá, hogy elmenjek a terápiára, írnék róla egy naplót, csak hogy lássák a bordüsök, hogy mi van ott, meg a “normális” emberek: ) (Egyébként bár lassan hét éve mondják nekem, hogy mi bajom van, akkor láttam be teljesen, amikor megnéztem, hogy a két hónapos terápia alatt mit csinálnak veled)

Igazad van , A betegségetek az inkább állapot mint betegség ..csak nekem így egyszerűbb feketén-fehéren – figyelni fogok rá , mert ez valóban érzékenyen érinthet olyanokat akik átélik nap mint nap ezt és hallják is esetleg ..

barátnőmnél egytlen egyszer került ez szóba , amikor elmondtam neki hogy elmentem a pszicho dokihoz miatta.. Azóta soha nem került vissza és nem is kerítettem szóba , de nem is engedte , de ugyanakkor tudom hogy ott van az agyában és rágja /de nem tudok segíteni ha ő nem akarja .. most már hobbifütyülőnek degradált le / lettem .  Neki /mint a nagykönyvben/  állandóan valamilyen “élmény” kell -szükséges .. Mivel jól  ismerem most már így is, berzenkedik tőlem , hiszen a bajával állandóan szembesül ha velem találkozik , mert tudja hogy tudom …. és mit /kell/csinál/ja/ : menekül .. keres mindig és mindig valami mást új élményt ami majd leköti , feledteti , hogy csak egy pillanatra se kelljen “leállni” gondolkodni .Az is egy élmény hogy ott a két el..szott gyereke , és azzal lehet foglalatoskodni .. De sajna semmi nem pótolja , helyettesíti a szembenézést magával és legalább anyira, hogy felfedezze azt,  külső segítségre van szüksége . Minden minden csak ideig óráig jó, foglalja le .. aztán megint újból kezdődik a körforgás és egy így megy …gyanítom : vagy harminc éve már  – és beleszokott “ilyen vagyok! nem tudok megváltozni !”  … ha hagyom , semmit nem segítek vele.. ha szembesítem a döntéseivel és annak a hátterével akkor  legalább lerövidithetem azt az időt ami a szembenézést hozná magával -az igényt  arra, hogy belássa azt hogy képtelen segíteni magán , kell a külső szakvalamivalaki- talán röviden ennyi , vagyis így látom a több éves tapasztalatom alapján .. Nehéz dolog ám “kiszolgálni” egy borderline-os nő állandóan változó igényeit és   hidegségét -melegségét..

hogy gyereket vállalt? Hát persze hogy vállalt , hiszen a fajfenntartás ösztöne szarik az ő elméje állapotára – közük nincs egymáshoz .. csak tudod mit nem értek ? Miért két gyerekre hajtotta  az ösztön ? Miért nem 1 -re vagy húszra -akár… hogy jön össze a fajfenntartás ösztöne azzal, hogy 7 milliárdan vagyunk a földön, és ezen a földrészen pont és promt  ennyi elég/kell itt   2  és kész ..  :o)) az ösztönt baromira nem érdekli hogy borderline vagy depressziós vagy éppen .. van az öt napod és megfogansz .. slussz .. de át is verhet az elméd.. összekapcsolja az ösztönöddel és azt mondja: jó lesz, mert van/lesz  kit “szeretni” a magad igényére és elfoglalod magad a babaposiillat felhőben, kis szoknyácska kis gatyácska jaj de édi ..imádni fogom   naaa   ..meg ilyesmik .. bizonyítva ezt: tudod hány anya élvez el/van orgazmusa  szoptatás közben ? sok…de közben messzire kerüli a férjét/ vagy éppen vagy 3x jobban ostromolja .. de ezek nem szeretkezések ..ááááá …dehogy ..csak simán szex  ..hormonkielégülés .. a női feltüremkedő bonusz /az  orgazmus megmaradásának / kiszolgálása .. ugyanaz mint a szomszéd csajszira fantáziáló recskázó pasiknak /férjnek a fürdőben .. és van a másik véglet.. van zsé a takarékban és minden megvan és minden nagyon szép minden nagyon jó és azt mi csináltuk saját magunk – imádlak és te vagy az aki.. alegjobban .. holott mivel is kezdtem a mondatot ? Mert ha nincs valami kielégítve a külső körülmények miatt akár  és emiatt állandó a hiányérzet ezért kevés/kevesebb  a jó is  ..érdekes módon a gyerek is nyűgös állandóan .. milyen bonusz fog itt érvényesülni ? az elme úgy elhajítja mint a pinty .. eszébe nem jut bonuszkodni – na  ezért van annyi válás és félelem a házassági levéltől a szerződéskötés az együttlétre /lassan erre egy menedzsment vállalkozás is fog alakulni előbb utóbb/

aztán jön a szülés utáni depi , meg a franc tudja még mi .. akár borderline

hogy ki vállal ki nem .. az attól függ mennyire és mikor éled fel az ödztöne erre.. Itt van a nagyobbik lányom … kiment floridába mert ő komoly scientológus /a fene a gusztusát , de az ő élete :o)) .. járja a világot és a 4 fős csapatával rendezvényket szervez és ő az ötödik fő mint a csapat főmuftija .. barcelonától kezdve ázsián át , most éppen torinóban van vagy bécsbe -nem is tudom ..hoppá . dehogy is!  tel avivban van.. gyerek család olyan távol van tőle mint makó telavivtól .. Uyanakkor meg a fiam /testvére/ meló angliában/nagyon baró állása volt/  ..mégis hazajött és leköltöztek a párjával balmádiba és van egy kislányuk – és mint hal a vízben  .. Két személyiség – mindkettőt elfogadom .. akisebbik fiam sír hogy gimiben “csak” 4,6 eredményt produkált /maximalista/ A középső lányomat berángatta a volt nejem 8 évvel ezelőtt a bírógra ellenem /még a bírónő is hápogott majd kiderült:teljesen hiábavalóan ment be a lányom /, ezért kerül több éve már sztem /bár soha nem érezettem vele hogy ez megrendített volna ..de jól nem esett az tuti -sztem ezt a lépését nem tudja feldolgozni holott beszélünk és így normál a kapcsolatunk .. Én tuti nem tudom feldolgoztatni vele .. neki kell ezt megoldania ..

mindezt csak azért írtam le ,, hogy mindenkinek van problémája baja …

***

véleményem szerint is az ember mindig jobbá válhat ..csak kinek mi az a “jobb”.. Inkább azt mondhatnám hogy élhetőbb életet élhet magának ..az már jobb/v.több .. A társadalmi elvárások jó-ja az nem egyénre szabott, hanem egy nagy katyvasz amiből étékrendarányosan súlyozva levezethetsz /akár matekalapon is /egy ideális embert és annak az életét elejétől a végéig – de név és nem  nélkül .. brrrrr

de bizony .. az összes tévúttal , hazugsággal mindent cipelve magunkkal megyünk tovább, és mindig onnan éppen ahonnan bármi iylesmi vagy kellemesebb ér bennünket.. Éppen erről is  írtam vagy kettővel lejjebb a határvonalról .. Ha sok a szar , akkor 1x csak beszól az elme – hogy na! nekem ebből elegem van .. , és elforgat/vagy lekapcsol  egy gombot amire  jó esetben egy hó alatt ,de rosszabban  több hó esetleg év-évek  múlva jövünk rá , hogy valakihez fordulnunk kell , mert nem bírunk magunkkal .. , és nincs ember aki csontra vissza tudna emlékezni arra a pillanatra amikor a gombot lekapcsolta /a genya .. a másik része vagy elmegy a templomba és letudja, vagy nincs neki ilyen kapcsolója , vagy az elméje nagy ívben kerüli a kapcsoló környékét is – többet bír, egyszerűen .. de ez nem azt jelenti hogy érzéketlenek , hanem azt hogy ez a terület nem annyira fogékony arra a cuccra/cuccokra -nem tehet róla… így született és így működik .. ennyi – én így gondolom ezt a folyamatot.

Lsdvel gyógyítottak régebben (nagyon-nagyon régen) gyerekeket, tizenkettőből tíz iskolába járt a kezelés végén, olyanok, akiket előtte lekötözve tartottak. Soha nem ítéltem meg a drogokat, szerintem a pszichiátriában igenis lehetne hasznuk, ha szakemberek használják, felelőségteljesen.

A barátnődnél már az furcsa, hogy gyereket vállalt. Jó magam elképzelni sem tudom, hogy ilyen felelőséget vállaljak – teljesen lehetetlen és távol áll tőlem. A gyerekvállalás ma már nem arról szól, hogy utódot hagyjunk magunk után, hanem a gondoskodásról. Képzeld el, beleölsz rengeteg időt egy bútorba, szépen kifaragod, lecsiszolod, lefested, néha ráülsz – nem fogod elcserélni egy ugyanolyanra, csak azért mert az jobban megy a nappaliba. (Jó ez most nagyon le van egyszerűsítve és nagyon ridegen, meg kegyetlenül hangzik – de ez van).

És újra mondom, próbálom nem betegségként, hanem “személyiségi alkatként” felfogni, ahogy szépen fogalmazott az orvosom. Mindig szét vagyok esve, de próbálom magam egyben tartani, ehhez viszont első lépés az elfogadás.
Az evéssel nekem is problémáim vannak, de ez egy külön történet: )

arról szólt hogy a korházban megszülte két anya a gxerekét .. igen ám , de összecserélték /mindkettő jány volt/ és úgy is küldték haza őket … eltelt 12 év , és dns vizsgálat / hogy miért – arra nem emlékszem/ és kiderült hogy nem az ő gyereke .. felkutatták hogy hol lakik az igazi .. A két család összejött ..

mi történt ?

mindkét gyerek maradt a nem original echte  szülőnél , mert így vésődött be náluk hogy a nem igazi anya az az anya , hanem az aki betólta a szájába a mekit kicsi korától kezdve , és megvette neki az iphone-t . .. és az anyában is ugyanez játszodott le , csak ellenkezőleg : nem tolhatta az arcába ennek az idegennek picin a mogyoróvajat és a juharszrupos palacsintát ..

konklúzió: a szülő egyszerűen lehúzta a klozeton az igazi “vér” /jaj! anyám! /szerinti gyermekét azaz , agyilag elküldte a meleg picsába  /már bocs/ és a gyerek is ugyanúgy tett – a mai szokást  közerkölcsöt szigorúan véve .. holott ez így barom igazságtalan /lenne ..

na próbáld ezt meg te megcsinálni ..

én 7 éve értedgetem a bordűrt , de vili hogy igazából sosem tudom/tudtam megfejteni azt  (és nem is fogom) de viszonyulni – megtanultam hozzá .. 3 éve dolgozik és én három éve megyek érte a munkahelyére .. ma is így volt .. be se szállt még a kocsiba , de már közölte hogy megy holnap a fia edzésére v. versenyére  mert ő “szereti” a fiát és a gyerekeit – már csak azért is mert ,vagy ugyanazon három éve ha egyszer volt a fia versenyén / birkozik/  .. én csak köszöntem helyette is hogy .. szia .. és a csönd után  közöltem , hogy ez így tévút megint .. hagyjuk abba – mondja .. jó.. ne jöjjek érted ..?  ne .. haza és ott hidegen amúgy igazi bordűr tekintettel a szemében – elváltunk vagyis elment .

ez ugyebár már megint egy nagyon jó alkalom lenne nekem /már vagy 1000x/ hogy hagyjam a fenébe ezt a kapcsolatot .. és 100 férfiból tuti 98 így tenne ha a “normális” nő ezt tenné vele  ..

de most az 1x megemberelem magam a bordűrtől is függetlenedem  , és tényleg nem megyek érte és nem is jelentkezem .. csakhogy tudom hogy az a  renyhe  pszichopata is dolgozik benne , mert az is egy kelléke ennek a cuccnak .. lássuk mi lesz és mi nem lesz belőle /ma már szó se volt arról hogy én nőzök -ma a fia versenyével rukkolt elő .. mindennap másféle  zagyva /ahogy a pszicho bibliában az böcsülettel meg van írva …

“Teljesen mindegy honnan jöttünk, a múlt az csak múlt, teljesen felesleges szenvednünk rajta, az a fontos, hová tartunk”

ez sztem azé így durva az okfejtésed .. nem tudod magad függetleníteni attól ami a múlt .. itt nem te írányítasz , hanem az elméd és annak akár a legsötétebb zuga is szerepet kap/kaphat .. na nehogymá így szülessél , és mindennap csak a jővő van .Hogy is híjják azokat – amnéziásak ..vagy mi

azt gondolom , hogy akik mentesülnek az agybajtól , azoknak pillanatnyi szerencséjük van/volt és leélhették az életüket úgy, hogy nem lettek azzá ami te vagy és az itt levő szenvedők .. igen vékony határvonal az , amin akárki átlandülhet úgy , hogy csak már akkor eszmél / ha ugyan../ amikor mélyen a bokájáig van x ideje már  ..  ő is addig ment le , hiszen öntudatlanul nevelve két pici gyerekét lesoványodott annyira ,hogy rá kellett hívni az orvost .. az orvos mikor meglátta a felrepedezett szájpadlását a hiányoktól/ásványi-vitamin/  , megkérdezte .. maga még él ?nem tudta megmondani hogy mikor evett utoljára ..

és bizony ott a múltja is … nem írom le /nincs felhatalmazásom rá/ de ott szörnyűségek történtek vele .. méghogy csak a jővő van … de jó is lenne kiakadni -legalább 1x  .. Feldmár mondta egy előadban , hogy az lsd ezt teszi .. kitöröl hátulról mindent .. és ujraépíthetjük magunkat / hát ő tudja ..

nem tudom mennyire felelős vagy sem egy vagy két szülő ezért vagy azért   .. de hogy befolyással bírnak a gyerekeikre ilyen vagy olyan irányban -az ezer%

kutyát ,macskát ,barátot ,társat , kurvát , hobbifütyit -megválogathat és le is válthat az ember .. testvért ,szülőt, gyereket azt nem .. ott múszájból kell mindent .. nagy duma a szeretet meg hogy anyatigris .. az csak sima fajfenntartás és ösztön -és így összeségében =elsődleges elmeszülemény , szokásból megszokásból fajult fenntartásból adódó felelősség ..és semmi más .. há má akkor miért ne azt mondjuk hogy iádjuk -még is csak kellemesebb így , mint bevallani hogy . múszáj

/de így is van hogy “kidobja”valaki a gyerekét, anyját apját, testvérét , vagy elteszi láb alól – akáér elfekvőbe szoc.otthonba stb stb ..hagyjuk mert csak a pumpa megy fel a sok majom ordenáréságtól meg aztán  – ma már lerövidithető minden a legújabb  iphone reklámra és a mekire -szarság úgy ahogy van az egész -buddhástúl lámástúl :o)) kamu kamu és még ezerszer is  kamu ..

arannyá válunk ugyis valamelyik szupernovában csilliárd év múlva :o))