Tudom, hogy milyen nehéz, főleg, hogy egyszer már azt hihettem meggyógyultam… Hidd el voltam a padló alatt én is, most a második felbukkanásnál, de történt a közvetlen környezetemben több váratlan halál eset is (nem baleseti) és ez felébresztett. Senki nem tudhatja meddig él… azt viszont, hogy amíg él, mit tesz, mit tehet és azt hogyan teszi, tudnia kell az embernek. Azóta megpróbálom elfogadni a segítséget, törekszem a türelemre – ez a májbetegnek elég nagy feladat – .

Valóban fontos amit többen megfogalmaztak, hogy mit, mennyit eszel és figyelj a tested jelzéseire.

Szerintem – vagy fogalmazzak úgy nekem a legfontosabb – semmi nem lehet olyan fontos, hogy felhúzzam magam KERÜLÖM A STRESZT!!!!

Ja és csatlakozz a betegek segítő köréhez, lakókörnyezetedben. Kapsz tanácsokat, ötleteket, és információt!

Üdv.: “akkorsemadomfel”

Átszerveztem a holnapi napomat és ott leszek az összejövetelen. Kitűzőm nincs, de valahogy csak felismertek….Egyébként van a környéken parkoló?

Üdv, Museto

Először is köszöntelek a”csapatban”Sajnos  elég sokan vagyunk olyan helyzetben,mint Te..Én 58-éves vagyok és F-4 es Pedig én már túl vagyok a as 1-2-3-as kezelésen.

Ebbe nemlehet beletörődn csak keservesen eggyütt élni vele.

Remélem ott leszel szombaton a VIMOR gyűlésen!.vagy elérhetsz a06/30.7461914-es számon.    Üdvözlettel:anamary